Ezt hallottam

TÍZ-TIZENEGY DOLOG, AMIT Isabel Marant-RÓL HALLOTTAM. ELÉG JÓK. KOLLEKCIÓJA NOVEMBER 14-TŐL LESZ KAPHATÓ VILÁGSZERTE A H&M ÜZLETEIBEN, ÉS MONDANOM SEM KELL, IMÁDOM. AKAROM MONDANI: J'ADORE!

 #1     Három mamája volt, trükkjeit is tőlük leste el. Édesanyja igazi bohém volt, szabad szellem, hordott ő aztán mindent mindennel. A papa második felesége ellenben egy karibi nő lett, aki odáig volt a '80-as évek párizsi divatért: burzsoákat meghazudtoló allűrrel hordta a legelegánsabb Mugler és Yves Saint Laurent kreálmányokat. Isabel harmadik édesanyja dadusa volt, aki szintézist teremtett. 

  #2    Őszülő haja egy darabig zavarta. Aztán legyintett. „Ilyen a természet, ez vagyok én!” Azóta kócos kontyban hordja feje tetején és divatot indít természetes attitűdjével. A stílus kortalan.

 

   #3    A divatközeg fárasztja, munkanapjait pedig a Párizs melletti Fontainbleu közelében lehorgonyzott lakókocsijukban piheni ki. Az egész család. Apelláta nincs, Isabel péntek este mindenkit összepakol. Sem áram, sem folyóvíz. Csak a folyó és a vadélet; zen, nyugalom, tisztaság. Ha kell, fát is vág.

    #4    Stílusikonról nem fantáziál. Persze viccesen megjegyzi: nőideálja Serge Gainsbourg. Sokatmondó, frappáns!

     #5    Már gyerekként pontosan tudta, hogyan akar kinézni. Valószínűleg azt is, mit szólna hozzá édesapja, ha az általa átalakított régi kasmírköntöseibe menne reggel iskolába. Talán ezért is döntött úgy, hogy a békesség kedvéért inkább pár sarokkal arrébb öltözik fel úgy igazán az iskolába menet a szatyorból, amit extraként magával vitt reggelente.

 #6    Egy negyven éves piros robogón szlalomozik Párizs utcáin. Reggelente kilenc éves gyerekével is, mikor iskolába viszi. Azt mondja, le kellene cserélnie lassan. Kezd kiszámíthatatlanul fogni a fék néha. 

 #7    Szeret főzni, leginkább egyszerűbb dolgokat. Friss alapanyagokból, ropogós zöldségekből afféle mediterrán konyhát művelni: sok apró fogást az asztalra.

  

  #8    Imádja a szantálfa illatát. Delhiben szerzi be parfümét, ami egy különleges koncentráltságú olaj. Ezt mázolja nyakszirtjére.

  

  #9    Az ajándékozással hadilábon áll, mert nehéznek találja a tökéletes darabot megtalálni. Egy formula azonban bejött neki az évek során: olyan könyveket adni, melyeket nagyon élvezett olvasni.

  #10    A kedvenc ruhadarabja egy tipikus, régi amerikai pulóver, Kaliforniából. Fehérben és szürkében. Ha nem érez különösebb affinitást arra, hogy felöltözzön, szimplán felkapja magára egy feszes kordbársony nadrággal. „Ez az egyenruhám” – mondja.  

   #11     Bizton állítom: Isabel Marant a francia sikk főprímása. 

Pardon, ősz van.

A dörgés az, hogy az őszi időszámítás végérvényesen kezdetét vette az életemben. Nem a hulló falevelek, nem is a hidegfront, de nem is amiatt, mert már előre kinéztem, mit fogok a csípős októberi reggeleken feltekerni magamra. Belebotlottam ismét Garance Doré Pardon my french videójába. A cím Paris, én pedig je t’aime természetesen, négy percnél kell figyelni. Ó, azok a kopár faágak, amik a ködös levegőt támasztják! Ó azok a színek, amik Mademoiselle Dorét borítják. Fekete, fehér, szürke – pazar, tökéletes! Na meg a léptek. Csak úgy nyikorog a kavics a lábai alatt. Elképesztő. Elegem van a nyárból, őszt akarok. Most. Legyen akármennyire is tömegjelenség a meleget marasztalni, én sosem rajongtam érte. Késő ősszel születtem, a szikrázóan hűvös reggelek mindig megihletnek. A monokróm színek, a kapkodás, a meleg metró, aztán ki a Múzeum körútra és rohanás órára. Forró kávé, forró tea. Azt hiszem az új kedvencem a friss gyömbérből készült citromos lesz, természetesen a Gerlóczyban. 

Kék, 21 árnyalatban

Rendkívüli válogatás egy rendíthetetlenül megkedvelt színből. A KÉK, mint kurátori pillantásaim tárgya. A KÉK, mint a spirituális intuíció misztikus faktora. 21 KÉK kép, arról, mit jelent nekem a paletta ezen tónusa. 

Háborgó óceán. Koromfekete éjszaka két borókabokor árnyékában. Júdás az olajfaligetben. Sugdolózó alakok a holdsávban. Kavargó kozmosz, pillanat az ősrobbanás előttről. JOHN ZURIER képén órákat tudnék elmélkedni. Raivola című képe számomra abszolút zamatos és misztikus. 

ISABEL MARANT. Ha a párizsi sikkből vizsgáztatni lehetne, a bizottság Ő maga lenne. Fesztelen, laza és végtelenül cool. Ikon.

Az első szintetikusan előállított kék színű festék a berlini kék volt. Mivel mesterséges előállítása folytán jóval olcsóbb volt társainál, Picasso például 1901 és 1904 között ezzel a színnel írta be magát a művészettörténetbe, híres "Kék korszakával". A berlini vagy porosz kék elnevezés Párizsban, a párizsi kék pedig Berlinben terjedt el érdekes módon. Voilá, a párizsi kék!

Omlós oldottság

11 INSPIRÁLÓ LOOK ISABEL MARANT 

2009-ES TÉLI KOLLEKCIÓJÁBÓL

Most, hogy mindössze egyhétnyi TAVASZ után ismét beköszöntött a TÉL, ideje a legdiplomatikusabb mosollyal a szekrény mélyére túrni és kihalászni a már hálálkodva elcsomagolt nagykabátokat.

Micsoda déja vu, micsoda madelaine-moment! Szinte mintha csak tegnap lett volna, mikor önfeledten trappolunk bele a frissen esett hóba! Ha efféle negédes érzelmeket nem is tudna mindenki a bundája látványához kötni, ajánlom, vessen egy pillantást Isabel Marant ősz-téli kollekciójára. Nem, nem az ideire, és nem is a jövő őszire. A 2009/2010-esről van szó, egy hallatlanul örök érvényű kompozícióról, melynek egykori vadsága mára klasszikussá érett. Én például ekkor szerettem bele. Ugyan az aktuális mínuszokban több mint merész választásnak bizonyulna a bunda plusz trikó kombó (még ha flitteres sállal is részegíti meg a megjelenését az ember), de egyszerűségénél fogva még mindig példaadó lehet. Emmanuelle Altot sem lehet elégszer idézni: mikor egyszerűen jó, mikor nem tűnik erőltetettnek, akkor igazán ellenállhatatlan – mondja. Márpedig mostanság a neonfények és delíriumos minták kereszttüzében gyakorta elveszik az a finom és „nonchalance” elegancia, amitől sikk, a sikk. Persze a sikkhez kellő mennyiségű önirónia is szükséges, ami aztán intelligencia nélkül elképzelhetetlen. Szűken méri ajándékait a Jóisten.      

A TOVÁBBI KÉPEKÉRT 

Ultimate look: francia sikk

AVAGY - kéretik észrevenni, hogy a francia sikk nem egyenlő az igénytelenséggel, hanem egy teljesen másfajta szemléletet, világképet és minőséget képvisel, amelyet jó-rossz kontextusban nem lehet együtt értelmezni mással. Köszönöm.

Isabel Marant Ősz/Tél 2011/2012

     

Vogue Paris - Never mind, Stylist: Emmanuelle Alt, Modellek: Sasha Pivovarova és Natasha Poly

Úgy gondolom, ha ezt a fotósorozatot nem közlöm időben, tehát lehetőleg a megjelenéstől számított kollektív emlékezet intervallumában, több mint valószínű: vér fog folyni.
Folyik így is. Igaz nem biztos, hogy vér, de valamiféle új francia trendiség mindenképp a háttérben csörgedezik, a francia Vogue-ból pedig egészen konkrétan ömlik. Zuhog, ha úgy tetszik.

Márpedig számomra abszolút tetszik, legalábbis az Emmanuelle Alt által újrahívott és újraértelmezett francia sikk, amely sokkal inkább szól kétezertizenegyben a dekonstrukcióról, a szedett-vetett hanyagságról, mint az igényesen és precízen összeállított outfitekről. Igényesség jelen esetben is van, különösen az erőtlenségre – a precizitás is jelen van, azonban nem a tisztaságra, hanem a mesterkéletlen magabiztos lazaságra.

„Amikor egyszerűen jó, amikor nem látszik erőltetettnek, akkor ellenállhatatlan” – definiálja Alt az előhívott stílus-átiratot és segít rá John Fairchild, amikor azt mondja: „a stílus az egyéniség kifejeződése, karizmával keveredve”. Tehát az irányzat centrumában nem a görcsös megfelelni vágyás, a társadalmi elvárások vagy a pedantéria áll, hanem az egyén törhetetlen karizmája!


A francia sikk két szezon óta Isabel Marant vezetésével Amerika-orientált; a baseball, az amerikai foci és a Coca Cola elmaradhatatlan kellékei, valamint egészen újabban a pasztellos cukorkaszínek (tubarózsalila, hajnalkék és estikenarancs), az ismerős etnikus motívumokkal kibővülve. Ha tehetném Peruba utaznék, szigorúan szamárháton, indiántáncot lejtenék, vagy csak egészen fennkölten kifosztanám a helyi turkáló kínálatát.

Turkálók nálunk is vannak, a Zara leárazáskor kiváló példa, francia Vogue-ot is kapni, Emmanuelle-t is ismerjük, úgy ahogy – mégsem menő, cool, király, sirály Magyarországon a klasszikarobbantó francia sikk.
Mert aki sikkes, az trehány, mert aki sikkes, annak kicsit sáros a hasított bőr csizmája és gyűrött a pólója.
Mert aki sikkes, az nem rittyenti ki magát minden fashion party-ra, nem megy előtte fodrászhoz, de lehet még hajat sem mos; nem vesz új ruhát az eseményre, de még ruhát sem igazán; nem készül, nem „öltözik ki”, MERT Ő SIKKES A NAP HUSZONNÉGY ÓRÁJÁBAN.

Salut,

Az'Allürista