Weekend / Chateau

Úgy érzem, ennek a hétvégének a koncepcióján túl sokat így vasárnap délután már nem fogok tudni változtatni. A jövő hét utolsó két napját azonban, egészen biztosan egy kastélyban fogom tölteni. Ha mást nem, képzeletben. Csontszínű falak között, a franciakert formára kurtított puszpángjairól felszálló, hajnali köd zúgására ébredve. Ó, milyen pazar lenne.   

#11 | Fehér, télen

Határokat feszegetni, 
ízléssel, egyszerűséggel, kifinomultsággal. 
Télen az abszolút tabut, 
FEHÉRET hordani... C'EST L'ALLURE!

Tükrözni a karizmát

A sztori a legfontosabb, vallja Rick Owens múzsája MICHELE LAMY. Extravagáns és inspiráló, par excellance EGYÉNISÉG. A pikk dáma. Imádom.

  Sámánasszony a párizsi flaszterről, az ördög vendéglátós kollaboránsa, Rick Owens múzsája. Hogy az utóbbin kívül Michelle Lamy milyen foglalkozáskörről adhat ténylegesen számlát, nem tudom. De hatását megadóztatnám, az biztos. Szívdobbanásonként egy palack chiantira jó biznisznek tűnik, töltenék én persze belőle neki is, de nem olyan biztos az, hogy elfogadná. Gyógyteázik és imádja. Józanabb személyiség, mint külsejéből következtetnék, állítólag még a gyakornokoknak is köszön és megköszöni, ha elkészítik elixírét. Gondolom azért valami  gazdag ízű fűszereset, marokkói mezőkről, az Etna tövéből, arab telivérek tajtékjából. 

  Hírhedt és misztikus: Párizsban több pletyka is kering róla. Egyesek szerint Algériában született, mások szerint egy menekülttáborban a csillagos ég alatt. Cigány, boszorkány, szervkereskedő – beszélik még ugyancsak, az igazság azonban kedvességéhez hasonlóan kiábrándítóan hat. Párizsi, jó családból. Ettől függetlenül persze nem nyugszik: a korlátokat és rigolyákat, mint diókat töri fel, puszta kézzel marokban. Nem szereti a szabálykövető vak hülyéket. Ő maga sem illik kockába. Papírforma szerint eredeti. Személyiség, csupa nagybetűvel; démon, aki fittyet hány a közvéleményre. Rusztikus és vagány, szent és elkárhozott, konyakos szarvasbőrben, a legfinomabb Rick Owens kasmírokban, füstös grafitokban.
   Aztán persze ott vannak a testét borító ékszerek. A súlyos csont, fa és arany karperecek. Durván megmunkáltak, feltűnő, törzsi darabok. A nyakláncok. Fogak, biléták, dögcédulák. „Úgy kezelem az ékszereimet, mint egy törzsben élő afrikai nő. Minden vagyonodat magadon hordod és mindenhová magaddal viszed” mondja. A mód, ahogy a bőrét érintik, a hangjuk, ahogy megcsörrennek, mind fontosak számára. Bennük él, nem vitás. A legnagyobb tragédia szerinte, ha egy ékszer múzeumba kerül. Élet és nem vitrin kell nekik. „Tükrözniük kell a személyiséget” teszi hozzá sajátjai kapcsán, s abszolút igaza van. Vallja: sztorit kell mesélni a tárgyakkal, de fontos, hogy ne üresen, hanem érzelmekkel. Tetoválásaival is hasonló a helyzet, de ha sajátjait másokon látja, megrökönyödik. Körmei helyett egész ujjperceket fest hennával. Csak csinálja, és csinálja, és csinálja. Ízig-vérig eredeti. Bomlok érte. Micsoda bige.          

A FRANCIA VOGUE-BAN MEGJELENT 2010 NOVEMBERI FOTÓSOROZATÁNAK 

KIEGÉSZÍTŐ KÉPEI RICK OWENS BÚTORAIVAL, FOTÓ: STEVEN KLEIN.

Titokzatos túlélő

MARIACARLA BOSCONO 

A LANVIN 2008/2009-ES 

ŐSZ/TÉLI DIVATBEMUTATÓJÁN

Magyarországon mambákkal nemigen találkozni, feketékkel különösen. Sebesek és veszélyesek – mint minden ragadozóval szemtől-szemben, az ember tapintatosan és tiszteletteljesen köröz. Feltérképez és figyel. Egyetlen meggondolatlan lépés kövezi ki az utat a biztos halálba. A borotvaélesre hegyezett stílus tekintélyt követel magának. A fekete tűsarkak kockázatokat sugallnak. Lanvin nők villannak be (itt). Egy vérbeli FEMME FATALE ül velem szemben az asztal túlsó oldalán és levegőért kapkodok, nem hittem, hogy köztünk járnak-kelnek még efféle ikonok. A klíma nem túl kedvező, a homogenizáló tömegkultúra gyilkos. A slampos slendrián szelek lassan, de biztosan ölnek. A félretaposott cipők, a lerágott körmök, a félrekent rúzsok. Az ápolatlanságnál veszélyesebb ízléstelenség, a barbár és ügyetlen magamutogatás. Hol éli túl mindezt egy végletekig kifinomult, gyilkos szeszélyű nő? Hiszen lát. Emberekkel találkozik, az utcán, egy stílusos kioszk pultján kávézik egy belvárosi utcán. Dolgozik. És még milyen eleganciával, múzsa nyújtja szakmunkásnak a karkötőt, fotózza be. Munka helyett csókot adnék a tenyerébe. Egy ilyen nő üljön, egy asztal túlsó oldalán, szemtől-szemben és reprezentálja saját magát. A nagystílű, friss és fiatal, elegáns karizmáját.  

Hölgyem, hódolatom.

Chanel, az egyetlen

Inspiráló, megindító, legendás. GABRIELLE COCO CHANEL életútja és korszakalkotó invenciói megérnek egy misét, kiváltképp azoknak, akik egyszercsak elvesztették szenvedélyüket a divat iránt. A valódi úttörő, velős és forradalmi attitűd iránt, mellyel senkiként is történelmet lehet csinálni. Coco, az örök IKON. Klasszikus. 

A Chanel tisztelgése Chanel előtt, 9 fejezetben.  

A következő pedig a kedvencem.
A nagy visszatérés, bukás, méltóság, tartás.
Győzelem.
Történelem.

Deneuve, Isten éltesse

CATHERINE DENEUVE. Neve mára intézménnyé vált, önálló jogán. Csábító, stílusos és verhetetlenül fagyos, a franciák nemzeti IKONja, 19 éves kora óta pedig megdönthetetlen gall SZEXSZIMBÓLUM. Bár idén 70-ik életévét tölti, vonzóbb és karizmatikusabb, mint valaha. Egy hete, október 22-én született. 22 fotó a színészlegendáról. Tisztelgés a nagymesternő előtt.

Catherine Deneuve 1961-ben férjével, Roger Vadimmal, aki rendezőként első filmszerepét adta. 

1964, London. A jobb oldalon Roman Polanski.

Iszonyat, 1965.

Yves Saint Laurent múzsájaként 1966-ban.

Úgy menő, ahogy van

Kate Moss új szerepkörbe lép, és ez egy nem várt fordulat. Komolyan. 

Pózol, vonul, tervez. Dohányzik. Ezt pedig talán még többet, mint az előbbi hármat együtt véve. Aztán persze jól is néz ki: valahányszor kilép az utcára, sikkesre hegyezett stílusától elalél érzékeny közönsége. Nincs mit tenni, KATE MOSS pazar pedigrével rendelkezik még 39 évesen is, kapott is az alkalmon a brit Vogue főszerkesztője, s felkérte divatszerkesztőnek. Hogy az állásinterjún mi történhetett, nem tudom. Hogy mi fog a divatiparban történni ezután, azt még kevésbé, a lépés ugyanis történelmi. Rég nem tett ugyanis ehhez hasonló merész lépést egyetlen magazin sem.   

Stílusérzékkel és attitűddel bíró társasági hölgyeket legutoljára a ’60-as években volt bevett szokás szerkesztőnek felkérni. Akkoriban a belépő a két említett hendikepp volt, és egy íratlan elvárás: színt és eredetiséget kell vinnie az új munkatársnak a lapba. Egy friss perspektívát, mely gazdagítja a lapot. Heroikus kor volt ez, a divat fénykora, mikor a jó ízlés nem szégyen, hanem csodálat tárgyát képezte. DIANA VREELAND, előbb a Harper's Bazaar munkatársaként, majd az amerikai Vogue főszerkesztőjeként úttörője volt a koncepciónak: a szerkesztőknek első számú feladatuk, hogy brillírozniuk kell. Befogadni az őket körülvevő világ vibrálását és a magazin médiumán keresztül inspirálni, inspirálni, inspirálni. Látásmódot váltani. 

Kate Moss érzékeny. Könnyed stílusa, attitűdje, modora utánozhatatlan. Hogy ezt képeken képes lesz-e megfogalmazni, az szerintem nem vitás, ahogyan az sem, hogy fejlődni is fog a kezdeti állásfoglalásaihoz képest. Ami azonban fontos üzenettel bír, hogy ezzel a lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, ami a divatipar valójában. Egy kreatívok, és nem csinovnyikok dominálta biznisz. Példaadó.