A dörgés az, hogy az őszi
időszámítás végérvényesen kezdetét vette az életemben. Nem a hulló falevelek,
nem is a hidegfront, de nem is amiatt, mert már előre kinéztem, mit fogok a csípős
októberi reggeleken feltekerni magamra. Belebotlottam ismét Garance Doré Pardon
my french videójába. A cím Paris, én pedig je t’aime természetesen, négy percnél
kell figyelni. Ó, azok a kopár faágak, amik a ködös levegőt támasztják! Ó azok
a színek, amik Mademoiselle Dorét borítják. Fekete, fehér, szürke – pazar,
tökéletes! Na meg a léptek. Csak úgy nyikorog a kavics a lábai alatt.
Elképesztő. Elegem van a nyárból, őszt akarok. Most. Legyen akármennyire is
tömegjelenség a meleget marasztalni, én sosem rajongtam érte. Késő ősszel
születtem, a szikrázóan hűvös reggelek mindig megihletnek. A monokróm színek, a
kapkodás, a meleg metró, aztán ki a Múzeum körútra és rohanás órára. Forró
kávé, forró tea. Azt hiszem az új kedvencem a friss gyömbérből készült citromos
lesz, természetesen a Gerlóczyban.
Nem lehet nem megosztani Garance Doré francia street style fotós és fashionista édes, mosolyra fakasztó ötleteit, hogy hogyan keltsd fel a fotósok figyelmét. Figyelem! Nem csak a Párizsi Divathétre utazóknak (www.garancedore.fr)
How To… Be Assaulted by a Horde of StreetStyle
Photographers (Myself included)
You think your look is as good as all the editors and stylists that you see on all the streetstyle blogs? You think it’s no fair that it’s always the same people?
So listen up, Paris fashion week is on the horizon and it’s your time to unleash your inner Anna Dello Russo. If you want to immortalize your look via a streetstyle photographer, don’t leave home without these tips:
1/ BASICS
Streetstyle photographers react to the most simple of stimuli. So to excite their instinct, make sure to :
• Wear colors —> It makes for photos that pop.
• Wear nothing but black —> You’ll look like a fashion editor.
• Wear big sunglasses / Wear big corrective glasses / Wear a big hat —> The less you’re seen, the more you’re wanted.
• Wear heels. Super high ones OR/AND super bizarre OR/AND super colorful. If the heel is made of an old doorknob / legos / a stuffed animal, +2 pts.
• Mix improbable prints.
• Wear open-toed shoes without stockings in the snow / fur in summer —> dressing for the wrong season is very in fashion.
• Wear the pièce de resistance of the season. This season, it’s :
- A long skirt (make sure you have the burst of wind to go with)
- Anything from Prada.
- An enormous fur
- Leopard print (a little last season, but still works)
• Wear something wtf. —> Wear a shoe as a hat, make a skirt from your shower curtain, steal some construction worker’s uniform to go with your Jil Sander plastic bag. It’s miraculous how well these things work.
2/ ATTITUDE CHANGES EVERYTHING.
If you have only 2 of the 10 elements listed above, you still have a chance of getting a snapshot taken. The secret? Have the right attitude.
• Attitude #1 = Have a telephone, of course! But not so fast, don’t you dare talk, it doesn’t photograph well. Just listen, or even better, send a text.
• Attitude # 2 = Look busy! Have a fancy invitation in your hand (—> you’ve got somewhere to be)(You don’t have one? Just grab pretty much any half-sheet of paper and you’re set) and walk fast (—> your driver’s waiting on you, you’re so important) with the sense that you just want to be left alone, but not too much now (be careful to keep moderation).
• Attitude #3 = Hail a cab like a ballerina would dance Swan Lake. Long lines ladies !
PS : Are you arriving by taxi? NEVER get out right by the entrance, big mistake. Get out on the other side of the street at the very least. You need to give the photographers some time to find you.
WARNING : Anna Dello Russo gets there at the same time as you?
You’re gonna miss your entrance. Give her about 10 minutes to let her have her wow moment, that’s the least amount of time it’ll take her to parkour herself to the show entrance.
3/ IF YOU’RE DESPERATE
Streetstyle photographers are always attracted by other streetstyle photographers, no matter what outfit you’re wearing.
If you really have tried everything and you’re about to throw in the towel, bring a two or three friends with you with big cameras and have them run around in front of you taking your picture.
4/ IF YOU’RE REALLY DESPERATE
Find Anna Dello Russo, Giovanna Battaglia or Taylor Tomasi Hill and just attach yourself to them while they’re getting their pictures taken.With a little luck, you’ll end up in one of the photos. Hey, you gotta start somewhere, right?
5/ BUT BE CAREFUL, DON’T LOOK LIKE YOU’RE DESPERATE
Streetstyle photographers are like hunters : they don’t like too easy of prey, no matter how chic they are. Don’t platter yourself up, meaning, don’t just stand there in the position TAKE MY PICTURE in front of a show. Let yourself be desired. Or hey, even be uncooperative, it’ll make getting a good picture that much better – Everyone wants to get the perfect picture of Anna Wintour because she would never stop to have her picture taken.
6/ IT WORKED! YOU GOT YOUR PICTURE TAKEN!!! HOW TO NOT RUIN EVERYTHING…
• If they ask who you are, pretend like you can’t speak English, or French, or Japanese, or anything really. Just say your name and let them imagine you are the editor in chief of Vogue from the Federated States of Micronesia.
• If they ask you who you’re wearing and you don’t want to say it’s Target, even if it’s brand new, say vintage.
• Never ask where you’ll be able to see the photo (see “don’t look desperate” above).
PS : It’s useless to go parading yourself around in front of a night show. The lighting is terrible. Streetstyle photographers aren’t out at night, seeing as that’s photo editing time.
And then next time around, I’ll have to explain how to NOT Get Assaulted by a Horde of Streetstyle Photographers, because being a star of streestyle blogs is sais to be awfully exhausting. Big hugs!
Suliból ellógni, munkát félredobni, kaját levenni a tűzről, kocsit metrót villamost leállítani, mert Marc ismét alkot!
(Meg vagyok róla győződve, hogy minimalizálja a lookot, és egy indusztriálisabb, de mégis szofisztikált bemutatót láthatunk HOLNAP, 14.30-TÓL.)
(Az'Allüriusta, csak így gyorsan. A következő bejegyzés a hét vége felé - az lesz az 50.)
(Am, mivel az 50. bejegyzést meg akarom tartani a fantasztikus jubilllllleummi - vagy nem si tudom mi az 50. - bejegyzésnek, az Oscar Gáláról nem közvetítenék. Imádtam az An Education zseniális és tündéri színésznőjének, Carey Mulligannek a ruháját.
Mellette az összes Armani Privét, éééés Meryl Streepet.
KeriMari (Maria Carey) egy DISZNÓ volt - mint mindig - , akit már 2002-ben le kellett volna vágni.
Magyarország "celebvilágának" egészét, sztárvilágának felét a vágóhídra kellene küldeni. A luxusszajhákkal az élen. Utána azokat akik képesek 3nál több ruhát venni Náraynál.)
Nos, dióhéjban.
A divatvilág három street-style fotóst tart igazán számon: Scott Schulmant az egész street-style láz megteremtőjét, Tommy Tont a legújabb gyöngyszemet és Garance Dorét a francia sikk-királynőt.
Mielőtt még bárkinek is eszébe ötlene, hogy három fotós közül miért csak egy nő, a főleg nők irányította divatiparban – és a gondolatívet fölrántva elindulna az elmélkedés a nők siralmas társadalmi helyzetéről, Garance-ről lesz most szó. Illetve egy napjáról.
„ A legfontosabb az életben, hogy megtanulj alkalmazkodni. Eddig azzal töltöttem az összes divathét éjjelét, hogy írjak, de az elkövetkező 10 napra annyira, de annyira sok dolgom lesz, hogy a legjobb amit tehetek, hogy a bemutatók közötti szünetekben a telefonomról foglak titeket tájékoztatni – így végigkövethetitek több napom. Olyan ez mint a Twitter, csak nem élőben!
Szóval, éppen a metrón vagyok, és a Balenciaga bemutatóra tartok – két órás késéssel. Pontosan. Nincs sofőröm. Oké, vegyük újra.
08:00
Itt az ideje egy kicsit dolgozni, mivel van pár nagyon fontos dolgom, mint pl. a teddmegazonnal dolgok. Meg kell adnom pár paramétert egy magazin fotósorozatának a photosopozásához, amit én fotóztam (Yoohoo!), és holnap jár le a határidő (Boohoo). Vagy be kell fejeznem egy magazin címlapjának (!) az illusztrációját (Yoohoo!), aminek, a határideje tegnap előtt járt le. És ott az a kb. 6823 olvasatlan levél. Mintha a vertigo /pontos magyar fordítást nem ismerek. Tünetei: erős szédülés, fejfájás, hányinger, nagyon rossz közérzet a stressz hatására jelentkezik – Rachel Zoe-nak is többször volt./ tünetei jelentkeznének nálam. Garance. Nyugi. Mély lélegzetvételek. Be… ki. Be… ki.
11:00
A francba. Szalad az idő. Készen kell lennem!!! Minden alkalommal, amikor visszajövök Párizsba, elmondom magamnak, hogy milyen jó lesz, az összes ruhám a lakásomban lesz, és épen ezért képes leszek arra, hogy 15 perc alatt elkészüljek. És végre szupersikkes legyek. (Ui. Ez az életcélom)
11:35
2500 összeállítást próbáltam ki, de elkéstem. Túl sok közül kell választanom. Vásárolgatni kellene a héten egy kicsit, de egyáltalán nem lesz időm. És ma este a Merci-be, a Bar Vogue-ba és a Zahm kiállításra kell mennem, a Colette-ba.
11:55
A Concordra kell mennem. Megpróbálok bejutni a Balenciaga második bemutatójára, amit a vásárlóknak szerveznek. Szaladnom kell, percek múlva találkozunk!
12:03
Pffffff. A bemutató már elkezdődött. Igazából már véget is ért.
Ez teljesen lehangol, de találkozok Carole-lal, aki az egyik legjobb barátom és a Département Féminin számára vásárol, valamint egy Céline inget visel amit azonnal le akarok lopni róla. De mivel ez lehetetlen, lefényképezem.
Kérem, milyen volt a show. Azt feleli, nagyon jó, imádta a színeket és úgy gondolja, hogy a bemutató valóságos kreatív robbanásvolt. Azt is elmondja, hogy Hétfőn a bemutatóterembe megy, hogy végignézze a kollekció kereskedelmi változatát és vele mehetek. Imádom a showroomokat, a vásárolókat és a véleményüket: hogy, hogy értékeli a közönség a darabokat. Oly sokra megtanít a divattal kapcsolatban!
12:30
Oké. Van egy fél órám. Oké. Ne nevessetek. Hazamentem átöltözni. MONDOM NINCS NEVETÉS! Ez A Divathét – nincs mese.
15.00
Pffff. Ez a bejegyzés túl hosszú! Mindegy. Épp a Balmain bemutató felé tartunk. Az előző jegyzet és e között bevágtam egy thai csirkét a kanapémon, az ügynököm, Salomé társaságában, aki mindig a nyakamon van – és ezt imádom benne. (Te jó isten! Már minden tudni fogtok rólam!)
A Balmain bemutatón Giovanna /Battaglia – a Vogue Nippon stylistja/ mutat nekem egy videót a kameráján. Koreografál valamit, kicsit bolondos. Azt hiszem, ez a videó fenn van YouTube-on, már majdnem sikerül belőle kiszednem a linket.
15:45
A Balmain bemutató elkezdődik – kb. 1 embernek egy ülés ¾e jut, ráadásul valaki rám ül – de pillanat. Én is csináltam már ezt egy párszor, így a látogatómat egy mosollyal üdvözlöm. AZ EGÉSZ DIVATVILÁG ITTVAN.
16.55
Scott-tal a taxiban, a Rick Owen show felé. Jazz a háttérben, lenyűgöző napfény. A Balmain nagyon mókás volt, totál recesszió tagadó rengeteg arannyal, brokáttal és Prince-szel a háttérben.
17:35
Itt vagyok a Rick Owens bemutatón Giovannával és Annával (Dello Russo) akik vonaglanak a nevetéstől, mivel Anna egy Francesco Scognamiglio övet visel, és amikor a fotósok megkérték, hogy ejtse ki angolul, azt se tudta, hogy hol kezdje.
A bemutató után ismét belebotlok Carole-ba. Beugrok az autójába (igen, neki van sofőrje!) és megtámadjuk az első kávézót, amit találunk. Olyan régen találkoztunk. Ezek a kis találkozások nagyon szórakoztatóak, de nagyon hiányoznak a barátaim.
Nem igazán voltam kész a mai napra. Az egész reggelt végignyivákoltam (a lepedő alatt bujkáltam), de amint megittam az első kávémat egy barátommal azonnal mosolyra derült az arcom! Minden feszültségem elszállt és visszatért az energiám! Épp haza felé tartok, és otthon …
Istenem! Már megint túl hosszú ez a bejegyzés. Itt most inkább megállok. Legközelebb – ha lesz – velősebben fogok írni.
