Harminckilencedik hét

VASÁRNAP ESTI SZEMEZGETŐS

Ahogyan vasárnap kora este szemezgetünk a vasárnapi ebéd desszerthagyatékából, úgy ízlelgetjük az elmúlt hét nap objektív szempontból kevésbé (és annál inkább) jelentős eseményeit a lehető legszubjektívebb hangvételben. Legyen szó kizárólag divatról, vagy élethelyzetről; érzésekről és szkepszisekről, a Vasárnap Esti Szemezgetős igyekszik minél több és minél változatosabb szösszeneteket az Olvasó elé tárni, heti rendszerességgel, vasárnap este.

Az'Allürista

(Kedves Olvasó! Ha Önnel is egy feledhetetlen mozzanat történt a héten, kérem, ragadja meg az alkalmat és ossza meg velünk irodalmi hangvételben, 300-1500 karakter terjedelemben – leütött szóközzel együtt. A szösszenetek beküldési határideje a vasárnapot megelőző szombat estéje, cím: az.allur@gmail.com) 

_______________________________________________________________________________

USE TEMPORARY
- Az'Allürista

Valami diadalmas, de egyben mélabús költözött két napra a Hajós utca 41-es szám alá, ahol Füzes Eszter, Tóth András és Godena Juhász Attila kínálták USE Unused portékáikat kedvezményes áron, megsárgult szalonfák és ágacskák között. Eszter kinn cigizett, András láthatatlan volt, Attila pedig pakolászott, s közben helyes lányok és egy méghelyesebb srác segítették a nézelődőket a tájékozódásban. Az acél vagy tákolt fafogasokon komplett őszi naplementék lógtak - fahéjban, vajban, sáfrányban és borbordóban, a levegőben pedig egy kérdés: hogyan tovább srácok?

TOP NÉGY
- Névtelen

A titkos félelmeim naplójában például a toplistán ez szerepel:

1., Fulladásos halál

2., Megátkoz egy cigányasszony

3., Szar a hajam

4., Kritikát ír rólam az Allürista  

VIRTUAL SNAPSHOTS
- C.

gyönyörű makettvárosok felett felhőárnyékokkal siklunk, ott egy gyufásdoboz-lakótelep, itt egy alaplap-temető, kékszemű medencék hunyorítanak vissza, bádogkéményen kacsint a nap majd beleharapunk a harsogó angol-zöldbe, bársonyként tükrözi, fodrozza a szél; köd nélküli szikrázó Albion.

londON

mentaszín burnuszok, okker szárik, turbánok, sárkányos selymek, gumipapucs, afrofonás és ghettoblaster. A Bow sokszínűsége minden nap elvarázsol, cseppet sem bánom hogy fehér arcot nem is látunk, csak pubokból kiforduló félig meztelen, és egészen részeg szurkolókat.

metro police

és A város. Túlcsordul, elárasztja az összes érzékszervem, Sue Hubbard sorait olvasom a Waterloo-n mélabús skót dudával kísérve, a Temze partján kapcsolódom haza francia sanzonokat hallgatva, elmerülök az Oxford Street örvényében, hogy újra felszínre bukkanjak a Hyde rózsaillatú zöldjében. Camden őrült furcsaságai megférnek a kimért viktoriánus tökéllyel, a Docklands északias letisztultságával, Chinatown túlfűtött dzsungelével, a Trocadero frivol útvesztőivel. A csatornaparton lassú gitárzene a mezítlábas csavargótól, miközben csoportos verekedés alakul ki a sarki punkok és drogárus feketék közt. Faragott sétapálcák és a Cyberdog űrruhái – olyan harmonikus ellentétpár, mint délidőben a füvön ebédelő business suit-os menedzserek.

’ello gorgeous!

kora reggel épp bethnal green-nél szállok át, mikor jön az sms „Hi hope all is well good shopping today is petticoat lane love joel”. Megörülök, a nizzai-jamaikai táskakészítő srác is épp vásárolni tart, együtt utaztunk a buszon a reptérről, persze nem futunk össze, túl sok lenne a véletlenből egy napra. Perzsel a nap, Today is my day, dúdolják a fülembe, miközben fel-le ugrálok a piros emeletesekre és a Belfastnál a folyóra bízom azokat a kulcsokat amelyek számomra nem nyitnak már semmit. A nap végi cider mellett pedig a sarki pakisztáni boltossal beszélünk a magyar barátairól, miközben az egész szomszédság egy emberként horkan fel egy-egy kihagyott helyzet miatt. Még egy nap.

londOFF

kis szelet a hajnali esősből is, a kialvatlanság és az összezártság miatt kibírhatatlan vagyok, tudom, görcsölök míg a last minute check-in-t ki nem nyitják, vacogtató hideg a gépen. A fenébe kívánok mindent, csak haza már.
És itthon pedig… a 18. kerület minden pompája, félretaposott szandák, lenőtt hajtövek, olcsó kínai pulóverek, bkv-ellenőrök.

Mind the gap.

Dráma dámák Use-ban

A szombaton megjelent májusi Marie Claire-ben a legnagyobb nemzetközi divatházak napszemüvegeit veszem sorra, valamint azokat a nőket igyekszem bemutatni, akik mögöttük rejtőzködhetnek. Titokzatosan, szenvedélyesen, kompromisszumokat nem tűrve.

S hogy mit írtam volna a hazai Use napszemüveg kollekciójának viselőjéről?

Nos, valami ilyesmit.

„Éjfél után 10 perccel” – mondta selymes hangján, majd drámaian lecsapta a nyilvános telefon kagylóját. Összehúzta mellén a fekete ballonkabátot, megigazította sötét napszemüvegét és a homlokába csúszott halványkék muszlinkendőjét, majd kilépett a csípős tavaszi éjszakába. Eső, és az újdonságokra jellemző tüzes illat lézengett lomhán az utcán; kopogó cipővel, imbolyogva tipegett a macskaköves úton az Idegen Szervita téri lakása felé. Tudta még egy kicsit bizonytalan a metódusa – magas sarkúja elárulhatja, kendője leleplezheti – de elszánt volt és könyörtelen. Legalábbis, annak akart látszani.

„Ide velük, meguntam a várakozást” gondolta magában, de még drámaibb belépőt akart – még drámaibbat, mint vágya objektumai.

A Use 2011-ben is stílusos szemvédelmet és kellően drámai allűrt kínál szimpatizánsainak a megunhatatlan feketén túl a füstös mélykékek, sápadt aranyok és szikrázó borostyánok árnyalataiban. A felületek monotonitását izgalmas elemek törik meg, a formavilág az ötvenes-hatvanas évek stílusikonjainak kedvenc választásait idézik. Vajon ki lesz a pesti flaszter Jackie Kennedy-je, Brigitte Bardot-ja, vagy éppen Marcello Mastroiannije?

Öt forma, két színben – egy pedig az uraknak.

Drámai Napot!

Az’Allürista