Pardon, ősz van.

A dörgés az, hogy az őszi időszámítás végérvényesen kezdetét vette az életemben. Nem a hulló falevelek, nem is a hidegfront, de nem is amiatt, mert már előre kinéztem, mit fogok a csípős októberi reggeleken feltekerni magamra. Belebotlottam ismét Garance Doré Pardon my french videójába. A cím Paris, én pedig je t’aime természetesen, négy percnél kell figyelni. Ó, azok a kopár faágak, amik a ködös levegőt támasztják! Ó azok a színek, amik Mademoiselle Dorét borítják. Fekete, fehér, szürke – pazar, tökéletes! Na meg a léptek. Csak úgy nyikorog a kavics a lábai alatt. Elképesztő. Elegem van a nyárból, őszt akarok. Most. Legyen akármennyire is tömegjelenség a meleget marasztalni, én sosem rajongtam érte. Késő ősszel születtem, a szikrázóan hűvös reggelek mindig megihletnek. A monokróm színek, a kapkodás, a meleg metró, aztán ki a Múzeum körútra és rohanás órára. Forró kávé, forró tea. Azt hiszem az új kedvencem a friss gyömbérből készült citromos lesz, természetesen a Gerlóczyban.