Harmincnyolcadik hét

VASÁRNAP ESTI SZEMEZGETŐS

Ahogyan vasárnap kora este szemezgetünk a vasárnapi ebéd desszerthagyatékából, úgy ízlelgetjük az elmúlt hét nap objektív szempontból kevésbé (és annál inkább) jelentős eseményeit a lehető legszubjektívebb hangvételben. Legyen szó kizárólag divatról, vagy élethelyzetről; érzésekről és szkepszisekről, a Vasárnap Esti Szemezgetős igyekszik minél több és minél változatosabb szösszeneteket az Olvasó elé tárni, heti rendszerességgel, vasárnap este.

Az'Allürista

(Kedves Olvasó! Ha Önnel is egy feledhetetlen mozzanat történt a héten, kérem, ragadja meg az alkalmat és ossza meg velünk irodalmi hangvételben, 300-1500 karakter terjedelemben – leütött szóközzel együtt. A szösszenetek beküldési határideje a vasárnapot megelőző szombat estéje, cím: az.allur@gmail.com)


MÁSODPERCES KUDARC

Egy nappal ezelőtt érkezett meg az egyszerűség kedvéért most „lakótársamnak” nevezett fiatal hölgy, méghozzá a kosaras bátyja és kellemes barátnője társaságában. Mikor letelepedtek a szomszédos újpesti szobában és már végigzongorázták az összes új hajógyáris slágert (mit is érdemes letölteni), valamint elsutyorogtak a szomszéd nevenincs és haszontalan szakirányáról átüvöltött a kedves báty, hol is tanulok. Nyeltem egyet és visszaüvöltöttem: „Elte szabad bölcsészet, esztétika”.
„És az mit jelent?”.
„Hát a filozófia és a művészettörténet között áll és a művészet miértjét, a szépség mikéntjét kutatja” – válaszoltam.
„Tehát szépérzék”. Ismét nyeltem egyet és inkább megpróbáltam rövidre zárni a témát, mielőtt a műveltségi szakadék szélére értünk volna. „Igen, pontosan”.
Ők tovább folytatták a letöltést, David Guette-ával és Snoup Doggal én pedig felálltam, a tükörhöz sétáltam és szembeköptem magam. Ennyit a népművelői ambícióimról.


MONOPÓLIUM

Szőke Gábor Miklós szobrászművész ma tartott egy kisebb szoárét a születésnapja alkalmából a Dobozban és beszélgettünk: szörnyen passzívak a magyar képzőművészek – sem kiállítás, sem internet interakció, semmi visszhang.
Hol vagytok magyarok?


MAGYAR ELEGANCIA

Mivel nem méltattak minket arra, hogy olyan VIP karszalaggal ajándékozzanak meg, amit különben minden üresfejű, ám annál helyesebb suhanc megkapott, így az asztalt támasztottuk négyen. Hárman cseverésztek, én a már teljesen kihalt terepet elemeztem – aki számít, az már otthon volt, aki kevésbé az a VIP emeleten, aki pedig még annyira sem, az az asztalok körül. Rövidesen két szuperstílusos hölgy úszott andalgott be a látóhatáromba, akik az emeletről fáradtak le komótosan, fekete maxiruhába, hatalmas stylisttáskával és kizárólag a kiváltságosoknak osztott ajándéktáskával a karjukon. A Schwartzkopf által felállított reprezentatív sarok felé vették az irányt. Egy darabig nézelődtek, szagolgattak és kenegettek, majd a magas barna lófarkas odaröfögött valamit a társának és két méretes tégelyt a táskájába tuszkolt. A cinkosa diszkréten lehajolt és egy teljes polc tartalmát söpörte a szatyrába. Köhintettek egyet, majd az egyértelmű nyilvánvalóság érzetével kisétáltak az épületből.

(Történt az Elite Model Look Hungary 2011 döntőjén)

Alvilági körséta Szőke Gábor Miklóssal

(A fotókat Viszlay Márk készítette)

Szőke Gábor Miklós, a Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős, piszkosul zseniális szobrásza 2010 júniusában egy olyan párját ritkító kiállításra invitálta a valós művészetre szomjazó esztétakéjenceket, mely az emberi lét szélsőségeit groteszk tükörként tárja fel.

A Dante Konferencia, mely kilenc alvilági dobermann titkos ülését mutatja be egy grandiózus installáció keretében, a belső démonaival viaskodó – és azokat jól ismerő emberhez szól. A kiállítás egyszerre megrázó és őszinte, félelmetes és gondolatébresztő.

 A D9 (A G8 után szabadon) résztvevői Dante Univerzumának kilenc leghatalmasabb tartományura, élet és halál irányítói, vérszomjas, műanyag palack testű kiborg lények a szerves és szervetlen világ groteszk határán.

A Kilenc titkos, misztikus és az emberi fül számára otromba hangon kommunikál egymással – hangskálájuk a dekopírfűrész sikító neszétől a láncfűrész hidegrázó, vaskos monológjáig terjed.

Tanácshelyük nem más, mint egy fából tákolt ógörög templom kultikus színtere, melyet rozsdás kennel vesz körül – s óvja meg az giccstől ellaposodott szemlélődőt.

A tanácskozás irányítója nem más, mint a magán Ferenc József és Sztálin elvtárs emlékeit hordozó, világuralomra törni kívánó Alexandrosz. Fogai helyére konyhakések nőttek, fehér-arany-vörös egyenruhájára érdemrendek kerültek. Feje veszedelmes sebességgel fordul 360 fokot körbe, testével a tanácsasztalt rázza.

Gigászi erejével egyedül a vele szemben ülő, körfűrészfogú Tomasso, Dante cápa énje képes elbírni, kinek erejéül a hátából kiálló fűrész ad bizonyosságot. Bőre, mint a rothadó hal, elméje, mint a penge.

Az asztalfőn a láncfűrész-fejű kutya, az abszolútista-anarchista uralkodó Dante ül, jobbján egy elegáns 20. századi gengszterrel, Filippoval. Balján a kecses és nőies férfi, a sunyi Baltazár hegyezi füleit, kinek koponyájából egy őzbak szarva áll döfésre készen. Futurisztikus jövőképével egyedül egy agárra emlékeztető jövőbeli lény, Veltero veheti fel a versenyt.

Veltero érzelemmentes életét egy az agya helyét bitorló gép helyettesíti, mely gőzt bocsát ki tulajdonosa koponyájából, ha túlmelegszik. Sokan Can Grande della Scalával azonosítják, a veronai nagyúrral aki éveken keresztül vendégül látta a száműzött Dantét. Nevének jelentése „Nagy Kutya” – a remény és a megváltás szimbóluma.

Mellette kúszik a félénk és alattomos bestia, kiharapott szájkosárral a fején. A pokolbeli áruló, a legszörnyűbb bűn elkövetője. A futurista festőről, Giacomo Balláról elnevezett fenevad hátából egy rettenetes, zakatoló fűrész áll ki, mely halálos sebet ejthet minden alattomosságát kétségbe vonón. Vele szemben Luis, a múlt század filigrán konzervatívja ül.

A torkosság nagyura, a Filippo mellet helyet foglaló túlfejlesztett Ciacco a mértéktelenséget szimbolizálja. Vonásai eltúlzottak, testéből kusza csövek kavalkádja ömlik a szemlélődő látókörébe.

Míg nap mint nap a televízióban, a magazinokban, az utcán, a buszon, a közértben az idealizált, irreális szépséget keressük megszállottan, teljesen megfeledkezünk a lelkünk mélyén és a világ kietlen pusztáin szunnyadó vadállatokról. A groteszk valóságot, az emberi érzések klüklopszait mi magunk zárjuk el egy vaskos kennellel körbezárt templomba. Azonban, ha meglazul a zár és rés nyílik, vagy netalántán egy elkóborolt, báránybőrbe bújt ordas megkerül rémülten nézünk szembe a rémségekkel/rémségeinkkel és megdöbbenve kérdezzük: ilyen rút a valóság?

Szép Holnapot!

(mert holnap backstage képek és tudósítás az OurStyle júliusi fotózásáról)

Az'Allürista