Édes, Jó, Drága Istenem! Aki a mennyekből nézel le miránk, egyszerű és megismételhetetlen halandókra. Engedd meg kérlek, hogy hálámat fejezzem ki az elmúlt évi gondviselésért. Az egész éves kemény munkádért.
Az egészségért, mely - pár igen brutális, de tanulságos balesetet és konfrontációt leszámítva – végigkísérte az életemet.
Hálával tartozok a (ritkán, de akkor kíméletlenül hangos reccsenéssel) töretlen jókedvemnek, pozitivizmusomnak és sziporkázó humoromnak. A szüntettelen kreativitásomnak (ó, bár úgy lenne) és minden honnan folyó inspirációáradatnak.
De legfőképp Drága Mennybéli Atyám, köszönöm neked, hogy 2010-ben, ha a való életben nem is, a blogomat megkímélted hatalmas állatkerted barmaitól. Köszönöm, hogy egy olyan helyet tartottál fenn számomra, ahol megpihenhetek, elgondolkozhatok és elmenekülhetek az ezernyi göcsörtös ízlésű műember elől, és egybe olvadhatok mindazokkal, akik hisznek bennem. Nekik is szeretném megköszönni a támogatást, és a visszajelzéseket. Nagyon sokat jelentenek.
Mindazoknak, akik pusztán divathírekre kíváncsiak, itt a bejegyzés befejeződött.
Boldog Új Évet,
Az’Allürista.
Azonban akik nem, azok velem együtt elmélyülhetnek.
Azonban kérnék én két dolgot– már, ha így megengeded.
Félelmetes út előtt állok, nyílván tud. Júliusban kiröppenek a családi fészekből, és egy idegen városodban kezdek egészen új életet, olyat, amelyre évek óta vágyakozom, azonban a műség, hamisság és etikát nélkülöző nagyvilág, amely körül fog venni előre elrémiszt.
Kérlek Téged, tarts meg Igaz Embernek, s tarts mindig a szükségszerűen nehezebb, de helyes úton. Minden erőmmel igyekszem Jó Emberként méltóan viselkedni, de ha hibáznék kérlek segíts. És taníts meg olyan erényekre mint a valós, és nem hamis szerénység.
Amit viszont nyomatékosan kérni szeretnék, hogy olyan emberek vegyenek körül az elkövetkezendő évemben, akik nem pusztán kreativitásukkal, de humánusságukkal is inspirálnak. Add kérlek, hogy csak egy órát is de igaz és tiszta emberekkel beszélgethessek, és kellő erőt ahhoz, hogy fel tudjak hozzájuk nőni.
Ma láttam egy hihetetlenül megrendítő filmet (Napola). Szeretném, ha főhőse lenne mindenkori példaképem az erkölcs és humánum védelmezésében.
Köszönöm a 2010-es évet,
Köszönöm a tanulásra motiváló jeleket,
Köszönöm Földi Őrangyalaimnak
– Montreálban, Budapesten, és Itthon –
hogy mindig a helyes útra igyekeznek terelni.
Boldog és Sikerekben gazdag új évet!
Az’Allürista