Givenchy Vagabond

 Mostanában, úgy tűnik, hogy egyre többen kutatnak a gyökereik után. Nem csak a szomszéd Gizike nénit érdekli, hogy ki lakott előtte, a 70es években a lakásában, de Ricardo Tischit is, a Givenchy tervezőjét, hogy hogyan nézett ki a kései 60as, kora 70es évek francia nője.  

Kemény, de mégis törékeny; vad, de mégis elegáns; maszkulin, de mégis nőies. A kezdetekhez való visszatérés, egyben, a szegecsek és dramatikus, római fejpántok, valamint az izgága hímzések elhagyását is jelenti – és valljuk be, ezekkel redukált jegyekkel még elegánsabb és időtállóbb darabokat sikerült kreálni.

  

Imádom az extravagáns részleteket a könnyed és nőies, strucctoll szoknyák fölött. Az avantgard kabátokat, a vagabond nadrágokat és kosztümöket, a színeket és az über-sikk Nightingale táska kerekes változatát is. A következő must-have, a reptér szerelmeseinek és a mindig úton levő üzletasszonyoknak / üzletembereknek - hiszem, hogy ez az utazótáska, nem csak a hölgyek privilégiuma a 21. században. 

Jó Holnapot!

Az Allürista

Expedicióra, nem mindenkinek

Annak ellenére, hogy egyetlen egy online orgánum sem ír, semmiféle használható, vagy éppen hajmeresztő kritikát a Louis Vuitton 2010-es Pre-Fall kollekciójáról - melynek prezentációját a napokban tartották, Párizsban – „kénytelen” vagyok a saját magam „szakirodalmi” szertárából dolgozni. Legalábbis azzal próbálkozni, hogy megfogalmazom, amit számomra sugall a kollekció.

„Összekeverni a múltat és a jelent szórakozás gyanánt, de kényelmeset alkotni” – jellemezte Marc Jacobs megbízott tervezője, Julie de Libran, aki a szezon közepi kollekciókért (Pre-Fall és Resort) felelős.

Múlt alatt, gondolom, azokra a klasszikus elemekre gondol, mint a kasmír stóla (amely új formában, poncsóvá alakítva jelenik meg) vagy éppen a faux-fur, és rókaprém galléros kabátok – kiegészítve sűrűn vert, csipke zoknikkal – amelyek biztosan nem hiányozhattak a nagyi szekrényéből, épp úgy mint az 1930as évek gyöngyös, flitteres tánccipői.

A fekete, szőrős, jetikesztyűk, lábmelegítők valamint kucsmák (nem is beszélve a Vaszilij Blaszennüj teplom kupoláit idéző mintákat a táskákon) pontosan megfelelnének egy jövő őszi trend alapkövéül, amely nem csak a „szaladj fel a padlásra és kapd fel az 50 évvel ez előtti ruhákat” nosztalgiázásnak, de egy Moszkvától, egészen Tibetig ívelő expedíció hasznos, stílusos és látványos kiegészítői lehetnének.

Azonban, ha a kucsmák nem törnének világuralomra, még mindig esedékes, hogy egy újabb must.have-el egészül ki, az orosz milliárdosok listája (az enyémet leszámítva.)

Jó Holnapot!

Az Allürista

Támad a Khaki

Borzasztóan fáj a szívem, amikor a khaki térhódítására gondolok. De ki kell mondanom. Nagyot nyelve, hangosan az éterbe ordítva.

A khaki 2010 tavaszának és nyarának nem hivatalos színe, nagy visszatérője és túlélője.

Azonban szeretnék mindenkit óvatosságra inteni, ugyanis a véleményem szerint, ez az egyetlen szín, amelyik nagyon, de nagyon kevés embernek áll jól, és úgyszintén nagyon kevés embernek hangsúlyozza ki a személyiségét.

Rosszabb, mint a fekete, mert míg azt egy karizmatikus ember maximálisan kitölti, és egy minimál keretet ad a kisugárzásának, addig a khaki ránehezedik és fojtogatja.

Hála’ Istennek, ma már a khaki nem a barna és a zöld egyenletesen arányos keverését jelenti (amiből egy undorító liba fekália színt kapunk), hanem inkább a méreg- és sötétzöldeket, az aranyba hajló barnákat és a szürkés, világoszöldet.

A vadász-hatás elkerülése végett, hűvösebb napokon sötétszürkével, feketével, enyhe, nyári reggeleken, fehér kopott pólóval vagy világos pasztellkék fodros ruhával, hajnalig tartó partikon csillogó, flitteres fekete felsővel képezhetünk érdekes kontrasztot.

Ha a kontrasztnál tartunk: különleges hatást kelthetünk, hatalmas statement ékszerekkel, mint például egy leveleket, tollakat formázó nyaklánccal vagy kitűzővel.

Ötvözhetjük a katonai jelleget nőies, elegáns részletekkel és darabokkal, de a legjobb, ha egy modern szabású kabátkába, vagy szoknyába fektetünk be, amit egy igazán extravagáns kiegészítővel hordunk.

Végezetül. Nagyon fontos, hogy csak akkor hódoljunk be, ha biztosak vagyunk abban, hogy elég magabiztossággal tudunk benne az utcára kilépni, és abszolút a személyiségünkhöz tudjuk formázni. A magabiztosság még egy Hermès táskánál is jobb kiegészítő.

(Pozitívum: cicákon egy darabig tuti nem fogjuk látni, lemerem fogadni ők a lilát – igen még mindig – és a sárgát fogják ezerrel nyomatni. Esetleg bepróbálkoznak a narancssárga-rózsaszín összeállítással, amivel Matthew Williamson idén januárban ütött.)

A sportisták

  Rejtélyes módon a Sors (vagy a drága Jóisten – ahogyan tetszik) mindig olyan nőkkel és lányokkal hoz össze egy szobába - akik azon megrögzött szokásukon túl, hogy meg vannak arról győződve, hogy ők alakítják a divatot és náluk senki sem tudja jobban passzintani a lilát a fehérrel – úgy jellemzik magukat, mint a Sportosan Nőies klasszis.

Közös jellemzőjük, hogy sporttáskát hordanak, ha nem sportcipőt, akkor gagyi fekete magas sarkút, Retro, Gas vagy akármilyen trapéz farmert – hangosan kijelentve, hogy ők nem hajlandóak követni a divatot (reflektálván a szűkebb szabásra) és minden férfit melegnek titulálni, akin nem a kötelezően előírt farmer fehérpóló pumacipő összeállítás van. (Gucci pasztellszínű öltönyeit szóba se hozzuk a társaságukban)

Persze alapjáraton semmi probléma nincs ezekkel a dolgokkal, feltéve, ha az illető nincs annyira arrogáns, hogy rám erőltesse a Budmil, Kappa vagy And1 (tökmindegy) táskáját és a hozzá színben nem passzoló pólóját. Jobb esetben a felhajtott gallérú, fehér, „Ralph Lauren” (erősen „”) teniszpólóját.

DE, a lényegre térve, ha meghallom a Sportosan Elegáns jelzőt (ami véleményem szerint, olyan mintha azt mondanánk havas forróság vagy jobboldalian Mszp-s) rögtön Alexander Wang jut eszembe, aki kollekcióját, mint Casual Sportswear jellemzi.

A 2010-es Pre-Fall kollekció (ami magyarul csak annyit tesz Elő Ősz) egyszerűen bámulatos. Úgy látszik, nem csak itthon, a fiatal magyar tervezők között, hanem a tengerentúlon is kapós ötvözni a country meleg, bebújós pulóvereit és köntöseit, pengeéles nadrágokkal és zakókkal.

A metropoliszba csempészet vidéki báj részleteiben érvényesül, és mindez fekete és monokróm árnyalatot, valamint borotvaéles sziluettet kap, hogy megfeleljen a 21. századi elvárásoknak és a modern felfogásunknak. Városi sikk és visszafogott játék, amelyet fiatal lányok játszanak, egy metszően hideg novemberi/februári reggelen, az iskolapadtól kezdve, az irodákon keresztül az esti, túlfűtött partikig, melyeknek kiváló kiegészítője a szolidan kivillanó dekoltázs, vagy a bőrfűző.

Jó Holnapot!

Az Allürista