[A képen Kristen McMenamy - bozontosan, a párizsi Vogue októberi számából, fotózta David Sims, megvalósította Joe MyKenna - 80-as, 90-es évekbeli modell, akinek védjegyévé vállt, hosszú, ősz haja a negyedik X-en túl. Láncdohányos és stílusikon.]
Borzasztóan nehéz behatárolni, de egy biztos, belülről fakad. Rendezett és következetes, azonban igen szeszélyes hang valahol a bal pitvarunk sejtjeiből. Mindig az a stílusos, amit mi választunk, a saját döntésünk, amit nem erőltetnek ránk, legyen az szülő, legjobb barát, társadalom vagy a sajtó. A stílus nem a részletekben, hanem az egységes harmóniában figyelhető meg (legyen akármilyen vad is az illető öltözete és kiegészítő tára), amely nap, mint nap, megjelenik az adott személyen. Az elegancia és a sikk unokatestvére, azonban a trendiséghez nem igazán áll közel. (Nárayhoz és az összes tőkés varrónőhöz úgyszintén.)
Imádom az egyéniségeket. Találkoztam pár emberrel már az életemben, főleg színészek és drámatanárok körében, akik hatalmas nagy belső energiával rendelkeznek, ami tapinthatóan sugárzik a környezetükben. Olyan légkört teremtenek maguk körül, mint Carine Roitfeld, bármi nemű luxus nélkül.
És ez a kulcs. Az abszolút mérce. Ha egy igazán stílusos emberre, egy szakadt fehér pólót adnánk, egy rongyos farmerral, akkor is képes lenne megragadni az emberek tekintetét, a puszta kisugárzásával. Belülről kell, hogy fakadjon, különben csak egy jól festett álarc, amely lehull a hálószoba küszöbén éjszakánkét.
Szimpla példa erre Emmanuelle Alt, a francia Vogue divatszerkesztője, aki a maga szakad Balmain pólóival biztos – ha még csak egy röpke másodpercecskére is – magára vonzza a turisták tekintetét, ha kiszáll fekete szedánjából, a Jardin des Tuileries bejáratánál.
Ha nem szeretnék, dohányozni mások erőltetésére nem stílusos, de azt mondani „Ne haragudj, inkább tovább élek” az.
A megfelelni vágyás hatására egy új, de nem a legmodernebb telefon, nem stílusos (különösen, ha nem egyezik az egyén életvitelével), azonban egy szigetelőszalaggal összeragasztott régi, az. (Pl. Carrie Bradshaw régi telefonja.)
Közhelyekbe burkolózni - legyen az egy lila outfit, vagy elrongyosodott szólások és közmondások alkalmazása - nem stílusos. Jobban mondva, nekem nem jön be. Azonban, ha az illető a saját egyéniségre szabja át a szófordulatok, illetve közmondások által gazdagon hímzett prêt-á-porter ruháját, az.
Sajnos a probléma, hogy nagyon kevés ember érzi, ki stílusos és ki nem. Talán, szükséges ehhez is némi klasszikus alap, mint a táncban. Balett nélkül nem megy semmire sem az ember – divatban művészeti ismeretek és a művészet szeretete nélkül. De ez csak puszta spekuláció. Nem?
