Negyvenegyedik hét

VASÁRNAP ESTI SZEMEZGETŐS

Ahogyan vasárnap kora este szemezgetünk a vasárnapi ebéd desszerthagyatékából, úgy ízlelgetjük az elmúlt hét nap objektív szempontból kevésbé (és annál inkább) jelentős eseményeit a lehető legszubjektívebb hangvételben. Legyen szó kizárólag divatról, vagy élethelyzetről; érzésekről és szkepszisekről, a Vasárnap Esti Szemezgetős igyekszik minél több és minél változatosabb szösszeneteket az Olvasó elé tárni, heti rendszerességgel, vasárnap este.

Az'Allürista

(Kedves Olvasó! Ha Önnel is egy feledhetetlen mozzanat történt a héten, kérem, ragadja meg az alkalmat és ossza meg velünk irodalmi hangvételben, 300-1500 karakter terjedelemben – leütött szóközzel együtt. A szösszenetek beküldési határideje a vasárnapot megelőző szombat estéje, cím: az.allur@gmail.com) 

_______________________________________________________________________________

POZITÍV ÉS NEGATÍV POLAROIDOK

avagy megfigyelések a pénteki Marie Claire Fashion Days szakmai estjéről, 

úgy ahogyan történt - Az'Allürista

Roitfeld és Lalanne a Király utcában *

 Egymásba karolva szálltak oda hozzám, feketében, jókedvvel és mosollyal – Mónika karján egy gyönyörű szép órával - mióta a nagyapámtól örökölt 50 éves darab lekóborolt a kezemről, azóta a szép órák szélsőséges érzelmeket generálnak bennem. Viccelődtünk, pezsgőztünk majd helyet foglaltunk. Szűcs Peti Pataki Ágit és Vajda Mályi Zsuzsát bökdöste, Laczkó Móni a kollekciókat figyelte. Szétomló, vállig érő sötét hajjal, grimaszokkal és decens kézmozdulatokkal, mikor tapsolni kellett.

Sztármodellügynök és gárdája, avagy ki is Mihalik Enikő modellügynöke?

Felálltak és kivonultak a második sorból, a bemutató kellős közepén. Na nem azért, mert rosszul lettek, vagy nem tetszett; nem is azért, mert a bevedelt ingyen pezsgő kikívánkozott, hanem mert elfogyott az alanyi jogon felszolgált bodzás koktél, és hát kellett az utánpótlás. Mindez a bemutatók kellős közepén, mint egy vidéki futballmérkőzés proletárszekciójában. Talán csak a szotyi hiányzott.   

Statikus kritikusok

A fákkal végigültetett kifutó közénk feszült, mint ághághatatlan horizontális határvonal, de a szemközt ülő Tóth Ali és Virág Anikó tekintete mindent elárult. Anikó duruzsolt, Ali hallgatta és olykor fordítva – s míg engem (sajnos) sokszor magával rántott az illékony pillanat, ők szakmaszilárdan tekintettek az avarban úszó lányokra.

Cím nélkül

Ha ezt közöltem volna, a rovat címe Vasárnap Esti Oltogatósra keresztelődött volna. 

„Amúgy”

 Én az egyik oldalon, Ő a másikon, Én integettem Ő pedig nézett, hogy ki is vagyok. Elnéztem és a szomszédom fülébe súgtam, „Zséda nem ismert meg, elfelejtett”, s mire visszanézek Adrienn a levegőben kalimpál és exkuzál: nem láttalak a vörös fényben, puszi, puszi, gyere át.

(Zsédényi Adrienn Stíluskalendáriuma hamarosan a boltokba kerül, melynek készítésében szervesen én is részt vettem – elegánsabb nővel aligha találkoztam.)

*Carine Roitfeld, a francia Vogue volt főszerkesztője és Olivier Lalanne a francia Vogue jelenlegi vezető szerkesztője és a Vogue Hommes International főszerkesztője.

Negyvenedik hét

VASÁRNAP ESTI SZEMEZGETŐS

Ahogyan vasárnap kora este szemezgetünk a vasárnapi ebéd desszerthagyatékából, úgy ízlelgetjük az elmúlt hét nap objektív szempontból kevésbé (és annál inkább) jelentős eseményeit a lehető legszubjektívebb hangvételben. Legyen szó kizárólag divatról, vagy élethelyzetről; érzésekről és szkepszisekről, a Vasárnap Esti Szemezgetős igyekszik minél több és minél változatosabb szösszeneteket az Olvasó elé tárni, heti rendszerességgel, vasárnap este.

Az'Allürista

(Kedves Olvasó! Ha Önnel is egy feledhetetlen mozzanat történt a héten, kérem, ragadja meg az alkalmat és ossza meg velünk irodalmi hangvételben, 300-1500 karakter terjedelemben – leütött szóközzel együtt. A szösszenetek beküldési határideje a vasárnapot megelőző szombat estéje, cím: az.allur@gmail.com) 

_______________________________________________________________________________

FRANCESCO COMINELLIRE EMLÉKEZÜNK

- Az'Allürista

Férfiként a divatiparban mindannyian nagy problémával küszködünk: kit is válasszunk példaképünkül, aki megtestesíti mindazt a kiforrott stílust, amit mi valaha is elszeretnék érni az életünk során.

A harmincas éveinek derekát taposó Francesco Cominelli számomra, és még rajtam kívül megannyi barátomnak, ismerősömnek, sorstársamnak példaképül szolgált, és minden bizonnyal szolgálni fog, hiszen tragikus és érthetetlen halála talán még inkább az önkifejezés fontosságára hívja fel a figyelmet.

Cominelli a Vogue Hommes Internationel szerkesztőjeként maga volt a megtestesült bohémság, a kifinomult és örökérvényű stílus – nem volt olyan ruhadarab, érkezzen az rögvest a kifutóról, vagy álljon esztendőket a szekrényben, mely nem nyert volna új értelmet mikor magára vette.

A Vasárnap Esti Szemezgetős keretén belül, Az’Allürista Őrá emlékezik. 

Harminckilencedik hét

VASÁRNAP ESTI SZEMEZGETŐS

Ahogyan vasárnap kora este szemezgetünk a vasárnapi ebéd desszerthagyatékából, úgy ízlelgetjük az elmúlt hét nap objektív szempontból kevésbé (és annál inkább) jelentős eseményeit a lehető legszubjektívebb hangvételben. Legyen szó kizárólag divatról, vagy élethelyzetről; érzésekről és szkepszisekről, a Vasárnap Esti Szemezgetős igyekszik minél több és minél változatosabb szösszeneteket az Olvasó elé tárni, heti rendszerességgel, vasárnap este.

Az'Allürista

(Kedves Olvasó! Ha Önnel is egy feledhetetlen mozzanat történt a héten, kérem, ragadja meg az alkalmat és ossza meg velünk irodalmi hangvételben, 300-1500 karakter terjedelemben – leütött szóközzel együtt. A szösszenetek beküldési határideje a vasárnapot megelőző szombat estéje, cím: az.allur@gmail.com) 

_______________________________________________________________________________

USE TEMPORARY
- Az'Allürista

Valami diadalmas, de egyben mélabús költözött két napra a Hajós utca 41-es szám alá, ahol Füzes Eszter, Tóth András és Godena Juhász Attila kínálták USE Unused portékáikat kedvezményes áron, megsárgult szalonfák és ágacskák között. Eszter kinn cigizett, András láthatatlan volt, Attila pedig pakolászott, s közben helyes lányok és egy méghelyesebb srác segítették a nézelődőket a tájékozódásban. Az acél vagy tákolt fafogasokon komplett őszi naplementék lógtak - fahéjban, vajban, sáfrányban és borbordóban, a levegőben pedig egy kérdés: hogyan tovább srácok?

TOP NÉGY
- Névtelen

A titkos félelmeim naplójában például a toplistán ez szerepel:

1., Fulladásos halál

2., Megátkoz egy cigányasszony

3., Szar a hajam

4., Kritikát ír rólam az Allürista  

VIRTUAL SNAPSHOTS
- C.

gyönyörű makettvárosok felett felhőárnyékokkal siklunk, ott egy gyufásdoboz-lakótelep, itt egy alaplap-temető, kékszemű medencék hunyorítanak vissza, bádogkéményen kacsint a nap majd beleharapunk a harsogó angol-zöldbe, bársonyként tükrözi, fodrozza a szél; köd nélküli szikrázó Albion.

londON

mentaszín burnuszok, okker szárik, turbánok, sárkányos selymek, gumipapucs, afrofonás és ghettoblaster. A Bow sokszínűsége minden nap elvarázsol, cseppet sem bánom hogy fehér arcot nem is látunk, csak pubokból kiforduló félig meztelen, és egészen részeg szurkolókat.

metro police

és A város. Túlcsordul, elárasztja az összes érzékszervem, Sue Hubbard sorait olvasom a Waterloo-n mélabús skót dudával kísérve, a Temze partján kapcsolódom haza francia sanzonokat hallgatva, elmerülök az Oxford Street örvényében, hogy újra felszínre bukkanjak a Hyde rózsaillatú zöldjében. Camden őrült furcsaságai megférnek a kimért viktoriánus tökéllyel, a Docklands északias letisztultságával, Chinatown túlfűtött dzsungelével, a Trocadero frivol útvesztőivel. A csatornaparton lassú gitárzene a mezítlábas csavargótól, miközben csoportos verekedés alakul ki a sarki punkok és drogárus feketék közt. Faragott sétapálcák és a Cyberdog űrruhái – olyan harmonikus ellentétpár, mint délidőben a füvön ebédelő business suit-os menedzserek.

’ello gorgeous!

kora reggel épp bethnal green-nél szállok át, mikor jön az sms „Hi hope all is well good shopping today is petticoat lane love joel”. Megörülök, a nizzai-jamaikai táskakészítő srác is épp vásárolni tart, együtt utaztunk a buszon a reptérről, persze nem futunk össze, túl sok lenne a véletlenből egy napra. Perzsel a nap, Today is my day, dúdolják a fülembe, miközben fel-le ugrálok a piros emeletesekre és a Belfastnál a folyóra bízom azokat a kulcsokat amelyek számomra nem nyitnak már semmit. A nap végi cider mellett pedig a sarki pakisztáni boltossal beszélünk a magyar barátairól, miközben az egész szomszédság egy emberként horkan fel egy-egy kihagyott helyzet miatt. Még egy nap.

londOFF

kis szelet a hajnali esősből is, a kialvatlanság és az összezártság miatt kibírhatatlan vagyok, tudom, görcsölök míg a last minute check-in-t ki nem nyitják, vacogtató hideg a gépen. A fenébe kívánok mindent, csak haza már.
És itthon pedig… a 18. kerület minden pompája, félretaposott szandák, lenőtt hajtövek, olcsó kínai pulóverek, bkv-ellenőrök.

Mind the gap.

Harmincnyolcadik hét

VASÁRNAP ESTI SZEMEZGETŐS

Ahogyan vasárnap kora este szemezgetünk a vasárnapi ebéd desszerthagyatékából, úgy ízlelgetjük az elmúlt hét nap objektív szempontból kevésbé (és annál inkább) jelentős eseményeit a lehető legszubjektívebb hangvételben. Legyen szó kizárólag divatról, vagy élethelyzetről; érzésekről és szkepszisekről, a Vasárnap Esti Szemezgetős igyekszik minél több és minél változatosabb szösszeneteket az Olvasó elé tárni, heti rendszerességgel, vasárnap este.

Az'Allürista

(Kedves Olvasó! Ha Önnel is egy feledhetetlen mozzanat történt a héten, kérem, ragadja meg az alkalmat és ossza meg velünk irodalmi hangvételben, 300-1500 karakter terjedelemben – leütött szóközzel együtt. A szösszenetek beküldési határideje a vasárnapot megelőző szombat estéje, cím: az.allur@gmail.com)


MÁSODPERCES KUDARC

Egy nappal ezelőtt érkezett meg az egyszerűség kedvéért most „lakótársamnak” nevezett fiatal hölgy, méghozzá a kosaras bátyja és kellemes barátnője társaságában. Mikor letelepedtek a szomszédos újpesti szobában és már végigzongorázták az összes új hajógyáris slágert (mit is érdemes letölteni), valamint elsutyorogtak a szomszéd nevenincs és haszontalan szakirányáról átüvöltött a kedves báty, hol is tanulok. Nyeltem egyet és visszaüvöltöttem: „Elte szabad bölcsészet, esztétika”.
„És az mit jelent?”.
„Hát a filozófia és a művészettörténet között áll és a művészet miértjét, a szépség mikéntjét kutatja” – válaszoltam.
„Tehát szépérzék”. Ismét nyeltem egyet és inkább megpróbáltam rövidre zárni a témát, mielőtt a műveltségi szakadék szélére értünk volna. „Igen, pontosan”.
Ők tovább folytatták a letöltést, David Guette-ával és Snoup Doggal én pedig felálltam, a tükörhöz sétáltam és szembeköptem magam. Ennyit a népművelői ambícióimról.


MONOPÓLIUM

Szőke Gábor Miklós szobrászművész ma tartott egy kisebb szoárét a születésnapja alkalmából a Dobozban és beszélgettünk: szörnyen passzívak a magyar képzőművészek – sem kiállítás, sem internet interakció, semmi visszhang.
Hol vagytok magyarok?


MAGYAR ELEGANCIA

Mivel nem méltattak minket arra, hogy olyan VIP karszalaggal ajándékozzanak meg, amit különben minden üresfejű, ám annál helyesebb suhanc megkapott, így az asztalt támasztottuk négyen. Hárman cseverésztek, én a már teljesen kihalt terepet elemeztem – aki számít, az már otthon volt, aki kevésbé az a VIP emeleten, aki pedig még annyira sem, az az asztalok körül. Rövidesen két szuperstílusos hölgy úszott andalgott be a látóhatáromba, akik az emeletről fáradtak le komótosan, fekete maxiruhába, hatalmas stylisttáskával és kizárólag a kiváltságosoknak osztott ajándéktáskával a karjukon. A Schwartzkopf által felállított reprezentatív sarok felé vették az irányt. Egy darabig nézelődtek, szagolgattak és kenegettek, majd a magas barna lófarkas odaröfögött valamit a társának és két méretes tégelyt a táskájába tuszkolt. A cinkosa diszkréten lehajolt és egy teljes polc tartalmát söpörte a szatyrába. Köhintettek egyet, majd az egyértelmű nyilvánvalóság érzetével kisétáltak az épületből.

(Történt az Elite Model Look Hungary 2011 döntőjén)