Sikkről, stílusról - spiritusszal. Bio, Kontakt, Jegyzet, Fenomén, Objet de l'Obsession, C'est l'Allure.


2009/12/17

Véletlenül talált igazszólás





JóHolnapot!
Az Allürista

Ah, Madge.


Volt már Evita, kivégző osztag elől menekülő (remekül vívó), csapzott hajú gvantanamo-i fogoly, ugra-bugrándozó szőke ciklon, BMW reklám főszereplője, sőt két szezonra a Louis Vuitton arca.
Ámde, míg a Vuitton háza táján modellváltás történt, addig Madonna a jövő tavasz-nyári szezonra Dolce és Gabbana olasz múzsájává avanzsálódott.


A képeket, amelyen Madonna igencsak házias oldalát mutatja (mos, főz, talán még narancsot is pucol) legelőször az itáliai Vanity Fair közöli a napokban, egy átható interjúval egybeszőve. A kollekciót valamint a képeket a neorealista, olasz filmek valamint az érzékiség ihlették. Fotózta Steven Klein, New York-ban, november 6.-án.





 


 




JóHolnapot
Az Allürista







2009/12/16

Repülőjegyet. MOST:

MILAN MENSWEAR FALL WINTER 2010 SCHEDULE


Prada Fall/Winter 2009/2010 idén Januárban


SATURDAY
16/01/2010 09:30 carlo Pignatelli Outside, Via Turati, 34
16/01/2010 10:15 ermenegildo Zegna, Via Savona, 56 A
16/01/2010 11:00 ermenegildo Zegna, Via Savona, 56 A
16/01/2010 12:00 c.p. Company, Via Savona, 54
16/01/2010 13:00 costume National Homme, Via Tortona, 58
16/01/2010 15:00 jil Sander, Via Beltrami, 5
16/01/2010 17:00 emporio Armani, Via Bergognone, 59
16/01/2010 18:00 burberry Prorsum, Via Melegari, 3
16/01/2010 19:00 les Hommes, Via Meda, 24

SUNDAY
17/01/2010 09:00 bottega Veneta, Via Privata Ercole Marelli, 6
17/01/2010 10:00 frankie Morello, Via Palermo, 10
17/01/2010 11:00 gianfranco Ferre', Via Pontaccio, 21
17/01/2010 12:00 roberto Cavalli, Via Burigozzo, 2
17/01/2010 13:00 salvatore Ferragamo, Piazza Affari, 6
17/01/2010 14:00 vivienne Westwood, Via Turati, 34
17/01/2010 15:00 neil Barrett, Viale Alemagna, 6
17/01/2010 16:00 giuliano Fujiwara, Via Pier Lombardo, 14
17/01/2010 17:00 gazzarrini, Via Burlamacchi, 1
17/01/2010 18:00 prada, Via Fogazzaro, 36
17/01/2010 19:00 john Varvatos, Corso Italia, 21

MONDAY
18/01/2010 09:30 pringle Of Scotland, Via Clerici, 10
18/01/2010 10:15 enrico Coveri, Via San Barnaba, 48
18/01/2010 11:00 dirk Bikkembergs, Corso Italia, 58
18/01/2010 12:00 gucci, Piazza Oberdan, 2/b
18/01/2010 13:00 john Richmond, Giardini Di Porta Venezia - Via Palestro
18/01/2010 14:00 etro, Via Piranesi, 14
18/01/2010 15:00 byblos, Viale Montenero, 55
18/01/2010 16:00 canali, Via Savona, 56
18/01/2010 17:00 versace, Piazza Vetra, 1
18/01/2010 18:00 moncler Gamme Bleu, Via Tortona, 58
18/01/2010 19:00 alexander Mcqueen, Via Thaon De Revel, 3
18/01/2010 20:00 alexander Mcqueen, Via Thaon De Revel, 3

TUESDAY
19/01/2010 10:00 dsquared2, Corso Italia, 58
19/01/2010 11:00 giorgio Armani, Via Bergognone, 59
19/01/2010 12:00 giorgio Armani, Via Bergognone, 59
19/01/2010 13:00 ermanno Scervino, Via Manzoni, 37
19/01/2010 15:00 iceberg, Via Palermo, 10
19/01/2010 16:00 z Zegna, Via Savona, 56 A

Úristen. Foglaljatok nekem is repülőjegyet és szállást. Alig bírok várni, hogy megkaparintsam a párizsi beosztást. Muszáj megnéznem a Dior Homme-ot, a Givenchy-t és a Lanvin-t. Azt hiszem ezzel el is árultam a három kedvencemet. (Oké - Versace, MM Margiela és McQueen is jöhet. ÁÁááá és elfelejtettem a 0. kedvencet --- BURBERRRRRRRY!!!!! Ah, such a must-die dude!

2009/12/15

Imádom, Imádom, Imádom





Annak ellenére, hogy az októberi francia Vogue, maga a megtestesült álom, mindazon emberek számára, akik imádják Kate Moss-t vagy Eva Herzigova-t, a lap további csemegéket tartogat a számukra.


Mikor megkaptam az újságot, mint ajándékkísérő „szakirodalom”, képtelen voltam leplezni az izgatottságomat, és az első 20 oldal tüzetes vizsgálata után, egyből, a divatanyagokhoz lapoztam, hátra. Jóformán infarktust kaptam, amikor megláttam benne a blogokon futótűzként végigterjedő hír tárgyát ’Carine fekete bőrűként fotóztatja Lara-t!’



Aki ismeri a Vogue Paris habitusát, ezen nem hökken meg. A fanszőrzetnek jellemzett hajon sem - egy pár „divatértő” osztálytárs megfogalmazása a szeptemberi amerikai Vogue modelljeinek a hajára – mivel a francia lap célja a meghökkentés.
A lap és minden dolgozója bőszen dolgozik, éjt nappallá téve, hogy ellensúlyozza az ország sznobizmusát, néha igen merev gondolkodásmódját és túlzott klasszikusságát. Ezt a szellemvárat ostromolják a pink szőrmekabátok elszánt osztaga, a provokatívan kivillanó, ámde művészi fotósorozatok (semmiféle magamutogatás, önös cél, kéjelgő póz) hada és jelen esetbe a holland-angol származású Lara Stone fekete bőrbe bújtatása is.
 
Egy párizsi metrón figyeltek fel legelőször, a 12 éves Stone kisasszonyra, aki, az Elite ügynökének a bíztatására indult az ügynökség modellversenyén – remélem nem kell ragozni, hogy ez nem ilyen ócska parasztglamúr feelingű, Náray-ruhás és koronás baromság, de nem is Bódi Sziszi a szponzor – amit sajnos nem nyert meg, de annyira tetszett a vezetőségnek, hogy rögtön szerződést ajánlottak neki.
Első igazi munkáját 15 éves korában kapta meg, miután átszerződött az IMG-hez és megnyitotta (ő volt az első modell a kifutón – ez nagyon nagy megtiszteltetés, ugyanis az első modellre irányul a közönség megosztatlan figyelme. Általában a nyitó manöken a tervező múzsája.) a Givenchy 2006-os bemutatóját.
 Védjegye a hézag a két metszőfoga közt, sápadtka arca, kissé durcás, Bridget Bardot és egy jóhiszemű neander-völgyi vonásai, valamint kissé bizonytalan járása, amely kicsi, 38-as lábának tudható be, míg az átlagos modell lábméret a 39-40es.
2006-ban az amerikai Vogue a világ 10 legjobb modellje közé választotta, Carine Roitfeld pedig úgy nyilatkozik róla, hogy azért szertik annyira, mert különleges a többi lányhoz képest, nem egy klasszikus szépség, de a kisugárzása rendkívül megnyerő a félénksége ellenére „And we love her because she’s totally different”.
 
  
 
Egy sújtásra még visszatérve a Vogue témához, nagyon fontos, hogy ne úgy tekintsünk rá egyik Vogue-ra sem, mint a magyar Elle-re vagy Marie Claire re (Ezt vedd meg, és ezt hordd). Inkább, mint egy művészeti katalógusra, amelyben a főszerkesztő Carine Roitfeld, és a divatigazgató Emmanuellle Alt képzelete játszik a tervezők stílusaival (Galliano orosz imádatával), kortárs kérdésekkel (a nők közelgő hatalmát sejtető nagy vállakkal), vagy éppen „polgári fantáziával”(mi lenne, ha egy napra freskó lennél?).
 
(A francia testvérlap szöges ellentéte az amerikai Vogue, melynek főszerkesztője a hírhedt Anna Wintour, akinek a neve fogalommá vált a divatiparban, innen és túl. A tengerentúli kiadvány minden erejével azon dolgozik, hogy visszaszorítsa és ellensúlyozza az amerikai populáris kultúra előrenyomulását. Fegyverei az középunalmas, minimál képek, pontos és precíz elhelyezése, az örök piros használata minden főcím esetében és a merev, szoborszerű pózok. – Mint kezdő „művész” személy szerint sokkal inspirálóbbnak találom a párizsi magazin vadságát, bujaságát és provokatív stílusát, de a Vogue US acél hideg szakértelme és fennkölt riportjai megkérdőjelezhetetlenül az iparvezető magazinjává teszik.)
Jóholnapot!
Az Allürista

2009/12/14

FEL!





 Ma este szeretnék egy kicsit fényezni. Nem magam, nem a Louis Vuitton cipőmet, amely hűségesen vár (még cirka 4évet) az Andrássy 24. szám alatt, nem is a készülőben lévő Allűr Lexikon-t (tervemben van összegyűjteni az összes divattal kapcsolatos kifejezést) hanem egy fantasztikus újságot, amely a közelmúltban, a magyar divatipar vörösen izzó főnixeként, diadalittasan emelkedett ki hamvai közül.


Habár a mimózavirág ártatlanságával megáldott főszerkesztő hölgy távozott, hogy két iróniával fűszerezett, elbűvölő regényével szórakoztassa (és persze, okítsa) a nagyérdeműt, a magazin egy balett táncos kecsességével 360 fokos fordulatot vett. A szemérmetlenül fiatal szépségrovat szerkesztőnk oly mértékben megújította az ellaposodott és kissé sznobizmus ízűvé vált (ha nem veszed meg ezt a cipőt, rá se kanyarodj az Andrássy útra) orgánumot, hogy bátran kijelenthetem, szélsebesen száguld a nemzetközi hírnév felé.





Ha eddig valaki nem jött volna rá (semmi probléma, én is csak nehezen tudnám kihámozni a lényeges információt a hasonlatok és barokk körmondatok tengere közül), az ELLE-re gondolok.


Mivel magyar emelt érettségire készülök, nem lenne helyén való azt leírni, hogy nem találok rá szavakat, pedig amikor tegnap a kezeim közé kaptam, igencsak Rachel Zoe1-hoz hasonlóan kapkodtam a levegőt.





A decemberi szám gyönyörű reklámokat (leszámítva Náray primitív, közönséges és ízléstelen kampányát) valamint képeket, igényes és naprakész esszéket és izgalmas szövegszerkesztési taktikákat alkalmaz az olvasó elcsábítására. Habár a fehér háttér használata a címlapon piros színnel számomra már az unalom tompa élén táncol, a közel 250 oldal valamint a 435 divattipp (gyönyörű és femme fatale, szegecses szoknyák és zakók, cipők elrekeszthetetlen áradata) igazán kecsegtető.


Meg kell jegyeznem, szerkesztői levél az idei kedvencem. Ha hezitáltam ebben és az előző évben, hogy megvegyem-e a lapot, mindig Vass Virág, illetve, egy jó ideje ugye, Liptai Lívia levelei döntötték el. „A szimpla szerda akkor elégedetten hátradőlt szürke kis mackónadrágjában, és folytatta unalomig ismert rutinját.” Imádom ezt a mondatot.




 

Egy rövid gondolatba sűrítve, minden kultúrára és divatra éhes ragadozónak ajánlom a decemberi Elle-t, különösen, ha kíváncsiak a legújabb trend, a párduc minta viselésének szabályairól (erről hamarosan én is szólni fogok) valamint izgalmas és eredeti cikkeket olvasni.




*Rachel Zoe egy amerikai A-listás stylist, a 21. századi Edit Head, aki Anne Hatheway-t, Cameron Diaz-t, vagy éppen Natalia Vodinaova-t öltözteti az Oscar, Emmy vagy CFDA gálára. Mindemellett forgattak róla egy igényes dokumentumfilm sorozatot The Rachel Zoe Project cím alatt. (Érdemes végignézni, igen tanulságos.)

2009/12/11

Támad a Khaki

Borzasztóan fáj a szívem, amikor a khaki térhódítására gondolok. De ki kell mondanom. Nagyot nyelve, hangosan az éterbe ordítva.

A khaki 2010 tavaszának és nyarának nem hivatalos színe, nagy visszatérője és túlélője.




Azonban szeretnék mindenkit óvatosságra inteni, ugyanis a véleményem szerint, ez az egyetlen szín, amelyik nagyon, de nagyon kevés embernek áll jól, és úgyszintén nagyon kevés embernek hangsúlyozza ki a személyiségét.

Rosszabb, mint a fekete, mert míg azt egy karizmatikus ember maximálisan kitölti, és egy minimál keretet ad a kisugárzásának, addig a khaki ránehezedik és fojtogatja.

Hála’ Istennek, ma már a khaki nem a barna és a zöld egyenletesen arányos keverését jelenti (amiből egy undorító liba fekália színt kapunk), hanem inkább a méreg- és sötétzöldeket, az aranyba hajló barnákat és a szürkés, világoszöldet.

A vadász-hatás elkerülése végett, hűvösebb napokon sötétszürkével, feketével, enyhe, nyári reggeleken, fehér kopott pólóval vagy világos pasztellkék fodros ruhával, hajnalig tartó partikon csillogó, flitteres fekete felsővel képezhetünk érdekes kontrasztot.

Ha a kontrasztnál tartunk: különleges hatást kelthetünk, hatalmas statement ékszerekkel, mint például egy leveleket, tollakat formázó nyaklánccal vagy kitűzővel.

Ötvözhetjük a katonai jelleget nőies, elegáns részletekkel és darabokkal, de a legjobb, ha egy modern szabású kabátkába, vagy szoknyába fektetünk be, amit egy igazán extravagáns kiegészítővel hordunk.

Végezetül. Nagyon fontos, hogy csak akkor hódoljunk be, ha biztosak vagyunk abban, hogy elég magabiztossággal tudunk benne az utcára kilépni, és abszolút a személyiségünkhöz tudjuk formázni. A magabiztosság még egy Hermès táskánál is jobb kiegészítő.

(Pozitívum: cicákon egy darabig tuti nem fogjuk látni, lemerem fogadni ők a lilát – igen még mindig – és a sárgát fogják ezerrel nyomatni. Esetleg bepróbálkoznak a narancssárga-rózsaszín összeállítással, amivel Matthew Williamson idén januárban ütött.)


2009/12/08

6 perc színvonal


A minap, az egyik nagyon kedves barátom volt olyan kedves, hogy belinkelje ezt a videót. (Nem csúfítanám vele az oldalt – egyszerűen utálom, amikor szanaszét húzza a képet, egy művészi értékekben nem igazán fürdő videó.) Katt.



Remélem mindenki mostanra már megnézte, mert már másodszor írom át a bejegyzést, csak hogy úri formát öltsön.
Én világ életemben meg voltam győződve arról, hogy a Mokka, egy színvonalas és értelmes műsor, arról nem is beszélve, hogy Demcsák Zsuzsa és Vujity Tvrtko totálisan felkészült, szakképzett és értelmes riporterek. (Mondjuk a művészet pártolásáról nem is beszélve.)



Ezzel szemben, ez a két idétlen majom olyan hangon és stílusban beszél Zólyomi Zsolttal, mintha a Nyugati téri aluljáróban, egy kartondoboz tetején álló parfümök között turkálnának és alkudoznának. (Természetesen a doboz tetején „Gucccsi”, „Dolcse” és „Donná Kárány” áll, a doboz oldalán ízléses filctollfelirat „ELADÓ”.)


Azt már meg sem említem, hogy a műsor komolysága annyit sugall, hogy lusták voltak beszúrni egy reklámot és helyette felvettek egy alapjáraton is gáz backstage felvételt, egészen véletlenül, ami egy még nagyobb, kolosszális hiba miatt adásba került. (Az meg már csak a hab a tortán, amit a legelején mond Tvrtko „Ha van egy milliós kosztüm, akkor fel mernéd-e húzni, Úristen elszakítja a ruhádat, és az már önmagában nagy kár”. – Hát kösz. Még egy gyöngyszem – elszemezgetek én itt… - „Mondd az árát, mondd az árát!”, és nálam az abszolút befutó kérdés: „Van olyan társadalmi réteg, akiket ez irritál?”.
Kész. GÁZ.



Van szerencsém, azonban, Zsoltot személyesen, egészen közelről ismerni (az egészen közel alatt, az 1 méter távolságot értem) és nem is olyan régen azt mondta, hogy ha Őt meghívnánk a Vacsoracsatába, vagy a Hal a tortánba, akkor abszolút azt érezné, hogy egyáltalán nem veszik komolyan, a munkája semmit sem ér és, hogy Ő is egy celeb lett. 



Levonva a konzekvenciát, így 21.59-kor csak annyit tudok mondani, hogy aki teheti, látogasson el a Cukor utcai üzletébe, vagy a Deák Ferenc utcába (Le Parfum üzletek) és győződjön meg Maga, a személyre szabott parfümök varázsával. Valamint, ne csak azért emelje le őket a polcról 10 újjal, lassított felvételben, mert igazán drága… …hanem mert olyan eszmei értéke van, amit így… nehéz lenne elmagyarázni.
 Jó holnapot!
Az Allürista.

2009/12/06

A sportisták

  Rejtélyes módon a Sors (vagy a drága Jóisten – ahogyan tetszik) mindig olyan nőkkel és lányokkal hoz össze egy szobába - akik azon megrögzött szokásukon túl, hogy meg vannak arról győződve, hogy ők alakítják a divatot és náluk senki sem tudja jobban passzintani a lilát a fehérrel – úgy jellemzik magukat, mint a Sportosan Nőies klasszis.
Közös jellemzőjük, hogy sporttáskát hordanak, ha nem sportcipőt, akkor gagyi fekete magas sarkút, Retro, Gas vagy akármilyen trapéz farmert – hangosan kijelentve, hogy ők nem hajlandóak követni a divatot (reflektálván a szűkebb szabásra) és minden férfit melegnek titulálni, akin nem a kötelezően előírt farmer fehérpóló pumacipő összeállítás van. (Gucci pasztellszínű öltönyeit szóba se hozzuk a társaságukban)
Persze alapjáraton semmi probléma nincs ezekkel a dolgokkal, feltéve, ha az illető nincs annyira arrogáns, hogy rám erőltesse a Budmil, Kappa vagy And1 (tökmindegy) táskáját és a hozzá színben nem passzoló pólóját. Jobb esetben a felhajtott gallérú, fehér, „Ralph Lauren” (erősen „”) teniszpólóját.
DE, a lényegre térve, ha meghallom a Sportosan Elegáns jelzőt (ami véleményem szerint, olyan mintha azt mondanánk havas forróság vagy jobboldalian Mszp-s) rögtön Alexander Wang jut eszembe, aki kollekcióját, mint Casual Sportswear jellemzi.
A 2010-es Pre-Fall kollekció (ami magyarul csak annyit tesz Elő Ősz) egyszerűen bámulatos. Úgy látszik, nem csak itthon, a fiatal magyar tervezők között, hanem a tengerentúlon is kapós ötvözni a country meleg, bebújós pulóvereit és köntöseit, pengeéles nadrágokkal és zakókkal.
A metropoliszba csempészet vidéki báj részleteiben érvényesül, és mindez fekete és monokróm árnyalatot, valamint borotvaéles sziluettet kap, hogy megfeleljen a 21. századi elvárásoknak és a modern felfogásunknak. Városi sikk és visszafogott játék, amelyet fiatal lányok játszanak, egy metszően hideg novemberi/februári reggelen, az iskolapadtól kezdve, az irodákon keresztül az esti, túlfűtött partikig, melyeknek kiváló kiegészítője a szolidan kivillanó dekoltázs, vagy a bőrfűző.
Jó Holnapot!
Az Allürista