Birkin is back

Épp, hogy összeszedtem magam és körülbelül negyven bejegyzésre elegendő képet gyűjtöttem össze, mikor belebotlottam a következő fotósorozatba. Újraindítás.

Épp, hogy összeszedtem magam és körülbelül negyven bejegyzésre elegendő képet dobtam félre a holland Vogue anyagáért, melyben a farmert éltetik. A szabadság és fesztelenség primér szimbólumát – a matériát, mely megreformálta a világról való gondolkodást és társadalmi szerepeket. A farmert régi bájában bemutatja: JANE BIRKIN. Ő az én nagy kedvencem. Angol-francia énekesnő, énekelni nem tud. Talán jobb is mindazoknak, akik szeretik, mert így könnyed érzelmeivel és lazaságával csábítja el a hallgatóságot. Hatvanhat évesen ehhez hozzáadódik az érett sármja is. Istenem, amikor az A38-on énekelt! Közös fotónk is van. Nem tudom, hogy megmutatom-e… Különben fontos megjegyezni: a francia sikk abban a bohém, kevésbé szigorú értelemben, amit ma a párizsi nőknek jelent, talán Birkin megjelenésére datálható. Persze sokféle sikk van. A lényeg, hogy ropogjon.