Sikkről, stílusról - spiritusszal. Bio, Kontakt, Jegyzet, Fenomén, Objet de l'Obsession, C'est l'Allure.


2013/05/30

#10 | Farmer





A megunhatatlan és örök 
farmerdzseki, mikor laza
természetes és persze csontig 
hatóan vagány... C'EST L'ALLURE!

2013/05/29

Kilenc kedvenc



Teák. Fekete, fehér, zöld és gyümölcs. 
Üdítőbbek és eredetibbek, mint bármelyik kávé
de rosszabbak mint a heroin. Ha egyszer megvan 
a kedvenc, onnantól kezdve nincs megállás. 
50 gramm nem lesz elegendő. 

William McGregor Paxton: Tea Leaves

Mindig is vonzott a teázás szertartása, mindig is bele szerettem volna vágni. Persze a hatalmas választék megrémített, de mikor a legelső óránk alkalmával a francia tanárnőm teával kínált, s kérdésemre, milyen van, leemelt háromzsáknyit a polcról, s azt kiáltotta: j'ai vraiment beaucoup, megnyílt előttem a mennyország kapuja. 
A város legkellemesebb teás boltja az Astorián van, a Múzeum körút páratlan oldalán, szemben az egyetemmel, egy zöld bérház udvarának jobb sarkában. Piros cégér jelzi a helyet. A szakértelem letaglózó, a tulajdonos házaspár szellemes civakodása pedig még inkább. Lélekkel teli hely, kihagyhatatlan, a szálas teáim 99%-át náluk szerzem be. Remek áron kínálják őket ráadásul, méghozzá hatalmas választékban, 10, 50 és 100 grammos kiszerelésekben. Még valami. A zöld teát körülbelül 80 fokos vízzel forrázzuk, 2, maximum 3 percig áztatva. A feketét 100 fokos vízzel, körülbelül 5 percig, a maté teát pedig 10 percig áztatjuk. A fehér teát kell a legkíméletesebben kezelni: őt 70 fokos vízben, 1-2 percig áztatjuk. A házaspárnál vásárolt teák olyannyira jó minőségűek, hogy kétszer, akár háromszor is nyugodtan felhasználhatóak a levelek. Most a kedvenceim következnek.   
  

MARCIPÁN   Elleneztem. Méghozzá fennhangon. Én aztán soha a büdös életbe nem fogok olyan teát inni, ami inkább kívánja a forró tejet, mintsem vizet. Kókusz, csokoládé, marcipán? Francokat! Aztán nem kellett egy szempillantás, Anda Emília üzletében marcipános teával teletöltött tea került elém. Nagy szám mindössze addig a téli napig volt.   
ÉDES-FŰSZERES TEJ SHAKE   Az egyetlen zöld tea, amit tejjel is ajánlanak. Egy löttyintésnyivel, mondja a mindent tudó eladóhölgy az Astoria egyik árkádjában megbúvó üzletében. Fél év után, most a hidegebb éjszakákra, valamint a vizsgákra való tekintettel kipróbáltam. Én hülye, hogy nem jutott ez eszembe előbb? Oolong tea, fahéj, mandula, szederlevél, kókusz chips és cukrozott rizspehely. 
MAROKKÓI MATÉ   Klasszikus zöld maté, citrusszeletekkel, fahéjjal, borsmentával, édesgyökérrel, cikóriával és rózsaszirmokkal. Forró, fűszeres és felperzselő. A maté a Dél-Amerikaiak csodaitala, maté, és nem pedig teacserjéről. Matein van benne, és nem koffein: ez az agyban oldódik és nem a gyomorban. Igazi dinamit, ha hirtelen kell felébredni, vagy hajnalig tanulni, ráadásul eszeveszett tisztító hatású. 
CHINA SENCHA   A klasszikus, a megunhatatlan, a zöld teák kis feketéje. Íze karakteres, ereje dinamikus, mintha folyékony arannyal öblögetne a reggel még a reggeli rohanás előtt. A szüzességem ez a tea vette el, állítom olyan, mint az első szerelem: kalandozhat bármerre az ember, egy reggel biztos vissza fog térni hozzá. 
MENTA   Frissítő és el nem tudom mondani, mennyire imádom. Azokat a nyarakat idézi, mikor a nagyi házának tövében nőtt vízi mentát turmixoltam vízzel össze a kutyánknak. Inkább melegebb napokon fogyasztom, lehűtve és nagy dózisban, kis citrommal.     
PÁRIZSI ÉJSZAKÁK   A neve miatt nem lehetett nem megkóstolni. Vanília és levendula, fehér teában. Mennyei. Mintha a kihalt Île de la Cité partján sétálna végig a hajnali szélben az ember.    
CHINA JASMINE   Zöld tea Fujian tartományból, ahol hagyományos módon jázminszirmokkal együtt szárítják a teát, melynek aromája beleivódik a teába. Igazi delikát csemege, a zöld tea vitalizáló erejével. Imádom. 
GRÁNÁTALMA MAGNÓLIA   A legkifinomultabb és legselymesebb mindközül, a magnólia, gránátalma és rózsaszirom hamvas aromájával. A fehér tea a legnemesebb a teák között, fehér, mivel nem levélként, hanem a teacserje bársonyos szürke rügyeként szedik. Alacsony koffeintartalma miatt éjszaka príma. 
RÓZSA-TEA   Kakukktojás, ő dobozolt, csomagolt, tasakonként négy darab apró rózsabimbóval. Az egyik barátom hozta Ko Samuiról. Mivel hihetetlenül friss, üde íze van a legújabb ötletem az volt, hogy lefőzök belőle egyszerre két litert, és lehűtöm a harminc fokokra. Jelenleg is a hűtőben vár a palack.

2013/05/26

Szenvedélyek szobrásza





Friss, szigorú, törékeny. Intelligens, érzéki és megfoghatatlanul vonzó. Mindezek a szavak az olasz szülőkkel és belga neveltetéssel rendelkező ANTHONY VACCARELLO kreativitását dicsérik, a mindössze harminc éves párizsi divattervezőt, aki szellemes és szenvedélyes sziluettjeivel öt szezon óta borítja lángba a francia publikumot. A kontrasztok kreátorától csak úgy visszhangzik a sajtó, mióta 2010-ben elnyerte a rangos ANDAM fődíját, melynek honoráriumából grandiózusabb nívóra az emelte következő kollekcióját. „A modellek egymás után hívtak sorra, hogy szerepelhessenek a kifutón” – kommentálta hirtelen sikerét. Anja Rubiknak pedig természetesen nem mondhatott nemet. 
Vaccarello annak a modern nő ruhatárának a szobrásza, aki nem fél egyszerre testével és szellemiségével játszani. Múzsája ugyanakkor koránt sem tolakodó, éppen ezért az ifjú designer nem is szereti, ha ruháit kizárólag a szexisség jelzőjével címkézik fel. „Számomra ez a szó az agresszivitás ízével keveredik, a hódító akaratosságával, ami nem tükrözi a nőiességről alkotott elképzeléseimet” – mondja. Márpedig Vaccarello szemei előtt mindig is egy olyan nő lebegett, aki egy kicsit törékeny, csábító, de persze nem túlságosan. Hozzáteszi: kedveli azokat a lányokat, akik meztelen testüket fesztelenül burkolják reggelente férfiingekbe. Ennél persze sikkesebb választ keresve sem találhatott volna. 
Néha persze valami egészen vad árad a ruháiból. Azt hiszi ez a viselőjének modorából, annak a nőnek a temperamentumából fakadhat, akinek az érzelmei másokénál sokkal mélyebben rejtőznek. Interjúiban le sem próbálja tagadni, ez mindig bámulatba ejti. Valami ilyesmiről lehetett szó akkor is, mikor az azóta főállású múzsájává avanzsált Rubik a tavalyi MET gálán egy csípőig felhasított fehér selyemruhában jelent meg a jobbján. A fotósok máig nem heverték ki a sokkot, míg Vaccarello köti az ebet a karóhoz: egy tiszta és könnyed ruháról van szó, mely „a fény fátylaként” ölelte körbe a topmodell testét. Kivéve persze Rubik bal lábszárát, egészen az inguinal ligamentjéig.  
S, ha már Anthony Vaccarello múzsáit lajstromba kezdtük venni, az egyszerre éneklő és színészlő Lou Doillon (Jane Birkin és Jacques Doillon lánya) sem maradhat ki a sorból. Míg este egy koktélpartin szólítják le egyszerre egymást, addig másnap már egy Bastille-környéki garázsban fotózzák be a 2010-es őszi kollekciót. Körülbelül egy, maximum két lookot, Lounak ugyanis hirtelen eszébe jutott: nem hozta el fiát az iskolából. Anthony pedig pontosan ezt szereti olyannyira benne, „igazi párizsi, de klisék nélkül!” Akárcsak saját kollekciói.   
Amikor dolgozom, minden a tökéletes vonal megtalálásáról szól” – mondja. 2013-as tavasz-nyári kollekciójában szikrázóan fehér és misztikusan mélykék drapériák hullnak alá a modellek vállairól, s ölelik át a kecses női testet. Csípőnél csavarodnak, ezüstösen fodrozódnak, valahogy úgy, mint a Földközi-tenger habja Nizza partjainál. Holdtöltében, mikor máskor. Ezt a kellemes áramvonalasságot fogják közre a drákói szigorral szerkesztett zakók és blúzok zord sora. Mellükön zsebekkel, hátukon cipzárral állítják magukról, ahol véget ér a maszkulinitás, ott kezdődik az erotika. „Talán mivel félig olasz, félig belga vagyok, egyszerre vonzódom a visszafogott és az érzéki formákhoz” – magyarázza Vaccarello, a szellemes, a friss, az elegáns, mely utóbbi szó nem jelent mást számára, mint a mértékletesség egy formáját. „Az elegancia a mozgás és megnyilatkozás módja” – mondja, majd sokatmondóan hozzáteszi „ és persze a hallgatásé is.”
NÉZD MEG ITT A TELJES DIVATBEMUTATÓT.  

2013/05/25

Kozmikus tisztaság



 CARINE ROITFELD \ JESSICA CHASTAIN (Saint Laurent)

 JANET JACKSON (Giorgio Armani) \ MILLA JOVOVICH (Valentino)

 JOAN SMALLS (Givenchy) \ EVA HERZIGOVA (Christian Dior)

 ADRIAN BRODY (Roberto Cavalli) \ AUDREY TAUTOU (Lanvin)

 GIOVANNA BATTAGLIA, JULIA RESTOIN-ROITFELD, JESSICA HART \ KARLIE KLOSS (Louis Vuitton)

KAROLINA KURKOVA (Roberto Cavalli) \ KRISTIN SCOTT THOMAS (Lanvin)

ALESSANDRA AMBROSIO \ DITA VON TEESE (Ulyana Sergeenko)
ISABELI FONTATA \ ROSIE HUNTINGTON (Christian Dior)

Elnézést, bocsánat, ki nem állom a vörös szőnyeget és kiváltképp az ízléstelen sztárokat. Főleg azokat, akiknek jelenléte teljesen indokolatlan és nevetséges, színészi teljesítményük helyett ruhájukkal felhajtást kerekítő attitűdjeikről nem is beszélve. Nem, nem, nem. Sosem nézném meg az Oscar közvetítést sem. Hogy én bekávézva várjam, mit vett fel Jennifer Lopez. Hát azt várhatja. Ellenben a tegnapi, huszadik amfAR gálán, melyet a Cannes-i Filmfesztivál utolsó napjain rendeznek meg, egészen másról szól. Idén kifejezetten. Ízlés és stílus mindenek fölött, ragyogás mértékkel. Kifejezetten inspiráló a tisztaság és a muszlinokkal a levegőben egyaránt ott úszó bájos szofisztikáltság. Persze a gála helyszíne, a Hôtel du Cap Eden-Rock hangulata is nagyban kanonizálja még azt is, akinek semmi keresnivalója nem lenne ott. 
S, hogy mi az üzenet? Ha estélyre lennél hivatalos, netalántán valami avitt annabálra, színek tekintetében mindenképp a klasszikus fehér, bézs, fekete vagy vörös valamely visszafogott árnyalatát válaszd. A formák tekintetében már elszabadulhat a játék, azonban ne légy nevetséges: öltözz a testednek és korodnak megfelelően. Ha erős stílusérzéked van, ne hallgass egyetlen tanácsra sem, ha viszont nincs: lásd be, és szedd össze magad az isten szerelméért, ne csinálj magadból se kurvát, se bolondot.  

2013/05/21

Alfától ómegáig




Diszkrét és éterien ízléses, 
s ez igaz mind LÉA SEYDOUX-ra, mind a Cannes-i
 Filmfesztiválra választott LOUIS VUITTON ruhájára,
 melyet a francia divatház kizárólag a cannes-i
 filmbemutatóra készített el neki. 
Egy kifinomult MŰALKOTÁS születése, alfától
 ómegáig. 















FOTÓ: CHRIS ROMAN

2013/05/20

Bújnék. Most


Ahová most a legszívesebben bújnék, az lehet fent vagy lent, bent vagy kint. KAMÉLEONKÉNT simulnék bele a környezetembe, csak hogy valahogy megússzam azt az ördögi NYOMÁST, ami a tornyosuló vizsgairodalom láttán elfog. A beadandókról nem is beszélve! A csíksomlyói Szűzanya áldását kérem: adjon ERŐT az Isten szerelmére, hogy megembereljem magam. Ámen. Megjegyzem: a parmezánpapírt a fejemre borítva álcáznám magam. Bár, ha most AZONNAL beléphetnék a 12. kép világába, meglehet Nietzschét is magammal vinném, ott A tragédia születése még jobban ízlene.  





2013/05/19

Az ismeretlen remekmű



"Mi hiányzik? Semmi, de ez a semmi a minden."
Gyakorlatilag a világ valaha íródott legjobb novellájáról van szó. Úgy gondolom kötelező olvasmány, ha valaki érzett már művészi ambíciót magában, borult már el az elméje az ihlettől és felváltva áldozta fel a szerelmet és a művészetet a tett oltárán. Komolyan kötelező. 




AZ ISMERETLEN REMEKMŰ

I
Gillette

Ezerhatszáztizenkettőben, egy fagyos decembervégi reggelen, egy széllelbélelt ruházatú fiatalember sétált fel és alá a párizsi Grands-Augustins utca egyik házának kapuja előtt. Sokáig tétovázott, mint a szerelmes, aki nem mer benyitni első kedveséhez, bármennyire könnyűvérű is a hölgy, de végül mégis átlépte a küszöböt és megkérdezte, hogy Frangois Porbus mester otthon van-e. A földszinten söpörgető öregasszony igennel válaszolt, így hát a fiatalember lassan fölment a lépcsőn, s fokról fokra megtorpant, mint valami újsütetű udvaronc, aki izgatottan várja, hogy milyen fogadtatásban részesül majd a királynál. Odafönt megállt a csigalépcső fordulóján és határozatlanul pillantott az ajtót díszítő groteszk koppantóra. Ez volna hát a műterem, s minden bizonnyal itt dolgozik IV. Henrik festője, akiről tudjuk, hogy Rubens elődje volt Medici Mária kegyeiben. A fiatalembert áthatotta az a mély érzés, amelytől alighanem valamennyi nagy művész szíve remegni kezd, ha ifjúsága és a művészet iránti szerelme teljében megérzi egy lángelme vagy egy remekmű közelségét. Kezdetben minden emberi érzelmet valami üde varázzsal olt be a nemes lelkesedés, amely egyre apad az időben, míg végül a boldogság puszta emlékké, a dicsőség pedig hazugsággá válik. E zsenge érzések közül semmi sem hasonlít annyira a szerelemhez, mint a kezdő művésznek vakmerő és félénk, bizonytalan hitekkel és biztos csüggedésekkel teljes ifjonti szenvedélye, az ifjú művészé, aki most kezdi megízlelni dicsőségre és fájdalomra hivatott pályájának édes gyötrelmeit. Aki üres zsebbel, bontakozó tehetséggel sohasem remegett meg a Mester előtt, annak szívéből mindig hiányozni fog egy húr, művéből egy megfoghatatlan ecsetvonás, valami érzés, valami költőiség. Vannak öntelt hetvenkedők, akik túlságosan bizakodva néznek a jövő elé, de az ilyeneket csak az ostobák látják tehetségesnek. Ezek szerint az ismeretlen fiatalemberben valódi képességek lakoztak, ha csakugyan a tehetség jelének tekintjük e kezdeti félénkséget, e meghatározhatatlan szemérmet, amelyet a dicsőségre hivatottak éppúgy elvesztenek művészetük gyakorlása közben, mint ahogy a szépasszonyok is elvesztik a magukét a kacérság porondján. Aki megszokja a diadalt, abban elalszik a kétely, s talán a szemérem sem más, mint valamiféle kétely.

2013/05/18

Habok hátán




 



Míg gyakorlatilag az ismerőseim fele a Balatonon vitorlázik, én a vizsgáimra készülök a nagy fal között, így aztán szeretném megragadni az alkalmat és közzé tenni a francia Vogue hasonló szellemben (mármint nem a vizsgázósban) született fotóit. Különben (még) nem tudok vitorlázni, az úgy teszek minthához pedig túl okos vagyok, a süttetem magam a habok feletthre aztán meg különben sem lenne időm. Akinek van: az ragadjon farmert, fehér blúzt és csíkokat: klisé ide vagy oda, még Párizsiból is ezt kiáltják.