Szex és New York 2 - Szenvedés és Luxus 146 percben

„Gondoltam én teszek rátok, nem érdekel, rá se rántok” elmegyek holnap – hirtelen felindultságból – a 22.15-ös Szex és New Yorkra: megnézem végre és minden képzeletbeli parti meghívás visszautasító röhögéssel távozok a film végén. Távozás volt, röhögés kevésbé, sóvárgás a józanságszaggató tombolás után: igen.

Ekkorát legutoljára akkor csalódtam, amikor kiderült: a Művész mellé, az Andrássy útra nem a Prada költözik, hanem egy sör. Egy üveg sör, egy posztamensre, egy hónapra.

A film egésze leginkább egy darabjaira tört Zsolnay porcelánvázához hasonló: minden része gyönyörű, könnyeket fakasztó luxusról és mesteri megmunkáltságról tanúskodik. Húsz pici darabban.

A jelenetek, a világítás, a fotózás lenyűgöző látványú; a ruhák mesések és válságfeledtetőek, azonban hiányzott az egészet összefogó, globális mondanivaló, a Bradshaw-tól megszokott magvas gondolatok ömlesztett halmaza. Helyette nulla cselekmény, közönséges és unalmas epizódok szürke kavalkádja, se eleje, se vége hatással ízesítve. Lényegtelen dolgok mozgatják a szálakat mesés díszletek előtt, nemvárt klisékkel megfűszerezve.

A karakterek eltúlzottak, lényegükben kifordítottak, kifigurázottak. Miranda nevetségesen munkamániásan jelenik meg, Charlotte egy balek mártírként, Carrie egy mindent felfújó és eltúlzó, drámázó libaként, Samatha pedig egy szexéhes nimfománként.

Bár a történetnek elméletileg Carrieről kellene szólnia, némán szálló bölcs gondolait túlharsogták a Samantha „akcióin” vihogó közönség - aki igazából, az egyetlen valamire való humort szolgáltató karakter volt 146 perc alatt.

Ígyhát, csalódottan ballagtam haza és hívtam fel a pesti kapcsolattartó mademoiselle-emet, személyes (érintetlen) Marelle-német, hogy közölje velem tombolásának koordinátáit és rehabilitálja csalódott reményeimet. Mademoiselle a Soundon rázta, én pedig a ház előtt - a kulcsaimat elnyelő khaki dzsekimet.

Majd másnap, előre eltervezve beadagoltam magamnak (2 részben) klasszikus heroinom – Carrie Bradshaw és Aleksander Petrovski szerelmének, Charlotte York gyermekvárásának, Miranda Hobes brooklyni lakásvételének és Samatha Jones hajborotválásának képeit.

Csodás hetet!

Az'Allürista

Sarah Jessica Parker VOGUE shoot

Emlékszünk a Szex és New York első részében a Vogue fotózásra Patrickkal és André Leon Talley-vel?
Na. Most ez is hasonló. Imádjuk.

(Most nem, mert break, de holnap gigászi Louis Vuitton poszt. )

Jó Holnapot!

Az'Allürista

Sex & the City 2

Namost – ez nem Na, Most, hanem namost – mondhatnám azt, hogy a Szex és New York annyira egy felületes sorozat (a filmről ugye nem is beszélve), és, hogy már olyan gáz, hogy az 50 éves vén szajhák ott rázzák magukat. Egyébként is, ha valaki a ruhák miatt szereti az egészet akkor az mekkora egy barom, mert megvehetetlen, iszonyat drága (és egyébként is Patrica Field minden szart rájuk aggat).

De NEM. Azt majd lehet másik blogon olvasni. Vagy a Kiskegyed jövő szeptemberi számában. (Egyébként is, megfogadtam, hogy negatív dolgokat sose fogok írni. Na jó legyen nektek egy: borzalmas volt az első mozifilm szinkronja. Carrie nem egy sikítgatós idióta. Csak ha Manolót lát. De egyébként nem.)

A második rész, már előre láthatólag valóban túl lesz minden határon. Már csak ha az egész ruhatárat megnézzük: hihetetlenül luxurious. Field és a beszállítók tényleg beleadtak apait-anyait, hogy bekerüljenek New York kultuszfilmjébe.

Nagyon, de nagyon kíváncsi vagyok a filmre. És remélem, nem igazolódik be a félelmem, hogy a kritikusoknak igaza lesz: nem lesz tartalom, csak a sok csillogás és életérzés. Mert ugye nagyon szuper amikor Carrie kilibben fehér ruhájában, arany aviatorjában a szálloda ajtaján, de ha nincs mögötte sztori… Fontos mind a kettő.

Azonban, biztos vagyok benne, hogy ismét tele lesz poénokkal, és sírva fogunk kijönni a mozi teremből.  

Jó Holnapot!

Az’Allürista