Chaneli napsütés szürke CSAPADÉKOS hétköznapjainkba

Azt hiszem ebben a megaszar időben mindannyiunknak jól esik újranézni teljes hosszában a jövő nyári Chanel Cruise kollekciót... A zene rég volt ilyen jól összeállítva.

Üdv,
Az'Allürista

Ui. Holnap olyan töri TZ-t fogok írni... Jaaaaajajjajj... '48-as megtorlástól Tisza lemondásáig.

A Dior a kelet felé nyit (Resort 2011)

Megfigyeltem, hogy pár legendás háznak – talán szám szerint kettőnek – a tavasz/nyári illetve ősz/téli kollekciói sokkal, de sokkal extravagánsabbak, álmodozóbbak, mint a Resort és a Pre-fallok. Az utóbbi kettőnél a tervezők valahogy mindig a divatház gyökereiből merítik az ihletet, és ezt ötvözik olyan 70-30%-ban a társadalmi hatásokkal, és nem fordítva.
Éppen ezért lenyűgöző a Dior Shangahai-ban tartott Resort bemutatója.

A 2003 óta harmadszor tett látogatása során a Dior egy hatalmas, 150 méter hosszú szürke sátrat állított fel a Huangpo folyó mellett, nem messze attól a helytől, ahol tavaly decemberben a Chanel mutatta be Pre-Fall kollekcióját.
Az első sor telis-tele volt olyan múzsákkal, mint Charlize Theron és Marion Cotillard, akik az 500 meghívott közül természetesen az első sorban az LVMH elnöke Bernard Arnault mellett foglaltak helyet.

“Nem igazán akartam egy újabb “Kínát” készíteni. Úgy gondoltam igazán erőteljes és laza lenne, ha a le savoir faire français-t prezentálnánk. Igazából csak azt az izgalmat akartam megragadni, ami Párizshoz hasonlóan Shanghai-ban is történik manapság” mondta Galliano.
És nem is untatta a közönséget – A Lady Blue Shanghai snaeak peak videomontázsát leszámítva (borzalmas, borzalmas!!!).

A kollekció tulajdonképpen egy jól álcázott, gigászi üzleti fogás. A Dior, a Chanel példáját követve nem azért ment Kínába, hogy „nyisson a megigéző, mesés keleti kultúra felé”, hanem pusztán azért, hogy a haldokló couture vonalának vásárlókat találjon.

Mivel a recesszió fölfalta – igen, szőröstől-bőröstől - minden nyugati ember pénztárcáját, és totál fölöslegesnek állította be az haute couture-t: az egyetlen megoldás: a keleti emberek (legyen szó orosz milliárdosok feleségéről, vagy japán üzletasszonyokról) piedesztára emelése, és fényesre nyalása.

A mocskos részleteket leszámítva, igazán tetszetős kollekciót állított össze John, lenyűgöző, lélekemelő zenével – aminek létrejöttében nagy szerepet játszik a Shanghai Sinfonietta elő közreműködése – és Aguleira kisasszony Not myself tonight-ja.

A Dior igazán Dior, tündéri, de mégis fölfogható; nőies, de mégis határozott. A maszkulinitás lekopott, itt-ott még megjelenik, de erőtlenül. Egyszerre ötvözi a kislányos, franciás pajkosságot és kínai extravaganzát.

Vajon mennyire lesz programadó ez a bemutató ősszel?

(Ui. A képfeltöltő szerver rosszalkodik, de hamarosan újra láthatóak lesznek a képek - túlléptem egy GB határt. Hojjojj, nem ez az első eset)

Jó holnapot!

Az'Allürista

Chanel Cruise 2011

A divat valamilyen szinten egyszerűsödni próbál, hogy érthető legyen az átlagemberek számára és célja, hogy a modelljeire úgy tekintsenek az emberek, mint a szomszéd lányra, aki nem deszkavékony, két lábon járó vállfa, hanem igazi hús-vér ember.

Valami ilyesmi történik a Chanelnál is. Eddig, ez a legkönnyebb, legérthetőbb, legfrissebb kollekció valaha, ami a színeket hordó, játékos és pajkos szomszéd csajnak szól. Persze a pénztárca vastagsága elengedhetetlen.

A több ezer vendég, jóformán egy gigászi film forgatására érkezett: a Saint Tropez híres Quai Jean Jaurès-ja, ahol egykor Bridget Bardot paráználkodott, teljesen feltakarítva, ipari mértékben megvilágítva és… kordonokkal elválasztva a nem beavatott emberektől.

A közönség a legendás Sénéquier teaház és cukrászda piros teraszáról, egy frissítő jeges tea és színlelt unalom mellett nézhette végig, ahogyan az első modellek motorcsónakok segítségével érkeznek meg a partra, majd a paparazzókkal nem törődő starletek kecsességével lejtenek végig mezítláb a makulátlanra takarított utcán.

A Chanel ebben a bemutatójában (annak ellenére, hogy közel sincs annyira karakteres, mint az előző évek cruise termései) bámulatosan kapcsolta össze a 80-as évek iránti epekedő nosztalgiát a természethez fűződő szoros rajongással. Így került elő a 70-es évek lazasága, naturalizmusa és könnyed bája. 

Jó Holnapot!

Az'Allürista

Remember Now - short film by Karl Lagerfeld (Chanel Cruise)

Hát legyünk őszinték és nyersek - talán néha még nekünk is megengedhetőek az efféle privilégiumok: a Karl rendezte rövidfilmek nem igazán a mondanivalójukról és a cselekményükről híresek. Ez van.
Ha van a képek mögött egy filozófia, de hiányzik a cselekmény az önmagában nem probléma – egy fekete fehér fotó is késztethet valakit orgazmusra – vagy éppen sírógörcsre.
Jelen esetben a történet egy kiöregedett elegáns aranyifjúról szólhat, aki végigjárja a számára abszolút ismerős és mára már semmit mondó inspirációs forrásokat.

Azonban nem elkerülhetetlen az a tény – és jelen esetben erre az oldalra billen ám a mérleg -, hogy Lagerfeld Lehrer kitűnően bánik a hangulatokkal, valamint a képi megjelenítéssel: a se füle se farka sztori érzés azonnal szertefoszlik, és Leigh Lezark mixére tapossuk az ifjúságunk Babtiste mezítelen felsőteste és Abbey Lee pajkos ajka között.

Az egoista klisével töltött érkezés a távozásnál szertefoszlik, mikor két francia (hivatásos) színészünk gyalog indul haza, s útközben az egész rövidfilmet (és a 2009-2010-es évet) uraló retrofeeling forrásai modern köntösben jelennek meg. Alain Delon és Maurice Ronet, Bianca és Mick Jagger valamint mint Saint Tropez kihagyhatatlan, azonban jelen esetben nem képbe illő, Bridet Bardo szexi mambója az És Isten megteremté a nőtből.

Pamela partijának csupán ebédjére érkezik meg két főhősünk, ahol a teljes szereplőgárda minden erejüket bedobva lazulnak még egyet, majd punnyadás kellős közepén egy hatásos belépővel megjelenik Karl – stílszerűen totál fehérben.

Reméljük a holnapi Cruise kollekció képeivel megértjük és teljessé válik a kép.

Jó Holnapot!

Az’Allürista

(Kihagyhatatlan megjegyzés: Jake haja... imádom.)