A fenséges

          Ha valaki azt kérdezi, mi az, ami megfog a divatban, a válaszom: a FENSÉGES. Mint esztétikai kategória. A szépség ellentéte. A látvány, aminek pulzáló atmoszférája azt sugallja: halandó vagy hozzám képest. A grandiózitás, a féktelenség, a kontrollálhatatlan természetfölötti hatalom. Vihar az óceánon. Kitörő vulkánok, hömpölygő láva, sistergő kősziklák. Mikor nézőként egy széken ülve valamiféle titokzatos energiahullám szemtanújává válok. A misztikum, az elkendőzés, az azonnal meg nem mutatás pedig mindebben kulcsfontosságú – titok nélkül nincs fenséges.
          A szem eltakarásának ez egy jó módja. Napszemüveget viselni az első, kézenfekvő lépés lehet, akár az téli utcán is. Elalélok, mikor egy száraz déli reggelen napszemüveges turisták andalognak el mellettem. Persze tisztességes toalettel. A Chanel egyik bemutatóján számomra emlékezetes volt, mikor még az extravagáns menyasszony is gyöngyökkel díszített napszemüvegben vonult végig feltarthatatlanul a zuhogó esőben, a bemutató színhelyén, egy kertben.
          A zene is kellőképp emelkedett volt persze, szempontként egy fenséges bemutató esetén nem feledhető ez sem! Lüktet, és egyre feljebb emelkedik, kíváncsiságot a következő és következő modell iránt aktiválva. Ív. Történetmondás. Elengedhetetlen.
          Egy másik prezentációnál, az Armaninál a zene kozmopolitán, érzékenyen csendült fel. Azt mondta, itt most valami magasztos, valami igazán fennkölt történik. A modellek tekintete futurisztikus fémkalapokkal volt elfedve. Ruháik lehetetlenül modernek, félelmetesen szabott szobrokként fényesen meredtek. Mosoly sehol. A püspöklila ajkak nem mozdulnak. A modellek mindeközben könnyedén forognak és pózolnak az egyre extravagánsabb darabokban, földöntúli, rendíthetetlen szirénekként. Arcukat már nem is kalap, de színes briliánsokkal átszőtt maszkok leplezik. Rejtőzködnek. Tekintetüket csakis kiváltságos szemek leshetik. Számunkra ők elérhetetlenek – s itt egy kulcsszó: az elérhetetlenség. És ugyancsak itt az elegancia alapja, a szelekció képessége: kinek mit engedek látni, és kinek mit nem. Mutogatom, vagy elrejtem magam.
          Mikor az idős Armani a kifutóra lép, megmutatja nagyságát. A tetőpont. Álló taps, pont úgy, mint Anda bemutatója végén a TGFW-n, pár hónapja, Budapesten. Taps, minden egyes fantasztikus ruhánál, ami csöndesen suttog, és nem üvölt. Extravagancia, szakértelem és elegancia.
          Taps, mikor Jean Paul Gaultier múzsája, Ines de la Fressange ötvenakárhány évesen a kifutóra lép és rendíthetetlenül vonul. Ördögien mosolyog és csókot dob, de mint egy nagyvilági, kezében sok szálat mozgató, befolyásos dáma. Femme fatale.
          Azonban biztosan nem működik a divatban a fenséges, ha arroganciából, lenézésből, kivagyiságból fakad. Ez esetben a divat egyszerűen bűzős. És köszönjük nem. Klisé
A fenséges pedig a társasági éjszakákon túl a kifutón működik a legjobban. Erre egyik tanárom hívta fel a figyelmem esztétikán. Annak pedig, aki szenvedéllyel tekint a divat iránt, és nem azért öltözködik, hogy egy zsák milliónak tűnjön, annak ennél inspirálóbb és felszabadítóbb nem lehet. Egy szelet a végtelenből. Egy pillanat a természetfelettiből. Az érzés. És ez a fontos, nem az, hogy mennyire tűnsz gazdagnak.