Dixoni delírium

PHILIP DIXON fotográfus a következő gondolattal köszönti az oldalára látogatókat: a legnagyobb félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk, hanem hogy módfelett erősek. Nem a sötétség, hanem a fényesség riaszt meg bennünket. Kérdéseket teszünk föl magunknak: kik vagyunk, hogy briliánsként ragyogjunk? Mégis. Kik vagyunk, hogy ne? Hitetlenként kicsit játszani semmire sem vezet; amint felszabadulunk saját félelmeink alól, a jelenlétünk úgy szabadít fel másokat is. S amint hagyjuk szabadon áramlani saját fényünket, úgy teszik majd mások is. 

Az alábbi sorok felett ez áll: Inspiráció mindenkorra. PHILIP DIXON kaliforniai nyaralójának fotói alatt pedig ez: életfilozófiájának nyugodt lenyomata. Zen és egy kanálnyi afrikai szenvedély keveredik a nomád falak között, a Fekete Kontinensről zsákmányolt kincsekkel, használati tárgyakkal és legfőképp: hangulattal. Ami több, mint a beszédes terek puszta csacsogása. 

Nota bene: itt tudnék lakni.