Jack McCollough és Lazaro Hernandez bravúrosan pimasz formában értelmezte újra az amerikai klasszika és a grunge fogalmát mindenféle közép-európai klisé nélkül.
A decens Chanel kosztümök új merész szabást kaptak és maró lúgba mártva hirdetik az amerikai sikket, egy pofátlanul lezser, azonban felnőtt formában. A figyelemért ordító, mind térd alá érő ladylike ruhák a mocskos, csatorna áztatta színektől, a palack zöldön át egészen a savas neonokig terjed, (pink, lazac, barack és levendula), s a legújabb japán batikolási eljárásoknak köszönhetően polgárpukkasztóan hordhatóak.
A Proenza Scouler brooklyni, bevállalós bajos-csajok modorát szemtelenül ötvözve az Upper East Side elvárásaival olyan ruhákat alkotott melyek hordása pehelykönnyű feladat, s a figyelmet azonnal magukra terelik, bárhol, bármilyen eseményen.
Szőke Gábor Miklós, a Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős, piszkosul zseniális szobrásza 2010 júniusában egy olyan párját ritkító kiállításra invitálta a valós művészetre szomjazó esztétakéjenceket, mely az emberi lét szélsőségeit groteszk tükörként tárja fel.
A Dante Konferencia, mely kilenc alvilági dobermann titkos ülését mutatja be egy grandiózus installáció keretében, a belső démonaival viaskodó – és azokat jól ismerő emberhez szól. A kiállítás egyszerre megrázó és őszinte, félelmetes és gondolatébresztő.
A D9 (A G8 után szabadon) résztvevői Dante Univerzumának kilenc leghatalmasabb tartományura, élet és halál irányítói, vérszomjas, műanyag palack testű kiborg lények a szerves és szervetlen világ groteszk határán.
A Kilenc titkos, misztikus és az emberi fül számára otromba hangon kommunikál egymással – hangskálájuk a dekopírfűrész sikító neszétől a láncfűrész hidegrázó, vaskos monológjáig terjed.
Tanácshelyük nem más, mint egy fából tákolt ógörög templom kultikus színtere, melyet rozsdás kennel vesz körül – s óvja meg az giccstől ellaposodott szemlélődőt.
A tanácskozás irányítója nem más, mint a magán Ferenc József és Sztálin elvtárs emlékeit hordozó, világuralomra törni kívánó Alexandrosz. Fogai helyére konyhakések nőttek, fehér-arany-vörös egyenruhájára érdemrendek kerültek. Feje veszedelmes sebességgel fordul 360 fokot körbe, testével a tanácsasztalt rázza.
Gigászi erejével egyedül a vele szemben ülő, körfűrészfogú Tomasso, Dante cápa énje képes elbírni, kinek erejéül a hátából kiálló fűrész ad bizonyosságot. Bőre, mint a rothadó hal, elméje, mint a penge.
Az asztalfőn a láncfűrész-fejű kutya, az abszolútista-anarchista uralkodó Dante ül, jobbján egy elegáns 20. századi gengszterrel, Filippoval. Balján a kecses és nőies férfi, a sunyi Baltazár hegyezi füleit, kinek koponyájából egy őzbak szarva áll döfésre készen. Futurisztikus jövőképével egyedül egy agárra emlékeztető jövőbeli lény, Veltero veheti fel a versenyt.
Veltero érzelemmentes életét egy az agya helyét bitorló gép helyettesíti, mely gőzt bocsát ki tulajdonosa koponyájából, ha túlmelegszik. Sokan Can Grande della Scalával azonosítják, a veronai nagyúrral aki éveken keresztül vendégül látta a száműzött Dantét. Nevének jelentése „Nagy Kutya” – a remény és a megváltás szimbóluma.
Mellette kúszik a félénk és alattomos bestia, kiharapott szájkosárral a fején. A pokolbeli áruló, a legszörnyűbb bűn elkövetője. A futurista festőről, Giacomo Balláról elnevezett fenevad hátából egy rettenetes, zakatoló fűrész áll ki, mely halálos sebet ejthet minden alattomosságát kétségbe vonón. Vele szemben Luis, a múlt század filigrán konzervatívja ül.
A torkosság nagyura, a Filippo mellet helyet foglaló túlfejlesztett Ciacco a mértéktelenséget szimbolizálja. Vonásai eltúlzottak, testéből kusza csövek kavalkádja ömlik a szemlélődő látókörébe.
Míg nap mint nap a televízióban, a magazinokban, az utcán, a buszon, a közértben az idealizált, irreális szépséget keressük megszállottan, teljesen megfeledkezünk a lelkünk mélyén és a világ kietlen pusztáin szunnyadó vadállatokról. A groteszk valóságot, az emberi érzések klüklopszait mi magunk zárjuk el egy vaskos kennellel körbezárt templomba. Azonban, ha meglazul a zár és rés nyílik, vagy netalántán egy elkóborolt, báránybőrbe bújt ordas megkerül rémülten nézünk szembe a rémségekkel/rémségeinkkel és megdöbbenve kérdezzük: ilyen rút a valóság?
Szép Holnapot!
(mert holnap backstage képek és tudósítás az OurStyle júliusi fotózásáról)
Na ne viccelj. Azt hitted, hogy Katalinhoz csak úgy be lehet lépni? Hát akkor közlöm: nem. Hogy ez alatt mit értek: a csengőt megnyomhatod, a lépcsőn fölszaladhatsz, beléphetsz és végigmasírozhatsz, de Katához kell egy „emelkedett lelki állapot”, tehát:
Kedves olvasó. Érzed a péksütemények illatát a Fehér hajó utcában? Nem? Sebaj, én sem, de képzeld oda. Látod magad előtt a jólöltözött embereket, ahogyan ki-be mennek a Chloét, Balenciagát és YSL-t rejtő Mennyország ajtaján? Igen? Szuper, akkor most ezt felejtsd el.
Szegedi Kata műhelye nem az a hely, ahol ruhák vannak. Sokkal inkább úgy kell rá tekintened, mint egy kiállító teremre, ahol minden egyes műalkotás komolytalanul öntudatos jelentéssel bír – a legutolsó The Room magazin példányától a legfrissebb kézzel kreált Benus Dani cipőig.
Amikor belépsz, Kedves Olvasó (mától legyen neved Olga), előre figyelmeztetlek: ne ijedj meg. A bejáratot, Katát és a tavalyi kollekciók mesterdarabjait Szőke Gábor zseniszobrász Miklós „szelíd”, Dante névre hallgató „ölebjei” őrzik. A durva külső ne késztessen ítélkezésre, mert ahogyan a realista regények hőseit is érzékeny lélek tölti ki, úgy Dante1 és Dante2 is a legtündéribb jószág a világon.
Az előszoba vállfáin építészeti remekművek: hihetetlen mérnöki pontossággal és pengeéllel mért kreativitással átitatott ruhák a legpiszkosabb, urbánus színekben. Feketék, szürkék… néhol tarkák.
Továbbhaladva a ruhásfogasok mentén Szegedi kisasszonyt akaszthatod le az állványról, akinek szerénysége nehogy megingasson gyönyörűségébe vetett hitedről! Humora elképesztő – könny fog csorogni, zsebkendő kötelező.
Körülöttünk mindenütt az új kollekció ruhái, bár megfogyatkozva: hál’ Istennek a stylistok (és Mihalik Enikő) nagyon kedvelik Kata kreációit.
„Daniel's road”. Ezzel a mondattal indulunk.
Illetve Benus Dani egyik korai ruhatervével, amelyet jelen esetben Kata továbbgondolt, és ebből az egyetlen egy tervből – történetesen Kedves Olga (már, ha nem haragszol a személyeskedésért) egy mellényről van szó - született meg az egész kollekció.
Keményre festett selyemvékony textilcsíkok sztrádákat alkotva kanyarognak angyalszárny mellényt formálva az ingatag manöken testén. Majd tovább haladnak és lesz belőlük lyukacsos cicanadrág, szoknya és zakó, amelyet a két vállfával arrébb lógó, sportos trikókkal vihetünk tökélyre.
Az összes modellt a cut-out jellemzi.
Habár Szegedi textilművésznő „alapjáraton” monokróm színekkel foglalkozik, a tavasz nyári kollekció készítésekor – valószínűleg egy posztmodern tündér hatására – már pár élénk színekhez is hozzányúlt, például a türkizhez és a sárgához. Személyes kedvencem egy sárga ruha, melynek anyagát Kata az Ecseri piacon találta, és képtelen volt elfojtani ruhatervezői énjét, így ollót, cérnát és tűt ragadott.
Amikor azt kérdeztem, szerinte a fiatal generáció, hogyan tudná ruháit adoptálni a ruhatárába, a legtermészetesebben alkotta meg a forró nyár stílusos és grundge viseletét: architecturális trikó, egyszerű cicanadrággal, saruval vagy balerinacipővel és irány a Trafó, a Zöld Pardon vagy az A38.
Mindent egybevéve, Kedves Olga, egy borotvaéles smaragdkőről van szó, amely fegyverként funkcionál mind a hétköznapok szürkeségében, mind a legmenőbb partikon. Extravagancia magas fokon, egyediség ezerszer fölötte. Ha unod a Zarát, és valami kell a medencés bulira, irány Kata.
Ja, Péterfy Bori koncertre, ezentúl, csakis az ő ruhájába mehetsz.
Fülsüketítő zaj és szökőár kíséretében töri át a közízlés betonhatárait az új avantgarde, mind zenét, irodalmat vagy éppen divatot tekintve – ahol Mojzes Dóra mértani kúpjai úgy magasodnak ki A kis feketék felszínéről, akár a vasreszelék mágneses tér hatására.
Rengeteg embert ismerek, aki meglát egy kissé elvontabb bemutatót – haute couture-ról már nem is beszélve – és egyből az a kérdés röppen ki belőle, mint szende galambocska (mérgezett ajkakkal), hogy KI? és HOVA? veszi EZT fel.
A válasz, amit Lady Gaga színrelépése óta ismerünk:
Ahogyan a silány minőségű képeket díszesebb keretbe teszik, úgy öltöztetik a stylistok feltűnő ruhákba a feltörekvő énekeseket/színészeket – akik ennek köszönhetően azonnal sajtóvisszhangot kapnak, köszönhetően extravagáns és überelvont stílusuknak, valamint kikerülnek a „Dunát lehetne vele rekeszteni” kategóriából.
A globális aspektusok mellett lenyűgöző volt látni tavaly októberben a Marie Claire szakmai bemutatóján – első sor ;) - a kortárs magyar divat hideg, geometrikus formáit (Szegedi Kata!): az új Budapestet, aminek a stílusa talán leginkább Berlin és Stockholm hűvös vadságához hasonlítható.
