Horyn-gyönyör: Kulisszák mögött McQueennél

Alexander McQueen Spring/Summer 2012

Hallani a divattervezőket az öltözékek készítésének folyamatáról, vagy látni őket munka közben, mikor problémákat oldanak meg szabókkal, vagy modellezőkkel, valószínűleg a legnagyobb gyönyörök közé tartoznak, amit csak a műhelyben élhetünk át – állítja Cathy Horyn a New York Times retteget kritikusa On the Runway című blogján.

Kevésbé egyet nem is érthetnék vele, hiszen Horyn Alexander McQueen londoni stúdiójába látogatott el, ahol Sarah Burton avatta be a kulisszatitkokba, azonban mi történik, ha ugyanez Közép-Európában, fizikálisan elhatárolva a Kárpát-medencében, Magyarországon, annak is infraktus-élt szívében, Budapesten történik meg?

Valószínű és szinte minden esetben bekövetkezik a mellé- és félrebeszélés, a tényeket elutasító ámítás és belemagyarázás, a primitív heroizálása

Inkább ne is fussunk tovább a kérdés mentén, mert ingoványba érkeznénk – ha még nem taposnánk már most a felszínén -, tehát inkább élvezzük Burton beszámolóját és Horyn narrációját.

Sarah Burton kreációi gyönyörű példái az emberi elme gazdagságának, a teremtő erő hatékonyságának és a divat, mint hordható és csodálnivaló leképződésének a kagylókkal, gyöngyökkel és csipkével párosított, szépen túli, fenséges ruhákon.

FIGYELEM! A személytelenített, geometrikus avantgárd minden kétséget kizáróan a múlté. 

Szép Napot!

Az’Allürista

Bocs, inkább kihagynánk

Bár itthon stylistnak lenni egyesek számára – pontosabban az OKJ-s színvonalú „tehetségek” számára – annyit jelent, hogy egymásra dobálunk egy gagyi és mesterkélt koncepció alapján abszolút nem passzoló darabokat (eredmény pl. látható minden héten a Kiskegyedben), külföldi porondon teljesen más a helyzet. (És igazán hálásak lehetünk, hogy Laczkó Mónika, Andó Ildikó, Virág Anikó, Tóth Ali és Eli van Poyer jóvoltából, már itthon is kezd megjelenni a nemzetközi színvonal.)

Mondjuk, ha egy bemutatón a meglepetés az első két sor részére egy ikonikus snuggie, sál vagy kesztyű, a megfontolt, tapintatos kritikus és stylist nem aggatja magára, mert nem szeretné megsérteni a még aznap meglátogatott tervezőket – és nem dől be a mézes-mázas ajándéknak, amely egy cukrosabb kritikát hivatott kicsikarni.

Két évvel ezelőtt, a The New York Times divatkritikusát, Cathy Horynt – aki egyébként híres acélszívéről, éles nyelvéről, valamint dokkmunkás sapkáiról – 2008-ban kitiltották egy Giorgio Armani bemutatóról, mert az előző couture bemutatót élesen bírálta. „Nincs szükség Ms. Horyn szarkasztikus megjegyzéseire” írta a főszerkesztőnek címzett levelében Armani.

Később megtudta, hogy több kollégája is feketelistára került, a negatív kritikák miatt.

(Cathyt ezen kívül tiltották már ki Dolce & Gabbana, Helmut Lang és Carolina Herrara bemutatókról, így a 2008-as cikkei mind a legőszintébb és legnagyszerűbb divatkritikáknak számítanak a világon.)

A legendás Suzy Menkes, aki az International Herald Tribune vezető divatújságírója, egyszer mikor nem engedték be egy milánói bemutatóra, takarítónőnek öltözve surrant be megnézni a kollekciót.  

A legfrissebb botrány azonban kedden történt, amikor Carine Roitfeldet és az egész Vogue Paris stábot „nem kívánatos személyeknek” nyilvánította a Balenciaga, így lemaradtak az egyébként mesés bemutatóról.

Az események hátterében két ok állhat. Az első, hogy a francia Vogue túlságosan nagy hangsúlyt fektet a Balmain, Isabel Marant és Givenchy kreációkra, és így nem kíván tovább reklámozni a lapban a márka.

A másik, sokkal bonyolultabb: a párizsi Vogue megtörte a gondosan kitalált Balenciaga lookot.

A napokban, (többek között) Marc Jacobs kollekciójának a stylistja, Venetia Scott arról nyilatkozott, hogy teljesen ki van ábrándulva a magazinokból, ugyanis mára a stylingolás teljesen megváltozott, és sokkal inkább egy profit centrikus irányba hajlik (már ez is), mivel egyes divatházak megpróbálják oly módon szabotálni a stylistok munkáját, hogy megtiltják, hogy termékeiket bizonyos márkákkal vegyítsék.

Természetesen, amikor már ilyen dogmákon alapulnak egy kreatív munka alapjai, felmerül a kérdés, érdemes-e még folytatni? 

Jó Holnapot!

Az'Allürista

(Ígérem, ha engem valaki bemutatóra hív, nem fogom élesen kritizálni azt. Hacsak nem 20 percnyi Nárayt kell végigszenvednem.)