Negyvenegyedik hét

VASÁRNAP ESTI SZEMEZGETŐS

Ahogyan vasárnap kora este szemezgetünk a vasárnapi ebéd desszerthagyatékából, úgy ízlelgetjük az elmúlt hét nap objektív szempontból kevésbé (és annál inkább) jelentős eseményeit a lehető legszubjektívebb hangvételben. Legyen szó kizárólag divatról, vagy élethelyzetről; érzésekről és szkepszisekről, a Vasárnap Esti Szemezgetős igyekszik minél több és minél változatosabb szösszeneteket az Olvasó elé tárni, heti rendszerességgel, vasárnap este.

Az'Allürista

(Kedves Olvasó! Ha Önnel is egy feledhetetlen mozzanat történt a héten, kérem, ragadja meg az alkalmat és ossza meg velünk irodalmi hangvételben, 300-1500 karakter terjedelemben – leütött szóközzel együtt. A szösszenetek beküldési határideje a vasárnapot megelőző szombat estéje, cím: az.allur@gmail.com) 

_______________________________________________________________________________

POZITÍV ÉS NEGATÍV POLAROIDOK

avagy megfigyelések a pénteki Marie Claire Fashion Days szakmai estjéről, 

úgy ahogyan történt - Az'Allürista

Roitfeld és Lalanne a Király utcában *

 Egymásba karolva szálltak oda hozzám, feketében, jókedvvel és mosollyal – Mónika karján egy gyönyörű szép órával - mióta a nagyapámtól örökölt 50 éves darab lekóborolt a kezemről, azóta a szép órák szélsőséges érzelmeket generálnak bennem. Viccelődtünk, pezsgőztünk majd helyet foglaltunk. Szűcs Peti Pataki Ágit és Vajda Mályi Zsuzsát bökdöste, Laczkó Móni a kollekciókat figyelte. Szétomló, vállig érő sötét hajjal, grimaszokkal és decens kézmozdulatokkal, mikor tapsolni kellett.

Sztármodellügynök és gárdája, avagy ki is Mihalik Enikő modellügynöke?

Felálltak és kivonultak a második sorból, a bemutató kellős közepén. Na nem azért, mert rosszul lettek, vagy nem tetszett; nem is azért, mert a bevedelt ingyen pezsgő kikívánkozott, hanem mert elfogyott az alanyi jogon felszolgált bodzás koktél, és hát kellett az utánpótlás. Mindez a bemutatók kellős közepén, mint egy vidéki futballmérkőzés proletárszekciójában. Talán csak a szotyi hiányzott.   

Statikus kritikusok

A fákkal végigültetett kifutó közénk feszült, mint ághághatatlan horizontális határvonal, de a szemközt ülő Tóth Ali és Virág Anikó tekintete mindent elárult. Anikó duruzsolt, Ali hallgatta és olykor fordítva – s míg engem (sajnos) sokszor magával rántott az illékony pillanat, ők szakmaszilárdan tekintettek az avarban úszó lányokra.

Cím nélkül

Ha ezt közöltem volna, a rovat címe Vasárnap Esti Oltogatósra keresztelődött volna. 

„Amúgy”

 Én az egyik oldalon, Ő a másikon, Én integettem Ő pedig nézett, hogy ki is vagyok. Elnéztem és a szomszédom fülébe súgtam, „Zséda nem ismert meg, elfelejtett”, s mire visszanézek Adrienn a levegőben kalimpál és exkuzál: nem láttalak a vörös fényben, puszi, puszi, gyere át.

(Zsédényi Adrienn Stíluskalendáriuma hamarosan a boltokba kerül, melynek készítésében szervesen én is részt vettem – elegánsabb nővel aligha találkoztam.)

*Carine Roitfeld, a francia Vogue volt főszerkesztője és Olivier Lalanne a francia Vogue jelenlegi vezető szerkesztője és a Vogue Hommes International főszerkesztője.

Bocs, inkább kihagynánk

Bár itthon stylistnak lenni egyesek számára – pontosabban az OKJ-s színvonalú „tehetségek” számára – annyit jelent, hogy egymásra dobálunk egy gagyi és mesterkélt koncepció alapján abszolút nem passzoló darabokat (eredmény pl. látható minden héten a Kiskegyedben), külföldi porondon teljesen más a helyzet. (És igazán hálásak lehetünk, hogy Laczkó Mónika, Andó Ildikó, Virág Anikó, Tóth Ali és Eli van Poyer jóvoltából, már itthon is kezd megjelenni a nemzetközi színvonal.)

Mondjuk, ha egy bemutatón a meglepetés az első két sor részére egy ikonikus snuggie, sál vagy kesztyű, a megfontolt, tapintatos kritikus és stylist nem aggatja magára, mert nem szeretné megsérteni a még aznap meglátogatott tervezőket – és nem dől be a mézes-mázas ajándéknak, amely egy cukrosabb kritikát hivatott kicsikarni.

Két évvel ezelőtt, a The New York Times divatkritikusát, Cathy Horynt – aki egyébként híres acélszívéről, éles nyelvéről, valamint dokkmunkás sapkáiról – 2008-ban kitiltották egy Giorgio Armani bemutatóról, mert az előző couture bemutatót élesen bírálta. „Nincs szükség Ms. Horyn szarkasztikus megjegyzéseire” írta a főszerkesztőnek címzett levelében Armani.

Később megtudta, hogy több kollégája is feketelistára került, a negatív kritikák miatt.

(Cathyt ezen kívül tiltották már ki Dolce & Gabbana, Helmut Lang és Carolina Herrara bemutatókról, így a 2008-as cikkei mind a legőszintébb és legnagyszerűbb divatkritikáknak számítanak a világon.)

A legendás Suzy Menkes, aki az International Herald Tribune vezető divatújságírója, egyszer mikor nem engedték be egy milánói bemutatóra, takarítónőnek öltözve surrant be megnézni a kollekciót.  

A legfrissebb botrány azonban kedden történt, amikor Carine Roitfeldet és az egész Vogue Paris stábot „nem kívánatos személyeknek” nyilvánította a Balenciaga, így lemaradtak az egyébként mesés bemutatóról.

Az események hátterében két ok állhat. Az első, hogy a francia Vogue túlságosan nagy hangsúlyt fektet a Balmain, Isabel Marant és Givenchy kreációkra, és így nem kíván tovább reklámozni a lapban a márka.

A másik, sokkal bonyolultabb: a párizsi Vogue megtörte a gondosan kitalált Balenciaga lookot.

A napokban, (többek között) Marc Jacobs kollekciójának a stylistja, Venetia Scott arról nyilatkozott, hogy teljesen ki van ábrándulva a magazinokból, ugyanis mára a stylingolás teljesen megváltozott, és sokkal inkább egy profit centrikus irányba hajlik (már ez is), mivel egyes divatházak megpróbálják oly módon szabotálni a stylistok munkáját, hogy megtiltják, hogy termékeiket bizonyos márkákkal vegyítsék.

Természetesen, amikor már ilyen dogmákon alapulnak egy kreatív munka alapjai, felmerül a kérdés, érdemes-e még folytatni? 

Jó Holnapot!

Az'Allürista

(Ígérem, ha engem valaki bemutatóra hív, nem fogom élesen kritizálni azt. Hacsak nem 20 percnyi Nárayt kell végigszenvednem.)