"A divat, mint fiatalkori bűn" - Barna Bálint sorozatai

KRITIKA

Photo: Balint Barna
Styling: Eugenia Zsenya Bulah, Grof
Make up: Kata Kertesz
Model: Fanni

Photo: Balint Barna
Styling: Sophie Baksa
Make up: Kata Kertesz
Model: Akos, Dani

Mivel a magyar divatélet nem igazán jutott konszenzusra a fölött, hogy ki is számít a fiatal generáció intervallumába és boldog-boldogtalanra előszeretettel ráaggatja ezt a címet, aki kiböfög évente valami „szokatlant”, jelen esetben eltekintenék attól, hogy Barna Bálintot, a Mome másodéves fotográfiaszakos hallgatóját, a fiatal generáció tagjaként aposztrofáljam. Új, vagy jó generációként már annál inkább, hiszen egy olyan el nem határolt kis közösség képzeletbeli tagja, akiben megvan a kellő kurázsi és tehetség ahhoz, hogy Magyarországot kirántsa abból a gondolati-esztétikai posványból, amibe az elmúlt évtizedekbe süllyedt.

Bálintról már korábban esett szó egy rövid riport/kritika formájában, amiért meg is kaptam a magamét, mondván nem olyan jó Ő, mint amilyennek én azt látom. Egyet kell értsek ezzel a roppant megfigyeléssel, azonban előre szeretném leszögezni: Barna Bálint tehetsége kiaknázásának épp legelején áll és azt hiszem bátran állíthatom, hogy egy olyan kincsesbánya felszíni bizonyítéka tárult elénk, amelyre hazánkban igen ritkán van lehetőség – erre kiváló bizonyíték az elmúlt hetek fotográfiai terméke, még akkor is, ha pusztán tesztfotókról van szó.

„Átlapoztam pár régi Vogue-ot és rengeteg olyan képet találtam benne, amik hatással voltak erre az anyagra – a Fanniról készült fotóknál fontos volt számomra, hogy olyan képeket készítsek, melyek a 90-es évek divatfotóira emlékeztetnek, akár a retus, akár a színkezelés terén.” – mondja Bálint, az első ránézésre akár Patrick Demarchelier korai protfóliójába is beilleszthető képek kapcsán. „Fanni különben a személyes kedvencem, mert irtó könnyű vele dolgozni, és szerintem ez látszik a végeredményen is - de hozzátenném: ez nem volt egy nagy produkció. Úgy értem, nem egy egész napos fotózás volt 6-7 szettel. Fanni könyvébe kellettek új fotók, és segítettem neki.”

A második sorozat apropója is az elsőjével azonos – karakán és erős (első!) tesztfotók Sógor Ákosnak és Csörgő Daninak, akik egy új, kizárólag fiúkkal foglalkozó ügynökség, a NERO* számára készültek, Baksa Zsófi megvalósításában.

„Bálinttal olyan egy fotózás amilyenek lennie kell, gyors és eredményes, mert hiszen hiába bármennyire elhivatott a stáb és a modell, egy hangulat, egy tekintet nem tart örökké. Egy tökéletes és értékes fotó a másodperc töredéke alatt készül, így szerintem sokan meglepődnének, hogy milyen gyorsan végzünk egy-egy anyaggal.” – mondja Zsófi. „Bálintnak teljesen helyén van a szíve és nagyon megbízható, én magamat inkább a mad scientist kategóriába sorolnám, így bár ő a fiatalabb, nekem és az egész stábnak is biztonságot tud adni.”

Mikor arról faggatom Zsófit, mennyire volt az szempont, hogy befogadja a magyar gyomor a képeket, határozottan válaszol: a legkevésbé sem. „Fel sem merül, hogy kompromisszumot kössünk bárkivel, bármiért, teljesen szabadok vagyunk. Ugyanakkor én imádom Budapestet, a ritmusát és az Európaiságát, de az itthoni divathoz nem igazán van közöm. A brit főváros, London, ami második otthonom, egy veszélyes és nyugtalanító hely, ugyanakkor divat szempontból én Londont képviselem. Bálintal ezen a vonalon találkozik az ízlésünk. A kísérletezés, a szubkultúrák, a street wear, a DIY, a tribal és az orientális hatások keveredése - a divat, mint fiatalkori bűn.”

S hogyan tovább?

„Koppenhágában és Lodonban még az idén szeretném, ha kimennénk együtt, a helyszínek, a modellek és a kinti szcéna miatt, illetve sok Londoni divattervező van, akivel szeretnék együtt működni. Mostanában csináltam néhány külföldi videó klippet szintén UK labeleknek, így jó lenne zenei területen is minél több inspiráló emberrel együtt dolgozni. De igazából a közös munkáink gerincét a nemzetközi magazin megjelenések és a legjobb fashion blogolon való folyamatos jelenlét (fashionisto stb.) alkotja.” – mondja Zsófi.

Bálint emellett indul a Fashion Video Festivial-on Skeppar Ida közreműködésében, és remélhetőleg tovább folytatja karrierje építését, melyben remélhetőleg a hazai szcéna is hozzájárul remek ruhákkal, modellekkel és helyszínek biztosításával.

*NERO – Egy hónapja alakult boutique fiúmodell ügynökség, mely a jövő őszi szezontól fogja modelljeit a kifutóra léptetni, jelenleg hat modellel dolgoznak.

Az'Allürista

A Holnap hőse - Barna Bálint

 

Pimaszul fiatal, kivételesen tehetséges, alázatos és ambiciózus – ő Barna Bálint, a MOME tizenkilenc éves ifjonc fotográfusa, aki kortársaival ellentétben nem pusztán birtoklója, de gyakorlati kivitelezője is az alább felsorolt tulajdonságoknak. Ritka.   

Bálint egy családi nyaralás során ragadott először fényképezőgépet, mely azóta olyannyira a kezéhez nőtt, hogy kénytelen volt tavaly ősszel az Iparművészeti Egyetem fotóművészeti szakára felvételizni. „Azon szerencsések közé tartozom, akik tényleg azt tanulhatják, amit szeretnek” – mondja.”Eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam a tanáraimtól és olyan szakértő emberektől, akik már régóta dolgoznak a divatiparban.”   

Hogy is ne kapna Bálint remek minősítéseket, mikor munkái Magyarországon teljes mértékben egyedülállóak. Színhasználata simogatóan monokróm, szélsőségektől mentes és megihlető. A karanténba zárt kliséket már rég befőttes üvegben dobta a piszkos Dunába; képei egyszerre elvontak és hétköznapiak, amolyan ébredési impressziók, melyekben a néma urbánus idill kap főszerepet - a ruhák helyett.   

„Számomra a ruha másodlagos. Első a helyszín és a modell. Viszont fontos, hogy a három egyensúlyban legyen, különben olcsó lesz a fotó, így a ruha egy penny-t sem fog érni” – mondja, majd hozzáteszi, szerencsés, hogy több üzlet is biztosít számára különböző darabokat egy-egy fotózás erejéig, ahogyan az ügynökségek modelleket. „Akkor számít igazi modellnek valaki, ha él a kamera előtt. Ha instrukciók nélkül képes szívből mozogni, szinte színészkedni”.   

Azonban a divatbloggerként is tevékenykedő Bálint szerint ez itthon igen ritka, akárcsak a változatos hazai paletta. „Nemrégiben készítettem egy férfi modellel interjút, aki már fotózott Mario Testinóval és Steven Meisellel is, és azt mondta a magyar divatfotósok munkáit elnézve, hogy a magyarok fantáziátlanok és nagyon prűdek. Én nem szeretném, ha ugyanezt mondaná a képeimről, ahogyan azt sem, ha bekategorizálnának. Szeretem a változatosságot.” És valóban, hiszen az elmúlt fél évben háromszor költözött Budapesten, és szinte sosem dolgozik ugyanazokkal a stylistokkal vagy fodrászokkal. „Nem riaszt a változatosság.”     

Mikor kedvenc hazai divatlapjairól kérdezem, azonnal a The Room-ot említi, valamint a Glamourt, mely véleménye szerint az esetek túlnyomó többségében színvonalas fotósorozatokat közöl. Bálint rajong Perlaki Márton munkáiért – „egyszerűen imádom a képeit; egyedit, egy külön világot alkotott, ami csakis az övé. Ez nehéz feladat. Beletartozik a világítás, a színkezelés, a helyszínválasztás - egyszóval minden.”   

S hogy hogyan is tovább? A elmúlt hetekben megkereste egy holland fiatalos, underground magazin, valamint egy brazil lap is felkérte egy fotósorozat megalkotására, azonban részleteket nem kíván elárulni – talán nem szeretne előre inni a medve bőrére.   

Bár nem vagyok sem befolyásos szerkesztő, sem befutott tervező, szemem mégis van - így bizalmat szavaznék Barna Bálintnak.  Arra szeretnék bátorítani minden tervezőt, üzletvezetőt és szerkesztőt, hogy lehetőségeikhez mérten adják meg a kibontakozás esélyét a valóban közhelymentes, esztétikai evolúciót előremozdító magyar fiataloknak, jelen esetben az említett fotográfia szakos mösziőnek, hogy hazánkban előbb ismerhessék meg, mint külföldön.  „Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hőse” – go, Balint, go.     

Üdv,  

Az'Allürista