Manifesztum

"Művész az, akinek van szeme" 

mondta sétája közben Tamara Barnoff. 

Tegyük hozzá: művész az, akinek van szeme, 

és nem csak néz, de lát is.

Bevallom: azért egy kicsit bepánikoltam. Most, hogy a tavasz első napsugarai rákvörösre égették az arcomat mindössze másfél óra alatt a Károlyi kertben (így a drákói szigorral tűző Napot kicselezve kellett visszacirkálnom az egyetemre), nem tudom, mennyi legitimitása van az ajánlatomnak: légy szabad! LEGYÉL MŰVÉSZ!
Új évszak, új ars poétika: méghozzá tegyél magasról a szabályokra! Egyáltalán a világra. Hordd nagyanyád ruháját vagy nagyapád kalapját, kurdássz színes selyemsálat a padlásról, vagy tetszőleges vintage butikokból – a legfontosabb kiegészítőd azonban manifesztumod legyen: egy művésznek bármit szabad. Cigit a tilosban, allűröket az Operában, de főként ott, ahol mindenki mesterkélt, ahol mindenki pózol anélkül, hogy egy szikrányit is önmagát adná. Az attitűdödért persze utálni fognak, hiszen szabadságoddal bármikor leleplezheted: a pozőrök semmit sem érnek. A fesztelenséged fenyegető. De szarni rá. A művész bármit megtehet - mondanám...

NOTE: a művész alternatívája a bölcsész. Nagyon sokat tanulok tőlük, ha nihilizmusról van szó. Köszönöm! 

  

Vasárnapi gyorssegély

Mint nagyon sok más dologban, így abban is igazán formabontó vagyok, hogy melyik naptól ráz ki a hideg. Sem a hétfő reggelekkel, sem a péntek három órákkal nincs semmi problémám, ellenben a vasárnap délutánok elmondhatatlanul lefárasztanak, még csak ha rájuk gondolok is. A besűrűsödött levegőjükkel, a Megáll az idő hangulatukkal és összművészeti vegetációjukkal a sírba kergetnek. Passzív pályára tesznek és azon kapom magam, hogy a semmi és a valami (valamit nagyon csinálnom kellene) határmezsgyéjén ülök. A hátam már fáj, a lábam zsibbad, de mégsem tudom elszánni magam. Gyarló, gyarló, gyarló ember vagyok.

Tizenkét gyorstanács, mit kezdj az időddel, ha hozzám hasonlóan te sem tudod. Csak saját felelősségre. Csak humorral.

Villáminterjú Szűcs Péterrel

A KÉPEN SZŰCS PÉTER, BARÁTOM, MESTEREM. 
DÁVID MÁTÉ - KÉT BIKA, AKVARELL PAPÍRON

JÉZUS KRISZTUS utolsó vacsorát adott 12 tanítványának, SZŰCS PÉTER pedig interjút, méghozzá a legelsőt mióta az INSTYLE magazin új főszerkesztője lett. Karizmatikus és szenvedélyes, VÉRBELI profi, akinek természetes allűrje pillanatok alatt égeti fel a műviséget. 12 kérdés.

A nadrág fel, én becsavarodva

Nincs ellenvetés, nincs vita. 

A magát komolyan vevő ember nem közönségesen betűri, 

hanem stílusos fölhajtja nadrágját. 

ILLUSZTRÁCIÓ ÁLTALAM

Bizony mostanában egyre gyakrabban rajta szoktam magam kapni. Lesből, túlerővel, gyanútlanul szegezem magamnak a kérdést: Egyetlen, drága Mátém. Mi az Isten nyilának kezded már el megint számolgatni a csempéket a lábad alatt, az ablakokat a fejed fölött, egyáltalán bármit, ami a figyelmedet meditatív mederbe terelheti? A válaszom roppant egyszerű és célratörő: Kedvesem, attól félek ha túl sokáig vizslatom az utcán kószáló embereket, becsavarodom. Erre persze csak legyintek és megyek tovább. Igazam van.

Fashion overload és intelmek allűr módra

Az'Allürista éppen besurran a nagy visszatérő, 

Céline backstage-be, természetesen a sajtónak fenntartott kapun.

Félig pelerin, szürke pamutbélzer KRIS VAN ASSCHE, 

oversized bézs atléta a vállakon bőr vállappal 

és fekete bőr nadrág NEIL BARRET,

pitonbőr clutch LANVIN,

bézs cipő DIOR HOMME.

A nap még sosem ragyogott olyan éltetően az égen mint az elmúlt nyáron, melyen bámulatos tudásra tettem szert. Azon kívül, hogy megtanultam, hogyan kell egy-egy problémás ruhadarabot feltűzni egy fotózáson a falra, hogyan kell elegánsan konfliktust kezelni a felháborodott eladókkal egy-egy eltűnt megbízólevél miatt, vagy hogyan kell egy egyszerű nőt egy elbűvölően elegáns szóvivőkisasszonnyá varázsolni, (a metrómegállóból a showroomba való sikkes érkezésről nem is beszélve – ezt bevallom kissé még nem értem) három igen fontos értékre is rávilágított a face-to-face divatiparban eltöltött másfél hónapnyi kemény munka.

Légy türelmes, ha másokat hallgatsz. Hagyd őket levegőhöz jutni – akármilyen bolondságokat is beszélnek a divatról vagy bármi egyébről. Bólogass és mosolyogj kedvesen, és próbáld meg elmagyarázni, hogy a kivillanó csípő Britney és Shakira 2004-és hulladékká zúzása óta nem menő. Ugyan ez a helyzet a felállított gallérral, vagy a Anastasia napszemüvegekkel. Ha nem működik, gondolj Natasha Poly-ra ahogy megnyitja a Stella bemutatót, és lépj tovább.

Légy következetes és ne beszélj össze-vissza orbitális sületlenségeket a nem megfelelő szituációban, a nem megfelelő személynek. A túl sok beszédből és a kényszeres kommunikációingerből iszonyatos faux-pas tömkelege születhet, ami akaratod és minden jó szándékod ellenére megbélyegez – előre láthatóan életed végéig.

Valamint légy alázatos és tisztelettudó a feletteseiddel. Már a reformkorban ismertté vált egy bizonyos mondás a magyar ember pozícionálási szokásairól, így aztán ne próbáld meg 168 óra alatt megdönteni a közel 200 éves precíz megfigyelést azzal, hogy bizalmas kapcsolat kiépítésén fáradozol túlontúl kedves csevegéssel. Ostobának fognak tartani, aki mindenbe beleüti az orrát, nem pedig lelkes törtetőnek. Bízd az időre a dolgot, és akkor szólj, ha kérdeznek. De akkor tedd oda magad, amennyire csak tudod.

Szolid, visszafogott és mérsékelt vállfás fiú jelmezt ölteni egy borotvaélesen őszinte lángoszlop-szerű szerep után borzasztóan komikus és kegyetlen volt. Azonban a kegyetlen játékok felvonása közötti szünetben, a kifakult láthatatlanná tévő köpeny lehull, s AZ’ALLÜRISTA SZEPTEMBERTŐL (A SZÓLÁSSZABADSÁG, ÉS A STÍLUS NEVÉBEN) ISMÉT MEGMONDJA A FRANKÓT.*

* (Legalábbis, amivel nem szabotálja további karrierjét.)

Hajrá ősz. Hajrá sikk.

Az’Allürista