Be yourself!

Mindannyian kétségbeesetten próbálunk valami nálunk hatalmasabba, saját esendőségünkből fakadóan pedig valami nálunk szilárdabba kapaszkodni. Ki-ki önnön bizonytalanságánál és félelmeinél fogva radikálisabb istenekbe. Az ideológiák képében megjelenő istenek azonban nem egyeztethetőek össze a tradicionális és mitikus istenségekkel, akik az élet lentjeire és fentjeire egyaránt bölcsességgel és türelemmel tanítanak. A hinduk Kálija a halál, a pusztulás és minden földi borzalom istennője – tüzet okád, tigrisen lovagol, derekán emberi karokból fonott szoknyát, nyakában koponyanyakláncot hord. A brutalitás istennőjének ünnepén a hívők krematóriumok kemencéibe bújnak, a Gangeszban pancsolnak, oszló tetemektől pár karcsapásnyira. Kálit ünnepelni áldozat, az áldozat bemutatása pedig minden fejlett kultúra része. Káli rettenetes és fenséges, a hazai szélsőségesek, a világ szélsőségesei kapzsik és túl ostobák, hogy önmaguk érdekein túllássanak. A modern istenségeket nem a tanítás és a szakralitás megélése vezeti, hanem a legsilányabb egoista törekvésekből kinövő hatalmi/politikai érdekek. Hány ember lett ideológiák áldozata? Hány ember menetelt egy éppen fénylő zászló alatt a halálba? Hány embert küldtek a semmiért a semmibe? Mikor a populáris kultúra emblematikus alakja, Madonna turnéján kiáll az elfogadás, szeretet és béke hármasa között, olyan politikai aktust vállal, amit minden közszereplőnek meg kellene lépnie. Madonna egyetlen dolgot állít, hogy ELÉG. Elég volt a gyűlölködésből és gyűlöletkeltésből. Nincs értelme. Az emberi élet nem arra való, hogy hitelt adjunk olyan emberek szavának, akik saját életükben sem tudják felismerni az őszinte jó és rossz közötti különbséget. Nem, hogy még a szerint is cselekedni. Won't let a stranger. Give me a social disease.