Ha Igor Deseatnikov stylistasszisztensének, Nagy Marcinak és Zsólyomi Norbert fotósnak a munkáját egy magazinban látnám viszont – és a felbontásnak köszönhetően kevésbé gumiszerű lenne a szerecsen csoki csoda, Nathalie bőre, biztos, hogy megvenném a magazint – és sok magyar lappal ellentétben nem laptop asztalnak használnám, hanem a Vogue gyűjtemény között landolna.
„A koncepciónk az volt, hogy készítünk valamit, ami abszolút nem "magyar", ami eltér a hazai divatmagazinokban látottaktól, értsd ezt mind stylingra, mind modellre, mindenre, kivéve a ruhák egy részére” mondta el a fotósorozat alwaysdandychic stylistja, Marci – aki haját a tengerészgyalogosok minimál menetelésének üteméhez igazította/igazítatta a napokban.
Ennyire erőteljes, tömeggyilkosságot megközelítő divatanyag a szocializmus szépséginkvizíciójából lábadozó Magyarországon még sosem született – legalábbis én nem láttam. A szembetűnő pózok, a mély és telt árnyalatok: a barnák, a szürkék és a rozsda átható jelenléte mind a képen, mind a modellben, a magyar tervezők ruháiban, valamint a stábban egy nyugtatózott Stílusvadállat jelenlétét támasztják alá.
Bár a Stílusvadállat még csak kábultan hemperegve ébredezik a 60 éves altatásból, a Fővárosi Állatkertben folyton rejtőzködő perzsa leopárdjához hasonlóan érezzük a gyilkos jelenlétét, és fél szemünket mindig a kifutóra szegezzük, hogy le ne maradjunk felbukkanásáról.
Én a fényképezőgépemet előkészítettem,
Az'Allürista
