"...a kezemben egy olyan csodálatos lapszám,
mely őszinte piedesztálra emeli a kor és karakter vitathatatlan varázsát..."
FOTÓ: VOGUE PARIS, DAVID SIMS
Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor a belga reptér előcsarnokában kapkodva tuszkoltam a novemberi francia Vogue-ot a pulóverem alá, hogy az amúgy is túlsúlytól dudorodó bőröndöm ne keltsen még nagyobb feltűnést. Így aztán horpadásig behúzott hassal és visszatartott levegővel sétáltam oda a pulthoz, s nyújtottam át a papírjaimat az ügyeletes kezelőnek, aki megkönnyebbülve nyugtázta: nem szeretnénk sem extra bukósisakot, sem plusz három bőröndöt a gépre vinni valami érthetetlen üzü-üzü nyelven ugra-bugrálva. Szempillantások alatt a kordon mögé jutottunk. A megkönnyebbülés sóhaja több volt egy a repülés maceráihoz nem szokott emberénél; a liluló arcom ismét emberi árnyalatot öltött. Miután a gépünk átrepült a kritikus határon és újra vízszintesben utaztunk, elővettem az ereklyémet és tüzetesen végiglapoztam. A sejtjeimbe ivódott impressziókon túl kezemben a bizonyíték, hogy a divat fővárosában jártam, de még fontosabb, hogy a kezemben egy olyan csodálatos lapszám, mely őszinte piedesztálra emeli a kor és karakter vitathatatlan varázsát.
Vitatkozhatunk és látványosan egyet nem érthetünk – én a francia Vogue-ot pontosan azért szeretem, mert talán nemzeti karakteréből fakadóan sosem csinál politikai vitát a szépségből és karakterből. Míg az amerikai és az angol lapszámban, tanulmányokban tárgyalt módszerekkel rekesztik ki az idősebb generációkat, hogy a szépség illúzióját egy 17 éves lány biológiai érettségére eliminálják, addig a párizsiak sosem machinálnak rafinált eszközökkel, hogy elrejtsék az emberi öregedés tagadhatatlan tényét és legfőképp: nem sumákolják el azt a zamatot, amit egy tapasztalt nőn érezni. Mivel mostanra pedig már egészen kikristályosodott: poétikai programom, hogy rávilágítsak mi is kell még a stílus és sikk mellé, hogy valami IZGALMAS POÉZIS és ne egy halott összkép süljön ki egy emberből, a kor íze megkerülhetetlen pontja a kérdésnek. nyilvánvaló spiritusz-opció, mondani sem kell. Íme hát, FIGURES DE CARACTÈRES, a kedvenc anyagom novemberből.
________________
Megjegyzés: természetesen a biztonsági szolgálat kijátszásának ára a szinte már isteni közbejárás volt. Mire hazaértünk, az ismét bőröndben szunnyadó magazin címlapja jóformán rongyosra ázott, mert egy vizes törülköző felé keveredett. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése