Sikkről, stílusról - spiritusszal. Bio, Kontakt, Jegyzet, Fenomén, Objet de l'Obsession, C'est l'Allure.


A következő címkéjű bejegyzések mutatása: TESZT. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: TESZT. Összes bejegyzés megjelenítése

2012/04/01

Variációk egyediségre

KRITIKA/TESZT 

                                                      Stílust kevésbé még sohasem jelentett az elmúlt évtizedekben a pénz, mint a napjainkban, s ahhoz, hogy ehhez a megállapításhoz bárki is eljusson, elég belesnie a belváros legcoolabb helyeinek egyikébe, ahol omladozó falak, de minimum levert vakolat tövében szórakoznak a kifejezetten divatos körökben mozgó fiatalok - az enteriőr rothadó esztétikájához hasonlóan szakadtan, kopottan, mégis határozottan stílusosan. Hogy rejtőzködnek-e inkább, vagy lázadnak, az nem számít, azonban egy biztos: szembemennek mindazzal, amit a nemzetközi kifutók diktálnának, s saját individuumuknak megfelelően alakítják ki inkább horizontálisan, mintsem felülről leszivárgó trendek befolyására a saját megjelenésüket. Ciki a glamour, divat az anti-divat, s most, hogy az egész ország turkálókban kotorászik – ki jobb híján eredetibbért, ki pénz híján olcsóbbért – éppen időszerű volt, hogy a Fashion Guide szervezésében létrejött Az Év Üzlete-díj szavazólapjaira két vintage ruhákkal spekuláló üzlet is felkerüljön. Míg az egyik ereje teljében, addig a másik téli álmában. 

Jelölni a Retrock Deluxe-ot alapvetően egy felelőtlen döntés volt még az én részemről is, aki voksát hírek és távoli impressziók hatására tette, holott a bánatát a Henszelmann utcára hányó kis üzlet kriptahangulatát nem hogy az első, de még a negyedik látogatásomra sem tudta feloldani még a szomszédos Károlyi kert gyerekzsivaja sem. Míg az első két alkalommal kétség kívül be tudott csalogatni az újdonság varázsa (a külvilágtól elvágó borotvapenge ajtókilincs, a termékekkel telezsúfolt látványos kirakat), addig a harmadik látogatáskor ennek szertefoszlásával már kifejezetten zavaróvá vált a halotti csendben recsegő parketta, a félhomályos, sötét enteriőr. A vitrinüveges pult mélyén megannyi izgalmas ékszer lapul, azonban megközelítésük edzett akaratot és villámháborús stratégiát igényel – hogyan lehetne a legkevésbé feltűnően megtekinteni őket, anélkül hogy megzavarnám az eladólány melankolikus meditációját, aki valószínűleg unalmában már a nyitáskor kilépett a testéből, s lépek ki én is az üzletből, várja csak egyedül az Úrjézus eljövetelét. Menet közben még morgok pár percig a túlárazott termékeken, melyek különben igazán izgalmasak, a pulóverek extravagáns mintákkal halmozottak, a pólók figyelemfelkeltő nyomatokkal ellátottak, a kiegészítők pedig kétség kívül figyelemfelkeltőek – az ékszereken túl kiváltképp a vintage hátizsákok.
Hogy miféle trauma ütötte a Retrock Deluxe-ot kómába arra én választ nem találtam, azonban értehetetlennek tartom azt az érdektelenséget, melyet a tulajdonos üzlete felé, és annak online kommunikációja felé fordít, kiegyensúlyozatlanul hagyva mindezt másik boltjával, a Ferenczy utcai Retrockkal, mely vintage ruhák széles választékát kínálja nőknek és férfiaknak egyaránt, egy sokkalta humorosabb, gazdagabb és változatosabb koncepcióban. Összességében átlagolva 6,33 pontot adtam, a minőségre és az arculatra egyenként 7-et, a motiválatlan kiszolgálásra (melyért ismét hangsúlyozom a munkáltató, és nem a munkavállaló a felelős első sorban) pedig 5-öt.


A Retrock koncepciójához hasonló irányelveket fogalmaz meg a Dohány utcai Szputnyik maga is, azonban egy jóval szemléletesebb és ízletesebb formában – ezt tükrözi vissza már az abszurd hatású névválasztás maga is, mely még azokból is egy tréfás-groteszk nosztalgiát vált ki, akik nem hogy az első szovjet űrszonda kilövését nem élhették át, de még a rendszerváltás előtti éveket sem – pontosan így vagyok ezzel én magam is. Rendszerváltás ide, vagy oda: a tulajdonosok öltözködési esztétikája csak bujábbá válhatott a keleti blokk legvidámabb barakkjából való távozás után, melynek gardróbját a mai napig folyamatosan evakuálják a feledés elől. Egzotikus ízlésüknek levét isszák üzletüknek köszönhetően – jóízűen és mosolyogva, s ez a derűs hangulat pedig egyértelmű szervezőereje a Szputnyiknak, nyilvánvaló eklektikus retróérzeten túl.
A fehér falakról pólók lógnak, mentükön fogasok, rajtuk rapszodikus ritmusban őrült ruhák állnak, melyek közül némelyik több mint húsz-harminc éves. A vásárlókat megannyi ereklye is várja szétszórva az üzlet földszinti terében és két galériáján, melyből egyet kizárólag a férfiak számára alakítottak ki olyannyira vonzó termékekkel – vicsorgó agyaras pólókkal, bőrkabátokkal és ballonokkal, megannyi inggel -, hogy egy bőrdzsekit még nekem is el kell tetetnem, szerelem első látásra, kiváló áron.
Ha a Szputnyik látványos kirakattal nem is rendelkezik, a belvilági hangulat abszolút kárpótlás, mely pillanatok alatt eluralkodik a hétköznapokba belesavanyodott látogatón.
Vigyázat, csak ízléssel és stílusérzékkel rendelkezők számára! Arculat 8 ponttal, különösen a szóhagyomány útján terjedő légkör miatt, szerviz 9-el, minőség 7-el, átlagosan: 8,00 ponttal.



DÁVID MÁTÉ - 
Az'Allürista

2012/03/14

Púderes markok fogságában

KRITIKA/TESZT 

Photobucket Photobucket

Photobucket Photobucket


Photobucket
NATURÁLIS EKLEKTIKA - Sándor Szandra 2011/2012-es ősz-téli Nanushka kollekciója 
megszokottan púderes és bájos, de vajon egzotikus kulcsdarabjain túl izgalmasabb-e, 
mint a divat kategóriában Az Év Üzlete díjra jelölt üzlete? Fotó: Bujnovszky Tamás


                               Olyannyira hívogató, hogyha az ötödik kerületi önkormányzat nem helyeztetett volna ki padokat a Deák Ferenc utcában, állítom: sámlival a vállamon cirkálnék keresztül a városon, hogy tábort verve révedhessek a hömpölygő turistatömegen keresztül az ívelt sárgaréz üvegportál mögé, a Nanushka Beta Store mézes, menedéket adó sátortorkába.
Arculatában és kialakításában tagadhatatlanul igényes, artisztikusan természet-közeli a maga szofisztikáltan hívogató és bódító, púderesen, de korántsem émelyítő báján. Csalogat, akárcsak a márka maga, melynek naiv és naturális esztétikáját, lezser és elégikus filozófiáját a belsőépítész-kvintett (Balo Dániel, Dobos Zsófi, Konopás Judit Emese, Medveczky Dóra és Varga Noémi) éppen annyira markánsan absztrahálta, mint amennyi éppen szükséges ahhoz, hogy az enteriőr ne diadalmasan uralkodjon, hanem szerényen és óvatosan egészítse ki Sándor Szandra ruháit.
  Valójában ez az egység, ez a mértéktartó precizitás, megszelídített vadon (gondoljunk csak a betonba öntött fakorong-padlóra) az, ami igazán szembetűnően szenzációs, de nem kerülhetjük meg azt a bosszúságot okozó tényt, hogy sajnálatos módon mindez a jámbor lázadás, vagy invenció, kiveszett magából a márkából. Míg az indulás éveiben a geometrikus és laza formavilág újszerűnek bizonyult, s minden bizonnyal minden első olvasatra az, mind a magyar, mind a külföldi klienseknek, akár az amerikai Vogue szerkesztőinek, a márkaevolúció utóbbi éveire mégis a tunyaság a leginkább jellemző – akárcsak a hétvégén szegetlen végű, Nanushka pólókban fetrengő törzsvásárlókra. Sándor Szandra mindig is óvatos volt és kifinomult, de az extravagancia mindig is jelen volt a kollekcióiban – még ha elfojtva is, azonban két szezon óta kizárólag a kritikusokat, és nem a merész gondolatokat fojtogatja - vontatott és kockázatmentes játékokat űz, többségében feledhető formájú, és nem utolsó sorban: feledhető minőségű anyagokkal.

Kétségtelen azonban, hogy a még őszi-téli készletét éppen kiárusított üzletben is akadtak izgalmas darabok, mint például a khaki nejlonpárkák, a perui indiánokat idéző, rojtos, pettyes, fekete muszlintunikák, vagy a rozsdás patchwork keppek – de kizárólag ezen innovációkra kollekciót építeni unalmas. Túl híg. Foszló pólókra a fanatikusokon túl aligha kíváncsi valaki, különösen, ha száz méterrel balra hasonló minőségben, az elkért ár negyedéért megkaphatja a vásárló. Persze kevésbé kedves, de hasonlóan szakszerűtlen kiszolgálás mellett, hiszen igaz rendkívül aranyos és határozottan stílusos eladólányokkal találkozni az üzletben, akiknek kellemes a társasága, mégis pár kérdéssel túl könnyen zavarba hozhatóak, holott egy önmagát komolyan vevő brandnek kötelessége elárusítóit felvérteznie, még az olyan borzalmas kekeckedőkkel szemben is, mint én magam. Nem hiába járnak havonta tréningekre a világmárkák eladói, s nem hiába titkosak mindazok, amiket ott tanulnak – a vásárlói élmény természetes része kell, hogy legyen a jól képzett és pozíciójából kitéphetetlen szakember, aki árult termékeiről mindent tud, konzekvensen tehát udvarias és magabiztos választ képes adni bármilyen nyakatekert kérdésre. Az anyagok eredetétől, az inspiráción át, a nem tudna-e felváltani egy ezrest-ig.
  Ez persze inkább a PR és marketing, mint sem a lányok hiányossága, de e miatt a harmincból összesen 24 pontot adtam, a bizonytalan és döcögős szerviz miatt 7-et, az olykor igen csúnyán varrott és silány minőségű anyagok miatt a minőségre ugyancsak 7-et, a filozófia és enteriőr hiteles szimbiózisa miatt a bámulatos arculatra 10-et. Ez átlagosan 8,00 pont, a bloggerek különdíjáért ezzel versenyzik a Nanushka Beta Store, ami igaz a kritika megszületésének idejére bezárt, mégis remélem, hogy a közeljövőben ismét gazdagodik a város egy efféle ékességgel. 
Tisztelettel,
Dávid Máté - Az'Allürista