Mióta RAF SIMONS a Christian Dior élére állt, kvázi felfordult a divatvilág. Hunyjuk is be inkább a szemünket és képzeljük el, ahogy ez a hűvös belga berlini utalásokkal és egy jelentőségteljes bauhausi főhajtással aprítja atomokra mindazokat a roppanós rózsafejeket, amelyek a párizsi divatház kertjében nőnek hatvanhét éve. Formabontó rebellitásával káoszt teremt, s ebből rendezi újjá saját, friss és progresszív perspektívái alapján a női öltözködés alapjait. Méghozzá nem is akárhogyan. Módszere reformot robbant ki a nemzetközi divatvilágban: rideg virtuozitása és éleslátó rapszodikussága versenypályává transzformálja a tavaszi kifutók világát. Mégis, melyik divattervező vehetné fel Simons intelligenciájával a versenyt?
Munkásságának márpedig ez a legfontosabb kulcsszava. Ruhái nem a szekrényt magukra rántó pillangókisasszonyoknak, hanem a testükre tudatosan, kvázi mint vászonra tekintő nőknek szól. Ezek a delikvensek pedig konzekvensen műalkotássá kívánnak válni megjelenésükben Simons rafinériával és arányérzékkel szabott ruhái pedig segítségükre is vannak ebben. Pontok, színfoltok és vonalak nem véletlenül kerültek itt egymás mellé, ahogyan nem baleset következtében keveredtek fénylő fóliaszerűvé a textilszálak, ötvöződtek poliészteres pompává a flitterek, vagy nyúltak túl anyagdarabok a ruhákon. „A divat építészet: minden az arányok kérdése” – mondta Chanel, Simons pedig eleget is tesz az örök mademoiselle szavainak: művészi mértékkel kreál koncepciót minden ruhából.
Női testekre álmodott műalkotásokról van szó: sem hozzájuk adni, sem elvenni belőlük nem lehet.
NÉZD MEG A TELJES DIVATBEMUTATÓT ITT.A Dior tavaszi kollekciója friss és törékeny. Nyers tisztasága vakító. A divatház gyökereihez visszatérve hanyag eleganciával emelte ki az új főtervező az ikonikus Bar Jacketet, s művészi önkényével formálta a mai modern igényeknek megfelelően könnyed alapdarabbá. Panelekkel tűzdelt ruhadarabjai avantgárd poézisei az informatika szikrázó sebességének, egyszerű fekete felső mellé párosított flitteres szoknyái időszerű újraértelmezései a nagyestélyi viseletnek. Fekete szmokingot is tervezet kerekded derékkal és frivol kendővel – ironikus utalás ez az Yves Saint Laurent-t lefejező Hedi Slimane-nek, aki Simonszal egy időben vette át Párizs másik ékkövét. Mégis. Nem finomabb és még inkább: időszerűbb mindez a kiszámítható józanság, mint John Galliano habzó giccse?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése