Ha azt mondom, kolbász, melyik város jut eszetekbe? (Oké… Gyula most nem versenyzik.) BÉKÉSCSABA!!! És ha azt mondom, Békéscsaba KI jut eszetekbe? (Na, legyen, segítek, hölgy az illető és imádja a francia Vogue – igen ezen a ponton Varga Pista bácsi kiesett a körből) Hát ENIKŐŐŐ!!!
Bár Farrah Fawcett, a legendás szőke ciklon Charlie angyalai közül, meghalt tavaly nyáron – ikonikus hajviselete újraéled a 70-es évek inspirálta hajtrendek jóvoltából.
Jelen esetben, a márciusi olasz Vogue lapjain, amelyben egy „A Tight Shape” cím alatt futó divatanyagban nemzeti ikonunk és bujaművésznőnk, Mihalik Enikő működik közre.
Bár pár oldalon jelen van az amerikai Missy Ryder is, akit – azt hiszem, jelen helyzetben megengedhetünk némi hazafias elfogultságot, de elég, ha valakinek szeme van – egy kézsuhintásnyi erőfeszítéssel szorít háttérbe.
Enikő a Gucci ruháiban pózol, fordul, komolyodik és… pőrén mutatkozik, ismét és imádjuk. Fejedelmi többes le – ÉN imádom
Most szeretném, még a bejegyzésnek a legeslegelején leírni, hogy Robertnek (nem azért Robert, mert ilyen jóban vagyunk, hogy csak Robert – hanem mert nem tudom leírnia másik nevét, és lusta vagyok venni a fáradságot, hogy kibetűzzem) kifejezetten imádom a haját. Tipikusan az, amit az férfiember nem tud úgy megalkotni önmagától, hogy szépen megmossa a haját, megtörli, waxolja, megszárítja, igazítja stb. Nem. Bezzeg, ha elalszik csütörtök reggel, és nincs ideje megmosnia a haját és menet közben a buszmegállóban simítja hátra minimum 3 ember dicséri meg és kérdezi meg, hogy fodrásznál volt-e.
Szóval úgy igazából ennyi. Öltözni, hát… olyan Minnesota környéki: vancouveri favágó feeling a kis piros-fekete kockás flanelingjeiben, farmerral.
Játszani… Most komolyan. Nem szeretném megítélni egy olyan film alapján, mint a Twilight. Egyébként, én úgy érzem, többet tud, mint ugrálni a fák között, pókmajmot játszani és stb.
(Ilyenkor érzem igazán az anonimitás előnyeit. Nem fognak meglincselni holnap, reggel, a 7.20-as buszon.)
De a lényeg, hogy a márciusi Details (ez az a lap, ami valahol az Elle Man és a Playboy között van – szajhák nélkül, de néha alpári stílusban) kapva a nagy népszerűségen, Robertet választotta címlapfiújául.
A képekről és a mellékelt interjúról annyit, hogy nem éppen a csillogó szemű kislányok – akiknek szabályosan, csurog a nyála és cinkosan néznek össze, ha csak a neve is említésbe kerül – ideáit hivatott kielégíteni.
A vancouveri favágó feeling sehol, helyette egy unott olasz playboy mered vissza ránk a drága whisky szagú képekről. Egy mezítelen test, egy kivillanó mell – kádban szexuális eszközember, anonimitás. No romance, no feelings, no emotions.
Az interjú azon kívül, hogy ecseteli, hogyan rohangálnak a csajok az olcsó hamburger szagú, folyamatosan sört vedelő, azonban sármos színész után, betekintést ad egy huszonéves férfi életébe, döntéseibe és nehézségeibe. És talán ez az egyetlen felsőbb érték, amiért érdemes elolvasni. (Bár ha valaki a mellettem folyamatosan azzal nyomatékosítani minden melléknevét, hogy fucking great – magyarán geci jó – tuti, hogy leírnám az illetőt.)
Jó Holnapot (Hétfőt – nekem valahogy, mindig a hétfő az egyik kedvenc napom a héten. Elhatározom, hogy milyen jó lesz, mennyi mindent fogok tenni, mennyi érdekes emberrel fogok beszélgetni érdekes és izgalmas témákról… aztán 60%ban csalódok. Mindenki lehangolt és nyomi. De imádom, és várom, és készülök A Hétfőre. – A Titok)
