Les liens du sang

Daniel és Lucie de la Falaise a Vogue Homme Internationalból 

és pár bekezdésnyi fölösleges eszmefuttatás. 

Mesterkéletlen vén róka

VOGUE HOMMES TAVASZ/NYÁR 2011; SHORE LEAVE; STYLING: ANASTASIA BARBIERI

A kábeltévén egyetlen egy francia adónk van, az 5-ös adó. Igazából semmire sem jó, csak ha az embert elkapná a „honvágy” akkor hallgathat tájszólásos arab gyerekeket beszélni, de ha szerencséje van akár bele is kaphat egy kis kertrendezésbe szombat reggelenként vagy (akár) divatbemutató összefoglalókba is.

Azonban egyszer Szardínia szigetéről jelentkeztek és egy a legszebb koraiban járó tengerész ezermester mutatta be a kedvenc helyeit valamelyik kikötőfaluban. Nyúlott szürke garbó volt rajta és tengerészkék rövidnadrág, olyan tipikus hasított bőr cipővel amivel tele van minden nyáron a Zara. A haja abszolút kócos volt, a bőre hamisíthatatlanul bronzos, a hangja rekedtes-füstös, mégis volt valami megmagyarázhatatlanul vele született erő, ami fogva tartott. Nem engedett elmozdulni.

Laza volt, sztoikus és hanyag. Akárcsak az elharapott szavakat és be nem fejezett félmondatokat, úgy dobálhatta magára reggel is a holmiját. Nem volt erőltetett - belülről jött, bármihez nyúlt arannyá vált és talán ez az mi a keresetlen stílusban, az igazi, valódi sikkben kulcsfontosságú. A magabiztos erőtlensége. „Amikor egyszerűen jó, amikor nem látszik erőltetettnek, akkor ellenállhatatlan” – ahogyan mondja Emmanuelle is.

Persze a franciáknak könnyű, mondod, a kultúrájuk része, lényük veleje több száz éve az öltözködés így az egész társadalom ízlése magasan bármelyik népcsoport átlaga felett van. Így aztán biztos lehet abban – hiszen a gyökereiben hordozza A Stílust Esszenciáját, hogy bármihez is nyúl reggel, bármit is kapjon magára: ellenállhatatlan lesz.

De meg tudja-e ezt valósítani kétségek kívül egy magyar ember? Merünk-e kockáztatni, merünk-e a tökéletlenségünk elrejtése nélkül önmagunk lenni? Lehet-e egy egyén önmaga annyira stílusos, hogy bármit vegyen magára, lehengerelje a környezetét? És érett-e a környezet ízlése az efféle felsőbbrendű megjelenésre?

Az’Allürista

Furcsa. Amit leírtam a nagyapámra emlékeztet.

Hetvenegy évesen, tavaly előtt márciusban 

nem tudták kirángatni az edzőteremből, eltiltani a cselgáncstól, 

a non-stop horgászástól - fütyörészett az utcán ha ahhoz volt kedve, 

pardon hölgyemezett, kiskomámnak hívott, 

pár bor után a kemény karhatalmi fiatalkoráról 

mesélt - szűkszavúan. Májusban egy hónap alatt meghalt.

Az'Allűr - Fashion Guide - Je Suis Belle

RAW MEAT - Vogue Hommes Int.

Bár a Carine Roitfeld stylingolta anyag közel sem friss vágású, szabatossági ideje még mindig nem járt le – mint minden hiteles és valódi művészeti alkotásnak. Azonban a Steven Klein által, a Vogue Hommes Internationalnak fotózott véres anyag bélszaga kifejezetten aktuálisnak mondható az elmúlt 24 órámat tekintve.

Míg csütörtök este Roberto Cavalli és Guess ruhákat vittem vissza az InStyle fotózásáról – valamint az H&M-ben próbáltam a menedzsert meggyőzni, miért is kellene nekik megbízólevél nélkül is átvenni a második szatyor ruhát - addig péntek este életem első (és egy darabig utolsó) disznóvágásán volt szerencsém részt venni.

Az isteni gondviselés jóvoltából már nem kellett végignéznem Gyuszi haláltusáját, ki a nap folyamán telezabálta magát lucernával, és gyermekkorában kénytelen volt búcsút inteni bélműködésének. (Vizionisztikus ábrázolása olykor mérhetetlen formákat öltő evésrohamaimnak). Így aztán a laza balatoni kiruccanás első napja, a „„mostohanagyapám”” prezentálásában, truncsírozós, égett szőrszagú, véres éjszakává zsugorodott – akárcsak a gyomrom röfi kinyúlt tetemének látványára.

Tapasztalatszerzés mára is megvolt, falusi élet előnyei gazdagon, rántott velővel és egy kis tojással tálalva.

Pihenést!!!

Az’Allürista

Kate d'Azur

 

 

Imádom Kate Mosst.

Kate Moss az a modell, aki még egy darab gyufát is képes eladni százezrekért. Kate Moss az a modell, aki egy pillantásával elolvaszt mindenkit, akire rátekint. Kate Moss istennő, a legkegyetlenebb.

És Kate a 2005-ös kokainbotránya után ismét újra formában van. Egyre több és több magazinban jelenik meg, mint élő legenda, kinek felbukkanása óta az egész világot nem rázta meg/rázta fel mély álmából senki hozzá hasonlóan.

Kate (Ó Kate, Kate, Kate…) most a Vogue Hommes Internationalnak vetkőzött pőrére, hogy Mario Sorrenti zsenifotós - FOTÓS fotós – magas kontrasztú, zajos, lenyűgözően azúr képein megörökíthesse.

A képek magukért beszélnek.

(Nem tudom mit/kit szeretek jobban. A Vogue Hommes-ot vagy Kate Mosst…) 

Mellesleg, csak szólok. A Júniust abszolút Kate-nek szánom szentelni. Kate. Kate, Kate, Kate, Kate...