Pardon, ősz van.

A dörgés az, hogy az őszi időszámítás végérvényesen kezdetét vette az életemben. Nem a hulló falevelek, nem is a hidegfront, de nem is amiatt, mert már előre kinéztem, mit fogok a csípős októberi reggeleken feltekerni magamra. Belebotlottam ismét Garance Doré Pardon my french videójába. A cím Paris, én pedig je t’aime természetesen, négy percnél kell figyelni. Ó, azok a kopár faágak, amik a ködös levegőt támasztják! Ó azok a színek, amik Mademoiselle Dorét borítják. Fekete, fehér, szürke – pazar, tökéletes! Na meg a léptek. Csak úgy nyikorog a kavics a lábai alatt. Elképesztő. Elegem van a nyárból, őszt akarok. Most. Legyen akármennyire is tömegjelenség a meleget marasztalni, én sosem rajongtam érte. Késő ősszel születtem, a szikrázóan hűvös reggelek mindig megihletnek. A monokróm színek, a kapkodás, a meleg metró, aztán ki a Múzeum körútra és rohanás órára. Forró kávé, forró tea. Azt hiszem az új kedvencem a friss gyömbérből készült citromos lesz, természetesen a Gerlóczyban. 

Sauvage

Elképesztő. A francia Vogue nyári duplaszámának fotósorozata Anja Rubik manökennel és Andreea Diaconu, hát... tökéletes testű istennővel. Aki egyébként nem professzionális modell. Csak egészséges és elragadóan gyönyörű. A plázsra a bunda ugyan nem ajánlott, de a vadember-bennszülött hangulatot pontosan érezzük. Az igazi, az eredeti a legerőteljesebb. Csak az igaz éli túl. 

Omlós oldottság

11 INSPIRÁLÓ LOOK ISABEL MARANT 

2009-ES TÉLI KOLLEKCIÓJÁBÓL

Most, hogy mindössze egyhétnyi TAVASZ után ismét beköszöntött a TÉL, ideje a legdiplomatikusabb mosollyal a szekrény mélyére túrni és kihalászni a már hálálkodva elcsomagolt nagykabátokat.

Micsoda déja vu, micsoda madelaine-moment! Szinte mintha csak tegnap lett volna, mikor önfeledten trappolunk bele a frissen esett hóba! Ha efféle negédes érzelmeket nem is tudna mindenki a bundája látványához kötni, ajánlom, vessen egy pillantást Isabel Marant ősz-téli kollekciójára. Nem, nem az ideire, és nem is a jövő őszire. A 2009/2010-esről van szó, egy hallatlanul örök érvényű kompozícióról, melynek egykori vadsága mára klasszikussá érett. Én például ekkor szerettem bele. Ugyan az aktuális mínuszokban több mint merész választásnak bizonyulna a bunda plusz trikó kombó (még ha flitteres sállal is részegíti meg a megjelenését az ember), de egyszerűségénél fogva még mindig példaadó lehet. Emmanuelle Altot sem lehet elégszer idézni: mikor egyszerűen jó, mikor nem tűnik erőltetettnek, akkor igazán ellenállhatatlan – mondja. Márpedig mostanság a neonfények és delíriumos minták kereszttüzében gyakorta elveszik az a finom és „nonchalance” elegancia, amitől sikk, a sikk. Persze a sikkhez kellő mennyiségű önirónia is szükséges, ami aztán intelligencia nélkül elképzelhetetlen. Szűken méri ajándékait a Jóisten.      

A TOVÁBBI KÉPEKÉRT 

Ultimate look: francia sikk

AVAGY - kéretik észrevenni, hogy a francia sikk nem egyenlő az igénytelenséggel, hanem egy teljesen másfajta szemléletet, világképet és minőséget képvisel, amelyet jó-rossz kontextusban nem lehet együtt értelmezni mással. Köszönöm.

Isabel Marant Ősz/Tél 2011/2012

     

Vogue Paris - Never mind, Stylist: Emmanuelle Alt, Modellek: Sasha Pivovarova és Natasha Poly

Úgy gondolom, ha ezt a fotósorozatot nem közlöm időben, tehát lehetőleg a megjelenéstől számított kollektív emlékezet intervallumában, több mint valószínű: vér fog folyni.
Folyik így is. Igaz nem biztos, hogy vér, de valamiféle új francia trendiség mindenképp a háttérben csörgedezik, a francia Vogue-ból pedig egészen konkrétan ömlik. Zuhog, ha úgy tetszik.

Márpedig számomra abszolút tetszik, legalábbis az Emmanuelle Alt által újrahívott és újraértelmezett francia sikk, amely sokkal inkább szól kétezertizenegyben a dekonstrukcióról, a szedett-vetett hanyagságról, mint az igényesen és precízen összeállított outfitekről. Igényesség jelen esetben is van, különösen az erőtlenségre – a precizitás is jelen van, azonban nem a tisztaságra, hanem a mesterkéletlen magabiztos lazaságra.

„Amikor egyszerűen jó, amikor nem látszik erőltetettnek, akkor ellenállhatatlan” – definiálja Alt az előhívott stílus-átiratot és segít rá John Fairchild, amikor azt mondja: „a stílus az egyéniség kifejeződése, karizmával keveredve”. Tehát az irányzat centrumában nem a görcsös megfelelni vágyás, a társadalmi elvárások vagy a pedantéria áll, hanem az egyén törhetetlen karizmája!


A francia sikk két szezon óta Isabel Marant vezetésével Amerika-orientált; a baseball, az amerikai foci és a Coca Cola elmaradhatatlan kellékei, valamint egészen újabban a pasztellos cukorkaszínek (tubarózsalila, hajnalkék és estikenarancs), az ismerős etnikus motívumokkal kibővülve. Ha tehetném Peruba utaznék, szigorúan szamárháton, indiántáncot lejtenék, vagy csak egészen fennkölten kifosztanám a helyi turkáló kínálatát.

Turkálók nálunk is vannak, a Zara leárazáskor kiváló példa, francia Vogue-ot is kapni, Emmanuelle-t is ismerjük, úgy ahogy – mégsem menő, cool, király, sirály Magyarországon a klasszikarobbantó francia sikk.
Mert aki sikkes, az trehány, mert aki sikkes, annak kicsit sáros a hasított bőr csizmája és gyűrött a pólója.
Mert aki sikkes, az nem rittyenti ki magát minden fashion party-ra, nem megy előtte fodrászhoz, de lehet még hajat sem mos; nem vesz új ruhát az eseményre, de még ruhát sem igazán; nem készül, nem „öltözik ki”, MERT Ő SIKKES A NAP HUSZONNÉGY ÓRÁJÁBAN.

Salut,

Az'Allürista

Nyárrobantás Vogue Paris-val

Szétrobban, szétszaggat és szublimál a forrongó energiáktól perszelő párizsi Vogue. Napsütéstől duzzad, luxussal mossa bronzos domborulatait – kell ennél több, hogy az ember árvalelkű fiának másodpercek alatt dinamikus nyári hangulata legyen?

Jöjjenek a kíméletlen, rekeszizomtépő poénok, a pólószaggató hőségek, szerelmek, ágyasok és egyéb haramiák!

Fürdőnadrág, napolaj, de csak öko és kőolajszármazéktól mentes, francia Vogue, jeges limonádé, napillat és dübörgő… tételek?

Várj meg nyár.

Mindjárt csatlakozok.

Figyelem: az új fejléc megzavarhatja az óvatlanok figyelmét, és túl sok jókedvet okozhat. Krónikus depresszíveknek, visszaeső önsajnálóknak, stílusfrigid egyének kerüljenek. 

Üdv Nyár!

Hol a lélünecdösolejem?

Francba a limonádéval. Alkoholosat kérek, mihelyst kisüt a nap.

Salut,

Az’Allürista

pár nyárrobantó kedvenc, szigorúan a könnyen felfogható elektronikus fajtából, ami nem igényel megértési erőfeszítést 001, 002, az új fejlécet inspirálta teljes erővel Madonna cigányaival 003, és a Kill Bill spanyolozása 004

(Anastasia Barbieri már ránézésre arra késztet, hogy valami luxust árasztó terméket vásároljak. Aranyat, kékkel, ó imádom, de sosem hordanám.)

Szikrázó Sikk barátom

A Sikk olyan, mint a flört – egyszer csak megtörténik. Nem hívta senki, nem szólította, ott terem és munkálkodik.

A Sikk nem sikkes, ha kimondjuk, ha meghatározzuk jelenlétét, ha definiáljuk magát a szituációt, hiszen a Sikk is csak pusztán, szinte véletlenszerűen megtörténik, ahogyan az igazi flört.

Ha nem titokzatos, ha nem a háttérben feszül élesen, a gyilkos szenvedély lehetőségét pendítve, akkor oda a szikrázó varázsa. Lehet, hogy lángra lobban és emlékezetes parádé közepette ég el tömjénes pillanata ezer fokon, de még akkor sem lép a színfalak elé!

A Sikk egy pimasz pofon az eleganciának és kizárólag az intellektuális fölénnyel csatározók fegyvere lehet, mert míg a legostobább ember is magára ránthat egy kosztümöt körömcipővel, egy öltönyt nyakkendővel, s pózolhatja az elegancia felszíni látszatát, addig a Sikkhez kritikai és önreflektív magatartás szükséges. Esztétikai tragikum, dramatika nélkül nincs és nem is lesz – éppen ezért a konkrétumok, a glamúr után sóvárgó amerikaiak gyakorta képtelenek megteremtésére.

Az ellentétek szemérmetlen együttállása ez, mely egyszerre karakteres és lágy, éles és tompa, világos és sötét, rejtőzködő és dicsfényben úszó, jó és rossz. Így aztán a Sikk egyszerre maszkulin és feminin, közel sem olyan egysíkú, mint az elegancia.

Egy picit talán rebellis is, ami ma igazán nem hátrány.

Szép Napot!

Az'Allürista