Titokzatos túlélő

MARIACARLA BOSCONO 

A LANVIN 2008/2009-ES 

ŐSZ/TÉLI DIVATBEMUTATÓJÁN

Magyarországon mambákkal nemigen találkozni, feketékkel különösen. Sebesek és veszélyesek – mint minden ragadozóval szemtől-szemben, az ember tapintatosan és tiszteletteljesen köröz. Feltérképez és figyel. Egyetlen meggondolatlan lépés kövezi ki az utat a biztos halálba. A borotvaélesre hegyezett stílus tekintélyt követel magának. A fekete tűsarkak kockázatokat sugallnak. Lanvin nők villannak be (itt). Egy vérbeli FEMME FATALE ül velem szemben az asztal túlsó oldalán és levegőért kapkodok, nem hittem, hogy köztünk járnak-kelnek még efféle ikonok. A klíma nem túl kedvező, a homogenizáló tömegkultúra gyilkos. A slampos slendrián szelek lassan, de biztosan ölnek. A félretaposott cipők, a lerágott körmök, a félrekent rúzsok. Az ápolatlanságnál veszélyesebb ízléstelenség, a barbár és ügyetlen magamutogatás. Hol éli túl mindezt egy végletekig kifinomult, gyilkos szeszélyű nő? Hiszen lát. Emberekkel találkozik, az utcán, egy stílusos kioszk pultján kávézik egy belvárosi utcán. Dolgozik. És még milyen eleganciával, múzsa nyújtja szakmunkásnak a karkötőt, fotózza be. Munka helyett csókot adnék a tenyerébe. Egy ilyen nő üljön, egy asztal túlsó oldalán, szemtől-szemben és reprezentálja saját magát. A nagystílű, friss és fiatal, elegáns karizmáját.  

Hölgyem, hódolatom.

Többről, mint divat

"A nőt akarom látni, nem a ruhát"

Alber Elbaz

Mindenkinek megvannak a maga hősei. Azok, akik gondolatiságukkal utat jelölnek ki, véleményükkel segítenek rajta haladni és egyben valahogy közelebb is viszik az embert önmagához. Egy hős inspirál, és nem pedig másolásra késztet - azokat az elemeket erősíti fel, amelyek mindig is a személyiségünkben szunnyadtak. A Lanvin tervezője, Alber Elbaz, számomra pedig egy abszolút mindazok közül, akiknek a divatról és egyáltalán az életről alkotott nézeteit érdemes meghallgatni és elraktározni. Nem diktálásról, hanem emberközpontúságról, nem szabályokról, hanem opciókról beszél minden egyes alkalommal. Arról, hogyan élvezd a felöltözéssel járó játékot. Hogy RÓLAD és ne trendekről, konfekciókról, vagy stylistok atyaúristenségéről szóljon a megjelenésed. Az alábbi felvétel a leginspiratívabbak egyike – íve a végére csúcsosodik ki.

A kulcsszavak pedig: ÉREZNI, KÍSÉRLETEZNI, ADNI.   

Pokoltjárt asszonyangyalok a Lanvin-nél

REVIEW

Alber Elbaz pár évvel ezelőtt az International Herald Tribune előadásán azt mondta: szerinte nem valami jó, és nem is igazán eredményes egy kollekció, ha az inspiráció kimerül abban, hogy egy európai hercegnő Indiába látogat vagy Marilyn Monroe Afrikába utazik. Ezzel a meglátással pedig maximálisan egyet kell, hogy értsek, ugyanis bármennyire kimunkált és ragyogó ruhadarabokat láthatunk a kifutón, maga az alapgondolat mi más, ha nem felszínes és kreativitást nélkülöző?

Ennek a kiváló ellenpéldája Alber Elbaz tervezői géniusza, hiszen az algír származású dizájner nem pusztán minden egyes kollekció, de minden egyes ruhadarab mögé egy teljes életfilozófiát tud társítani, s talán éppen ezért van az, hogy egy ruhát ötször, hatszor újraterveznek – addig, míg nem találkozik az illúzionisztikus divat a valóságos élettel.

„Kezdetben egy angyalra gondoltam, aki pokolra került. Azonban ahogyan rajzoltam és rajzoltam valahogy ez az angyal visszatért a Földre és most itt járkál közöttünk” – nyilatkozta Elbaz a bemutató kezdete előtt, aki kiemelte: nem ragaszkodik vicsorogva az alapgondolathoz. Hagyja, hogy szálljon és épüljön, éljen az az inspiráció.

Drámai zene, szigorú modellek és törékeny szürkés ruhák, letisztultan és földöntúlian kimérten. A Lanvin jövő tavasszal sem enged a kimért eleganciájából, igaz talán kényelmesebb, mint valaha. Bő fekete overálok kis gallérral takarják a takarni valót, a lágyan lengedező és kellőképp átlátszó muszlinruhákat pedig a resort kollekcióban bevált aranypántok szegezik a vállhoz. A modellek többnyire feketében és fehérben, tengerészkékben, valamint némi bézsben és lazacban masíroztak a kifutón, s hagyták szublimálni a közönséget egy-egy kimerevített pózzal a kifutó végén.

Ami talán idegen ízű, de szerves része a kollekciónak az a sportos-funkcionalista íz, mely a szín és formahasználatban, az újszerű és lágy teniszingekben, az oldalt felhasított blúzokban és nadrágokban testesül meg. Új fejezet a márka életében?

Ugyanakkor érdemes kellő figyelmet szentelni az ékszerek és kiegészítők használatára, hiszen míg az előbbit a már jól megszokott túlburjánzó, hedonista ömlengés, némi amerikanisztikus sasfigurával és sátáni kígyókkal jelent meg, addig az utóbbi (a kiegészítők) letisztultak és geometrikusak voltak. A színekben a meglepetést az utolsó kilenc ruha jelenttette, melyek kénes színe minden bizonnyal a közönség retinájára éghetett.

Salut,

Az’Allürista

A 2012-es Resort kollekciókról

REVIEW

GIAMBATTISTA VALLI RESORT 2012

Ember legyen a talpán, aki rendet tud szülni a káoszból, vagy legalábbis kategorizálni tudja a rakoncátlan és igazán kellemesen öntörvényű tervezőket, akik sajátos vadfantáziájukat és gardírozott márkájuk szignifikáns elemeit felhasználva nem trendeket, hanem zsánereket alkotnak. Típusokat: a törzsit, a szenvedélyest, a csábítót, a színtolvaj szarkafélét – komplett és ötvözött kosztümöket, feneketlen tárcájú vásárlóiknak.

„Többé már nem léteznek szabályok, éppen ezt akartam kifejezni a kollekciómban” – ragadta meg a 2012-es szezon lényegi velejét Giambattista Valli, aki bravúros hűvösséggel adaptálta mindazokat a stílusbeli hatásokat, melyeket egy burzsoá nagynénjét látogató, afrikai bevándorló egy hétvége alatt felfedezhet Párizsban. Gardróbjában törzsi tweedzakók (vibráló színekben) és leopárd minták keverednek a hatvanas évek francia kimértségével, némi sznobizmussal átszőtt metálos kabátruhákkal, vagy szeszélyesen lapolt püspöklila koktélruhákkal. Kétségtelen, afrikai csókosunk kedvencei a hatalmas virágnyomatok – és, hogy mennyire nem fél színeket viselni, azt a neonnarancs alapon lila szellőrózsás kabátkája is bizonyítja.

STELLA McCARTNEY RESORT 2012

Ugyancsak nincs nyoma egy mákszemnyi félelemnek sem Stella McCartney jövő tavaszi, inkább karácsonyi kollekciójában – hiszen az előnyárként tervezett kollekciókat már decemberben meg lehet vásárolni az üzletekben. Ha a szigorú és szabályos sikk rajongói nem is pusztán Szentestére, de életük egész terminusára kívánnak „alkalmi” öltözéket választani, Paul McCartney lányánál ezt megtehetik. Bátran válogathatnak a korlátlan mennyiségű cigarettanadrágokból, a lehengerlően csiszolt szmokingzakókból és a meghatározó, fel-felvillanó kékekből.

Mókás és szédületes nyomatokból idén sem szenvedünk hiányt, Stella egészen a Hawaii-szigetekig utazott inspirációért, így a tömjénes hangulatot neoncsíkos selyemszoknyákkal és rafinált színsávos kabátkákkal párosított, trópusi printek törik meg. Rafinériából a marketing terén sem szenved hiányt McCartney asszony, hiszen kollekcióját gárdenpárti keretében mutatta be – pontosabban: mutatták be a pingpongozó modellek, miközben a vendégek csacsogva söröztek a Saint Louis kertben.
 

GIVENCHY RESORT 2012

Ha már a printek szóba kerültek, nem szabad megfeledkeznünk Riccardo Tischi Givenchy-járől, ahol katonai elemek keverednek a pimaszul virtuóz, digitálisan felturbózott virágmotívumokkal. Carine Roitfeld legújabb kedvence, Saskia, valamint Alek és Joan minden kétséget kizáróan trópusi bevetésről tértek haza, valószínűleg Vietnámból, ahol a magas páratartalom és az egzotikus virágillat a térdig érő csőszoknyákon csapódott le, bomladozó szirmok és pálmalevelek formájában.
Dezertőr amazonjaink bokszolókat megszégyenítő bátorsággal hordják nyakba akasztható kulcstartóikat, mell fölött elnyesett, olykor bokáig csüngő kötött pulóvereiket, vagy földig érő, egyenes vonalú szoknyáikat.
Igazán szemet gyönyörködtető az a földöntúli magabiztosság, amivel Riccardo ötvözte a hatvanas évek szemérmetlen sziluettjét, a diktatórikus olívaingekkel, éjfekete fodrokkal és a sportruházattal. Zseniális, ismét. 

NINA RICCI RESORT 2012

Ha létezik ellentéte a frank-apokaliptikus Givenchy-nak, az a tömény nőiességgel megformált Nina Ricci, kiváltképp Peter Copping esztétikája, aki két éve szorgoskodik britként Frankföldön. Vajon Olivier Theyskens likvidálása után közelebbi jelölt nem akadt Ricci mester hagyatékának ápolására? Multikulti mindenesetre - akárcsak a vásárlóközönség: az amerikai Upper East Side bolondul a századfordulós bódító hangulatért, a nyitó, fodros selyemruháért, és a konvenciókat megtörő letisztultabb darabokért.
Hogy a szenvedélyt a romantikus perspektíván túl, mennyire testiként is lehetőségünkben áll értelmezni, arról a leginkább talán a szárnyaló népszerűségű vikingdizájner, Peter Dundas tudna mesélni. 

EMILIO PUCCI RESORT 2012

Illetve, mesél is, hiszen az Emilio Pucci resort kollekciója semmi másról nem árulkodik jobban, mint tüzes szexualitással átszőtt kozmopolitizmusról.
Dundas egy komplett ruhatárat készített az éppen vörösszőnyegmentes életet élő celebritásoknak, melynek megalapozását egy iskolás-brókeres türkizkék farmeröltönnyel kezdte, s a fehér-kék delíriumos nyomatok után más színekbe is buzgón oltotta szenzualitását: lehengerlő krémes sárgákba, csábító rózsaszínekben. A kollekció zseniális darabjai a zebracsíkok: fürdőruhán és zakón, valamint a ragyogó flitterekből kirakott Pucci nyomatok, melyekért már Jackie Kennedy is bolondult. Csoda? Nem. Mediterrán életérzés, depressziónak se híre, se hamva.

LANVIN RESORT 2012

A Lanvin ismét a legtündéribb apparátussal rukkolt elő pár napja, az összes eddig bemutatott kollekció tekintetében. Alber Elbaz nőkről szóló víziója a legösszetettebb, legfilozofikusabb a határban – nem törekszik leegyszerűsítő válaszokra, nem akar egyetlen egy szignifikáns trendet sem megragadni: humanizmusát és megfigyeléseit a közel száz éves divatház tradícióival gyúrja ambivalens szerkezetűvé. Törékennyé és erőssé.
Víziói jelen esetben sem verbálisan, hanem vizuálisan öltenek testet: légies drapériaruhákban, törékeny ballonkabátokban és szeszélyes koktélruhákban. A kollekció legmegragadóbb darabjai kétséget kizáróan a pliszírozott, vállnál bravúrosan megcsavart maxiruhák – homok és jegescitrom árnyalatban. A hűsszínű romantikus érzékiség mellett ugyanakkor megfér a földszínű törzsi lüktetés ezernyi selyemrojttal, elementáris ékszerekkel, valamint a vibráló koktél-, és fürdőruhák bravúros, testet ölelő vonalvezetésekkel.
Tökéletes példakép minden magát nőközpontúnak hirdető hazai tervező számára, különösen annak, aki fürdőruha alkotásra adja a fejét: lehet Calzedonia, és lehet ám Lanvin eredetiséggel is dolgozni!

Szép Napot!

Az'Allürista

Áprilisi dzsungelpangás

     

     

    

    

FOLYAMTRILLA PHILIP GLASSTÓL

DZSUNGELSANZONOK MICKEY HARTTÓL

TRAPPOLÓ, VONULÓ, ÜTEMPANGÁS

Nem bírok huzamosabb ideig egy konkrét dologgal foglalkozni. Megőrjít a monotonitás. Így aztán mikor tengerre bocsátottam papíruszályomat, melynek takarmányát hímzett ponyva, Az’Allűr Aurum címmel borította, megfogadtam: egy hónapnál tovább sosem lesz ugyan az az arculat. Így aztán hónapról-hónapra, kisebb-nagyobb csúszásokkal szüntelenül új fejlécet eszkábáltam össze, melyek ihletforrásai szinte szüntelenül Hedi Slimane fotóiból származtak – így történt ez most is, ezért szeretném most megosztani veletek azokat a képeket, amely alapul szolgáltak az áprilisi témához.

Melyekre nedves testekkel, esős, párás, ködös környezetben kapaszkodtak fel az ihletindák, a kristályos, zümmögő, sziszegő, sistergő, csusszanó, csöppenő, csörrenő üde levelek között, a perzselt, szikrázó, szétázott lombkoronák felé.

Azonban nincs hangulat a megfelelő, megidéző, megigéző, megszégyenítően megmagyarázhatatlan misztikus dzsungeli lárma reflekciója nélkül.

Zsádor.

Az'Allürista

LANVIN Halloween Extravaganza

Ahogy a Lanvin-nál csinálják.
Üdv,

Az'Allürista