Kate Moss új szerepkörbe lép, és ez egy nem várt fordulat. Komolyan.
Pózol, vonul, tervez. Dohányzik. Ezt pedig talán még többet, mint az előbbi hármat együtt véve. Aztán persze jól is néz ki: valahányszor kilép az utcára, sikkesre hegyezett stílusától elalél érzékeny közönsége. Nincs mit tenni, KATE MOSS pazar pedigrével rendelkezik még 39 évesen is, kapott is az alkalmon a brit Vogue főszerkesztője, s felkérte divatszerkesztőnek. Hogy az állásinterjún mi történhetett, nem tudom. Hogy mi fog a divatiparban történni ezután, azt még kevésbé, a lépés ugyanis történelmi. Rég nem tett ugyanis ehhez hasonló merész lépést egyetlen magazin sem.
Stílusérzékkel és attitűddel bíró társasági hölgyeket legutoljára a ’60-as években volt bevett szokás szerkesztőnek felkérni. Akkoriban a belépő a két említett hendikepp volt, és egy íratlan elvárás: színt és eredetiséget kell vinnie az új munkatársnak a lapba. Egy friss perspektívát, mely gazdagítja a lapot. Heroikus kor volt ez, a divat fénykora, mikor a jó ízlés nem szégyen, hanem csodálat tárgyát képezte. DIANA VREELAND, előbb a Harper's Bazaar munkatársaként, majd az amerikai Vogue főszerkesztőjeként úttörője volt a koncepciónak: a szerkesztőknek első számú feladatuk, hogy brillírozniuk kell. Befogadni az őket körülvevő világ vibrálását és a magazin médiumán keresztül inspirálni, inspirálni, inspirálni. Látásmódot váltani.
Kate Moss érzékeny. Könnyed stílusa, attitűdje, modora utánozhatatlan. Hogy ezt képeken képes lesz-e megfogalmazni, az szerintem nem vitás, ahogyan az sem, hogy fejlődni is fog a kezdeti állásfoglalásaihoz képest. Ami azonban fontos üzenettel bír, hogy ezzel a lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, ami a divatipar valójában. Egy kreatívok, és nem csinovnyikok dominálta biznisz. Példaadó.
