Karl Lagerfeld éhgyomorra

"2012. február 7-én a Metro lapcsalád és így a Metropol nemzetközi főszerkesztője Karl Lagerfeld lesz. Egy napot tölt el a párizsi Metro újság szerkesztőségében, ahol közreműködik az „A világ Karl szerint” című speciális Metro-kiadvány szerkesztésében: illusztrációkat készít, hozzászól a napi hírekhez és persze interjút is ad. A különszám a négy nemzetközi divathéten (Londonban, Milánóban, New Yorkban és Párizsban), valamint a világ minden Metro-országában megjelenik." KARLFORMETR.COM/HU/

A klisék ellen harcolok (legalábbis próbálok), ugyanakkor fekete Moleskine naplóval a kezembe járok minden olyan rendezvényre, ahol valami megjegyzendő akadhat, s mikor ezért valaki nekem ront, hogy ugyan már, mire is föl a sznoboskodás, én rendszerint csak annyit válaszolok: akinek nincsen esze, annak legyen notesze. Mert hát tényleg nincs, nagyon.

Aztán valamelyik csípős hajnalon még október közepe tájékán, olyan hét óra magasságában indultam az egyetemre, s hagytam magam becserkészni az aluljáróban, így tehát Metropollal a kezemben tántorogtam tovább faltól-falig az álmosságtól, és miután lekeveredtem a szerelvényekhez, majd helyet is foglaltam, előbb a szinte már füllesztő sokaságú, széthajtott újságáradattól, majd pár szalagcím és bevezető gyors átfutásától kaptam gyomorrontást már korán reggel. „Éhgyomorra Metropolt olvasni: öngyilkosság” jegyeztem föl manifesztóként a kisokosba, s teszem föl a kérdést most, hogy vajon mit fog ezzel az émelyítő közhelycunamival kezdeni Karl Lagerfeld, mikor február 7-én ő maga lesz a lap vendégfőszerkesztője?

Hogy aznap találok-e egyáltalán egyetlen egy példányt is, azt nem tudom, különösen annak fényében, hogy minden kevésbé jeles alkalomkor gátfutó akadálypályává alakul a Deák tér, s a szanaszét dobált oldalakon keresztül kell verekednem egészen a mozgólépcsőig. Bár ugyan kinek lenne ez alkalom? Egyáltalán mire? És ha már megvan, hogy mit kell tenni, azt vajon ki fogja értékelni, s milyen apparátussal – elsősorban az irigykedő szomszéd lány, aztán a zsűri?

Ha a végeredmény nem is annyira érdekes, hiszen kivet a gépezet egy szerencsésnek talán tűnő, de aztán annál nagyobb problémákkal szembenéző nyertest, hiszen Lagerfeld közelségét ilyen kiskapun megérezni több mint eufórikus élmény a beavatottnak, ennél jóval érdekesebb talán a hazai szakmai zsűri választása. Ki hát a verseny, s talán Magyarország 10 legstílusosabbja?

Ugyanakkor mindazoknak, akik jelentkeznek, csak ajánlani tudom Karl személyiségének és munkametódusának lehető legközelebbi megismerését a Signé Chanel és a Lagerfeld Confidentialon keresztül .

Salut,

Az’Allürista

[TOVÁBBI INFORMÁCIÓ AZ ESEMÉNYRŐL A WWW.KARLFORMTERO.COM/HU/ HONLAPON]

Chanel Cruise 2012

A Chanelt időről időre újra kell szeretni. Szenvedélyesen, nagybetűsen gyönyörűen, úgy ahogyan azt ő teszi. Cruise kollekció, rövidfilm, Anna Mouglalis. 

Anna Mouglalis,  Clémence Poésy és Blake Lively

 Alexa Chung , Jefferson Hack, Poppy Delevingne és Laura Bailey

Vanessa Paradis és Anna Mouglalis

Chanel Cruise 2012

Lagerfeld pasztellesen krémesre kavarta az őszi apokaliptikus, utcai sikkjét: Chanel nőjének időtlen és elkophatatlan eleganciáját éterien exkluzív elemekkel töltötte meg. Drágakövek, igazgyöngyök, gyémántok a Hotel du Cup Eden-Roc mesteri plázsán; a kifutón konszolidált sárgákkal, levendulákkal és bézzsel tört, fekete-fehér összeállítások, hibátlanul a francia riviérára szánt stílusban.

Lagerfeld Cruise bemutatójának színhelyéül a francia tengerpart egyik legintimebb és legfényűzőbb pontját, az Antibas-t választotta, annak is legexkluzívabb hotelét, melynek egészét egy évvel a bemutató előtt foglalt le, ahogyan fogalmazott „bármennyi ideig is tartson összehozni a bemutatót”. A kozmoszi luxusban fürdőző látogatók percek alatt Nizzába és Monacoba ugorhattak át egy gyors kávéra, vagy egy sorsfordító rulettra, ahogyan azt Kaiser Karl új rövidfilmjében, a „Tale by a Fiary”-ben is tetették az időben és vagyonban fürdőző szereplők.

A 80-as, 90-es években fénykorát élő Kristen McMenamy kétségtelenül feltámadt alkohol szagú elfeledettségéből - miután 2008-ban Riccardo Tisci a Givenchy kifutójára küldte festetlen ősz hajával, hatalmas megdöbbenést és sikert aratott. Szakértelmének és démoni bájának, valamint arrogáns arisztokrata kisugárzásának köszönhetően hamar visszatért a magazinok oldalaira is; immár szürkére festett hajjal vandálkodott a Vogue Paris-ban, olajtól szennyezett ezüstsirályt játszott a Vogue Italiában, megközelíthetetlen szomszédlányt az amerikai Vogue-ban.

„Színészi” képességeit tekintve megfelelő választás egy teátrális fúriaszerepre, a tehetős és magával mit kezdeni nem tudó sikkes riviérai dáma megelevenítésére. Impresszív, önző bestia.

Imádom, akár csak a meg- és kiismerhetetlen, elvágyódó Anna Mouglalis alakította testvérének karakterét, aki beleszeret egy kissé közhelyesen kapaszkodó illúzióba, amit az elmaradhatatlan Lagerfeld galeri oszlopos tagja, Freja Beha alakít. (Anna Mouglalis egyébként 2002-től szereplője minden Chanel rendezvénynek, amikor a márka parfümjét, majd táskáit, majd szépségápolási termékeit reklámozta. Görög-francia sármjának köszönhetően megkapta Coco szerepét a Chanel és Stravinszkij elképzelt szerelmét bemutató fikcióban, mely a Cannes-i Filmfesztivál zárófilmje volt 2009-ben.)

Kétségtelen, a huszonöt perces rövidfilmet Anna vívódása mozdítja előre, melyet Lagerfeld elsőszámú múzsája és rezonőre, Lady Amanda Harlech életbölcsességeivel egészít ki.

Babtiste és kíméletlenül helyes barátai elengedhetetlen kellékei a lagerfeldi szinematikának, annak a vágyakat ébresztő, romantikus és valótlanul tökéletes fotózásnak, ami a film egészét végigkíséri. Csodálatos, ragyogó, minden porcikájában a luxusról árulkodó képek, vágások, effektusok, drámai és kiszámítható fekete-fehérrel; a vártánál lényegesen kevesebb ripacs játékkal és tömény alkohol illattal.

Megigéző. Feledhetetlen. Újranézendő.

Salut,

Az’Allürista

Mitológia óra Karl bácsival

Jeneil Williams, Bianca Balti, Karl Lagerfeld, Natasha Poly, Heidi Mount, Erin Wasson

Isabeli Fontana, Garrett Neff, és Bianca Balti as Baccháns és Bacchánsnők

Julianne Moore mint Héra és Elisa Sednaoui mint Flóra

Daria Werbowy mint Artemisz és Erin Wasson mint Ajax

Iris Strubegger mint Pallasz Athéné és Baptiste Giabiconi mint Apolló

Nos, leszámítva a pár zavaros mitológiai koncepciót, talán ezért a költői zavarért megbocsáthatunk Karlnak. És talán Baptiste egyébként nyálas természetét is ki tudjuk vonni az egyenletből.
Bejön.

Salut,

Az'Allürista

A Chaneli Tetőpont

A Grand Palais-t az 1900-ban tartott Párizsi Világkiállítás kiálló termeként építették föl 3 év alatt. A bejárattól számított „főhajó hossza 200 méter, belmagassága 45 méter valamint a kiállító felülete 72 ezer négyzetméter – így nem csoda, hogy Karl Lagerfeld minden évben itt rendezi meg a Chanel pret-a-porter bemutatóit.

Idén Karl nem kívánt újabb építészeti rekordot megdönteni – nem építetett 30 méter magas zakót, óriási ezüst orgonasípokat, Chanel N°5 parfümös üvegeket, vagy hozatott több tonnányi jéghegyet Párizsba északról. Lagerfeld az álmaiba meredt, mely ez egyszer, korábban testet öltöttek a Last Year at Marienbad-ban, a 60-as évek kritikusai szerint a valaha legunalmasabb filmben, ami valaha készült.

Ezek szerint művészi lelkével Karl nem ült a kritikusok között. 

 

  

  

  

  

 Front Row Rachel Billson interpretálásában és a meghívó

A 2011-es tavasz/nyári kollekció egy hatalmas, futurisztikus beton, kavics és kőtörmelék franciapark monoton ösvényei között játszódott. Középtájt, a vizet szüntelenül okádó szökőkút mögött egy 80 fős zenekar foglalt helyet, mely kortárs előadók zenéjét játszották egy olyan sejtelmes prezentációban, mely egyszerre volt ismerős és különös – csak úgy, mint a 2400 ember előtt nyitott, de titokzatos ösvényeken bárói méltósággal ballagó modellek.

A bemutató „molyrágta” tengerészkék Chanel kabátkákkal, szoknyák és nadrágok variációjával és Babtiste megunhatatlanul tenyérbe mászó mosolyával kezdődött. Minimál darabok megjelentek, cukorka színű kosztümökkel melyek némelyike tollak tengernyi tömegével volt elárasztva. Bár messziről a tweedkabátok és forrónadrág társuk nem különböztek az előző szezonok darabjaitól, a anyagok jelen esetben ezüst és aranyszálakkal voltak átszőve.

A zene feszült izgatottságának hívására az estélyi ruhák is megjelentek, bokáig érő tüll és muszlin változatokban, szürkékben majd éjfeketében, melyek tökéletes jelmezként szolgáltak volna Mozart Éj Királynőjének ruhatárában.

A katartikus hangulat, mámorítóan Gyönyörű zenével és egy púderszínű tollruha végigvonulásával érkezett meg. S a bemutató itt számomra véget is ért, lassú mámorhalállal.Valahogy úgy, aki túleszi magát vattacukorral. 

Igazán szép napot!

Az'Allürista