"A divat, mint fiatalkori bűn" - Barna Bálint sorozatai

KRITIKA

Photo: Balint Barna
Styling: Eugenia Zsenya Bulah, Grof
Make up: Kata Kertesz
Model: Fanni

Photo: Balint Barna
Styling: Sophie Baksa
Make up: Kata Kertesz
Model: Akos, Dani

Mivel a magyar divatélet nem igazán jutott konszenzusra a fölött, hogy ki is számít a fiatal generáció intervallumába és boldog-boldogtalanra előszeretettel ráaggatja ezt a címet, aki kiböfög évente valami „szokatlant”, jelen esetben eltekintenék attól, hogy Barna Bálintot, a Mome másodéves fotográfiaszakos hallgatóját, a fiatal generáció tagjaként aposztrofáljam. Új, vagy jó generációként már annál inkább, hiszen egy olyan el nem határolt kis közösség képzeletbeli tagja, akiben megvan a kellő kurázsi és tehetség ahhoz, hogy Magyarországot kirántsa abból a gondolati-esztétikai posványból, amibe az elmúlt évtizedekbe süllyedt.

Bálintról már korábban esett szó egy rövid riport/kritika formájában, amiért meg is kaptam a magamét, mondván nem olyan jó Ő, mint amilyennek én azt látom. Egyet kell értsek ezzel a roppant megfigyeléssel, azonban előre szeretném leszögezni: Barna Bálint tehetsége kiaknázásának épp legelején áll és azt hiszem bátran állíthatom, hogy egy olyan kincsesbánya felszíni bizonyítéka tárult elénk, amelyre hazánkban igen ritkán van lehetőség – erre kiváló bizonyíték az elmúlt hetek fotográfiai terméke, még akkor is, ha pusztán tesztfotókról van szó.

„Átlapoztam pár régi Vogue-ot és rengeteg olyan képet találtam benne, amik hatással voltak erre az anyagra – a Fanniról készült fotóknál fontos volt számomra, hogy olyan képeket készítsek, melyek a 90-es évek divatfotóira emlékeztetnek, akár a retus, akár a színkezelés terén.” – mondja Bálint, az első ránézésre akár Patrick Demarchelier korai protfóliójába is beilleszthető képek kapcsán. „Fanni különben a személyes kedvencem, mert irtó könnyű vele dolgozni, és szerintem ez látszik a végeredményen is - de hozzátenném: ez nem volt egy nagy produkció. Úgy értem, nem egy egész napos fotózás volt 6-7 szettel. Fanni könyvébe kellettek új fotók, és segítettem neki.”

A második sorozat apropója is az elsőjével azonos – karakán és erős (első!) tesztfotók Sógor Ákosnak és Csörgő Daninak, akik egy új, kizárólag fiúkkal foglalkozó ügynökség, a NERO* számára készültek, Baksa Zsófi megvalósításában.

„Bálinttal olyan egy fotózás amilyenek lennie kell, gyors és eredményes, mert hiszen hiába bármennyire elhivatott a stáb és a modell, egy hangulat, egy tekintet nem tart örökké. Egy tökéletes és értékes fotó a másodperc töredéke alatt készül, így szerintem sokan meglepődnének, hogy milyen gyorsan végzünk egy-egy anyaggal.” – mondja Zsófi. „Bálintnak teljesen helyén van a szíve és nagyon megbízható, én magamat inkább a mad scientist kategóriába sorolnám, így bár ő a fiatalabb, nekem és az egész stábnak is biztonságot tud adni.”

Mikor arról faggatom Zsófit, mennyire volt az szempont, hogy befogadja a magyar gyomor a képeket, határozottan válaszol: a legkevésbé sem. „Fel sem merül, hogy kompromisszumot kössünk bárkivel, bármiért, teljesen szabadok vagyunk. Ugyanakkor én imádom Budapestet, a ritmusát és az Európaiságát, de az itthoni divathoz nem igazán van közöm. A brit főváros, London, ami második otthonom, egy veszélyes és nyugtalanító hely, ugyanakkor divat szempontból én Londont képviselem. Bálintal ezen a vonalon találkozik az ízlésünk. A kísérletezés, a szubkultúrák, a street wear, a DIY, a tribal és az orientális hatások keveredése - a divat, mint fiatalkori bűn.”

S hogyan tovább?

„Koppenhágában és Lodonban még az idén szeretném, ha kimennénk együtt, a helyszínek, a modellek és a kinti szcéna miatt, illetve sok Londoni divattervező van, akivel szeretnék együtt működni. Mostanában csináltam néhány külföldi videó klippet szintén UK labeleknek, így jó lenne zenei területen is minél több inspiráló emberrel együtt dolgozni. De igazából a közös munkáink gerincét a nemzetközi magazin megjelenések és a legjobb fashion blogolon való folyamatos jelenlét (fashionisto stb.) alkotja.” – mondja Zsófi.

Bálint emellett indul a Fashion Video Festivial-on Skeppar Ida közreműködésében, és remélhetőleg tovább folytatja karrierje építését, melyben remélhetőleg a hazai szcéna is hozzájárul remek ruhákkal, modellekkel és helyszínek biztosításával.

*NERO – Egy hónapja alakult boutique fiúmodell ügynökség, mely a jövő őszi szezontól fogja modelljeit a kifutóra léptetni, jelenleg hat modellel dolgoznak.

Az'Allürista

Harmincnyolcadik hét

VASÁRNAP ESTI SZEMEZGETŐS

Ahogyan vasárnap kora este szemezgetünk a vasárnapi ebéd desszerthagyatékából, úgy ízlelgetjük az elmúlt hét nap objektív szempontból kevésbé (és annál inkább) jelentős eseményeit a lehető legszubjektívebb hangvételben. Legyen szó kizárólag divatról, vagy élethelyzetről; érzésekről és szkepszisekről, a Vasárnap Esti Szemezgetős igyekszik minél több és minél változatosabb szösszeneteket az Olvasó elé tárni, heti rendszerességgel, vasárnap este.

Az'Allürista

(Kedves Olvasó! Ha Önnel is egy feledhetetlen mozzanat történt a héten, kérem, ragadja meg az alkalmat és ossza meg velünk irodalmi hangvételben, 300-1500 karakter terjedelemben – leütött szóközzel együtt. A szösszenetek beküldési határideje a vasárnapot megelőző szombat estéje, cím: az.allur@gmail.com)


MÁSODPERCES KUDARC

Egy nappal ezelőtt érkezett meg az egyszerűség kedvéért most „lakótársamnak” nevezett fiatal hölgy, méghozzá a kosaras bátyja és kellemes barátnője társaságában. Mikor letelepedtek a szomszédos újpesti szobában és már végigzongorázták az összes új hajógyáris slágert (mit is érdemes letölteni), valamint elsutyorogtak a szomszéd nevenincs és haszontalan szakirányáról átüvöltött a kedves báty, hol is tanulok. Nyeltem egyet és visszaüvöltöttem: „Elte szabad bölcsészet, esztétika”.
„És az mit jelent?”.
„Hát a filozófia és a művészettörténet között áll és a művészet miértjét, a szépség mikéntjét kutatja” – válaszoltam.
„Tehát szépérzék”. Ismét nyeltem egyet és inkább megpróbáltam rövidre zárni a témát, mielőtt a műveltségi szakadék szélére értünk volna. „Igen, pontosan”.
Ők tovább folytatták a letöltést, David Guette-ával és Snoup Doggal én pedig felálltam, a tükörhöz sétáltam és szembeköptem magam. Ennyit a népművelői ambícióimról.


MONOPÓLIUM

Szőke Gábor Miklós szobrászművész ma tartott egy kisebb szoárét a születésnapja alkalmából a Dobozban és beszélgettünk: szörnyen passzívak a magyar képzőművészek – sem kiállítás, sem internet interakció, semmi visszhang.
Hol vagytok magyarok?


MAGYAR ELEGANCIA

Mivel nem méltattak minket arra, hogy olyan VIP karszalaggal ajándékozzanak meg, amit különben minden üresfejű, ám annál helyesebb suhanc megkapott, így az asztalt támasztottuk négyen. Hárman cseverésztek, én a már teljesen kihalt terepet elemeztem – aki számít, az már otthon volt, aki kevésbé az a VIP emeleten, aki pedig még annyira sem, az az asztalok körül. Rövidesen két szuperstílusos hölgy úszott andalgott be a látóhatáromba, akik az emeletről fáradtak le komótosan, fekete maxiruhába, hatalmas stylisttáskával és kizárólag a kiváltságosoknak osztott ajándéktáskával a karjukon. A Schwartzkopf által felállított reprezentatív sarok felé vették az irányt. Egy darabig nézelődtek, szagolgattak és kenegettek, majd a magas barna lófarkas odaröfögött valamit a társának és két méretes tégelyt a táskájába tuszkolt. A cinkosa diszkréten lehajolt és egy teljes polc tartalmát söpörte a szatyrába. Köhintettek egyet, majd az egyértelmű nyilvánvalóság érzetével kisétáltak az épületből.

(Történt az Elite Model Look Hungary 2011 döntőjén)

Burberry-né, katonafeleség-féleség

 

„Megigéztelek” susogja szenvedélyesen egy érces női hang a háttérben és jobban nem is tudnék egyetérteni vele – a Burberry végzetesen megigézett, elcsábított minket és sármjának bűvköréből aligha szakadhatunk. Ki is tudna? Elsőként vont be minket, kiváltságtalan szemlélődőket a divatbemutatója élő közvetítésébe, játékokkal és versenyekkel ösztönzött minket ballonunk újrafelfedezésére, velünk együtt lázadt és recsegett az elmúlt nyáron, most pedig nosztalgiázunk.

Mármint – nosztalgiázik az igen széles rajongói skála felső harmada, hiszen ötven alatt aligha élhetjük újra a hatvanas-hetvenes évek aranyos-kézműves báját, így nekünk, fiataloknak marad az érzés: ismét egy olyan stílushoz tartozhatunk, ami újnak a legkevésbé sem új, de számunkra kuriózum. Valami olyasmi, amit sosem kaptunk meg a felgyorsult digitális világrendben, valami lélekkel telit, szívvel és becsülettel készítettet.

„Olyasmit ünneplünk most, ami időigényes” nyilatkozta Bailey, reflektálva a kézzel applikált, hímzett és fonott részletekre, melyek akárcsak a korábban bemutatott férfikollekciót, úgy a nőit is széltében-hosszában díszítik – különös figyelmet szentelve az ismét újraértelmezett ballonkabátoknak, melyek olyakor törzsi gyöngyökkel, olykor háncsból fonott újakkal egészülnek ki. A csomózott, amőbákra emlékeztető mintákkal tarkított sáros-pasztelles szoknyák, valamint a korábbiaktól eltérő lapos talpú szandálok kényelmet feltételeznek, a csíkos-tüzes felsők szenvedélyt, míg a derékban húzott, térd alá érő hatalmas szoknyák érettséget – egyszóval, a Burberry nő mintha felnőtt és megnyugodott volna.

A szezon nagy nyertese minden bizonnyal az újrarekonstruált harci párka lesz, mely a Burberry idei interpretációjában afrikai mintákkal, tüzes-csíkos szövésben és szenvedéllyel jelenik meg a kifutón.

Végezetül érdemes még figyelmet szentelni Tim Blanks hipotézisére, mely szerint (még mindig) egy olyan katonafeleségről van szó, aki férjét nélkülözvén csatlakozik a helyi művészek közösségébe és a műhelyben tanultakkal ruháit is feldíszíti – öltésekkel, foltozásokkal. Sőt. A régi sáfrány kardigánjainak gombjait még a tengerparton talált kövecskékre is lecseréli.

Személyes, individuális és etnikus-eklektikus – de "a régi" egyoldalú leporolásával képes-e trendhullámot teremteni Christopher Bailey?

Salut
Az'Allürista

László Krisztina a Marie Claire Fashion Days-ről

Szívügy a hazai tehetség a divattervezésben is

Őszintén szólva, keresem azokat a témákat amik megérdemlik azt, hogy időt szakítsak a tálalásukra és még inkább, hogy TI időt szakítsatok az elolvasására - ezért is vagyok elbizonytalanodva, hogy mi is az ami titeket, Az'Allűr olvasóit igazán érdekli. Ha bármiféle javaslatotok lenne kérlek írjátok meg villanypostán az az.allur@gmail.com címre és ígérem igyekszem a kedvetekben járni. 
Azonban az alábbi interjú, melyet a Marie Claire elegáns és kifinomult főszerkesztőjével készített a Just Creative Kommunikációs Ügynökség, úgy hiszem mindannyiunk számára érdekes lehet. 

Salut, 

Az'Allütista

LÁSZLÓ KRISZTINA, A MARIE
CLAIRE FŐSZERKESZTŐJE

Az október 14-16. között a VAM Design Centerben megrendezésre kerülő Marie Claire Fashion Days megmozgatja a hazai divatvilágot, és teret enged a fiatal tehetségeknek. Az esemény teljes körű kommunikációját a Just Creative Kommunikációs Ügynökség vette szárnyai alá, hogy minél szélesebb körben hírét vigyék a nem mindennapi alkotásokat felvonultató programsorozatnak. Ennek apropóján kérdeztük László Krisztinát, a Marie Claire főszerkesztőjét a Fasion Days részleteiről.

A Marie Claire főszerkesztőjeként miért tartja fontosnak egy ilyen gála megszervezését?

A Marie Claire azon túl, hogy egy értékes és szórakoztató olvasmányokat tartalmazó lap, ízig-vérig divatmagazin. Ugyanúgy számon tartják szerte a világban, mint a Vogue, az ELLE vagy a Harper’s Bazar magazinokat. Az elsők között mutatja be a legújabb divattrendeket, jó tanácsokkal, praktikus ötletekkel szolgál az olvasóknak az öltözködés terén és nem utolsó sorban felkarolja és támogatja a fiatal tehetséges tervezőket. Lehetőséget nyújt számukra a bemutatkozásra a lap oldalain és évente egyszer a Fashion Days alkalmával a kifutón is. Ez a gála a lap divatmagazin jellegét erősíti, és a divat iránt érdeklődő olvasóink számára nyújt egy nagyszerű hétvégi programot.

Magyar ötlet alapján született a Marie Claire Fashion Days, vagy hagyománya van külföldön is?

Abszolút magyar ötlet alapján született meg ez az esemény. Más, külföldi kiadások is szerveznek divatbemutatókat, de ezek már ismert tervezők munkáit mutatják be. Magyarország Nyugat-Európához vagy az Egyesült Államokhoz képest még nagyon gyerekcipőben jár a hazai divat terén. A rendszerváltás előtt a divatszakmát mostohagyermekként kezelték, megszűntek a háború előtti tradíciók. Hiába voltak tehetséges tervezők, támogatás és lehetőség hiányában megrekedtek a hazai keretek között, nem tudták tovább képezni magukat, megmutatni a világnak, hogy mire képesek. Mára viszont felnőtt egy új tervező generáció, akik nyitott szemmel közlekednek a világban, bátrak és ügyesek, csak hiányzik számukra az anyagi támogatás. Azzal, hogy mi évente egyszer meghívjuk őket a Fashion Days-re, alkalmat kínálunk a legújabb kollekciójuk bemutatására. Nemcsak a nagyközönség számára, de a saját vásárlóiknak is, akiket elhívhatnak a rendezvényre. Mi így igyekszünk kereteinkhez képest támogatni őket, remélve, hogy néhány éven belül, már nem lesz szükségük a mi támogatásunkra. Sőt ők fogják támogatni, kinevelni a fiatalokat.

Egy magazin életében mit jelent egy saját esemény?

A mai világban az írott sajtónak ki kell lépnie a klasszikus lapkészítés keretei közül, ha életben szeretne maradni. Nagy hátránnyal indul az a magazin, amely nincs jelen az interneten és nincsenek saját rendezvényei. A Marie Claire Fashion Days lehetőséget ad az olvasóknak közelebb kerülni a lapkészítők világához, érezni, hogy ők is beletartoznak a Marie Claire nagy, nemzetközi családjába, hiszen ez a rendezvény nekik szól. Ilyenkor három napig „kényeztethetjük” őket, a divatbemutatók mellett egyéb programokat is szervezünk számukra. Nekünk lapkészítőknek is hasznos ez az esemény, lehetőség, hogy találkozzunk az olvasóinkkal, beszélgessünk velük, figyeljük őket, felmérjük az igényeiket. Rájuk gondolunk majd, amikor a jövőben készítjük lapunk újabb anyagait.
Szeretnénk, ha a nézők egy kellemes, programokban gazdag hétvégét töltenének el velünk. Nemcsak a divatban jártas olvasókat várjuk, de azokat is, akik még nem ismerik annyira a hazai divat fiatal tehetségeinek munkáját és most először találkoznak majd velük. Biztosak vagyunk benne, hogy ők is élvezni fogják a show-t, lesz véleményük a felvonultatott 19 magyar tervező darabjairól. A többi program is leköti majd a figyelmüket, hasznos tanácsokkal, ötletekkel térnek majd haza a rendezvényről és még nagyobb kedvvel olvassák a jövőben magazinunkat.

Miben különbözik a Marie Claire Fashion Days más magazinok eseményeitől?

Ez egy igazi divatshow. Nincs hozzá hasonló kezdeményezés ma Magyarországon. A Fashion Days az egyetlen, női magazin által szervezett, divattal kapcsolatos rendezvény Magyarországon, amely professzionális minőségben rendez divatbemutatót a fiatal, tehetséges magyar tervezőknek.

Miben változott - ha egyáltalán változott - a rendezvény koncepciója az évek során?

A koncepció nem igen változott, mert jól működik. A résztvevők és a programok változnak. Minden évben vannak új tervezők, akik bekerülnek a csapatba és egy-két olyan is, aki valamilyen ok miatt, nem tud részt venni az aktuális rendezvényen. Év közben munkatársaimmal folyamatosan figyeljük a felnövőben lévő tervező generáció munkáját, és ha úgy érezzük, akadnak olyanok, akik megértek a bemutatkozásra, meghívjuk őket a bemutatóra. Idén kilenc új tervező őszi-téli kollekcióját mutatjuk be, akik először szerepelnek nálunk. Szintén újdonság az Év fiatal tervezője pályázatunk, melynek ünnepélyes eredményhirdetése a Marie Claire Fashion Days-en lesz. Reméljük sikerül újabb tehetségeket felfedeznünk, akik talán jövőre már teljes kollekcióval képviselhetik magukat a Fashion Days-en.

Undorom nyolcvanhárom napja

Ars Poetica
    

„Nem kell őt lehúzni, jó fej ember, szeretjük” – hangzott a reflexszerű reakció az egyik hivatásos stylistként dolgozó barátom szájából, rögtön azután hogy (szintén reflexszerűen) felvontam a szemöldököm egy szerinte kihagyhatatlan szalonmegnyitó, amúgy slampos és semmitmondó neve hallatán.

A történet igazából itt végződne, sőt. Itt kellene, hogy végződjön, azonban Magyarországon sok más jelenséghez hasonlóan korántsem ennyire egyszerű pontot tenni a gondolat végére - különösen az adott esetben, ugyanis ebben az egyetlen egy mondatban az egész hazai divatélet kritikai megítélése benne rejlik. Vagyis nem alkotok róla negatív véleményt, a szakmai teljesítményéről (bármilyen is legyen az) különösen, főleg ha egy (érdekből) kedves és „jó fej” emberről van szó. Egyetlen egy kivétel van, ha valaki már sértően otromba, vagy ami még rosszabb: mindenki utálja. Tehát egy általános iskola grundján élünk és csoportokba verődve „alkotunk” (hiszen egyedül gyengék lennénk), ahol a nyílt, objektív véleményalkotás tabunak és megvetendőnek számít, legyen szó verbális vagy vizuális megnyilvánulásról.

Szóljon a divat bármennyire is külföldön a diverzitásról, itthon tagadjuk és elvetjük még a szikráját is a változatosságnak - ahogyan Orwell 1984 című könyvbravúrjában a kényelem megtörője a másság, hiszen ami különbözik, az veszélyes, úgy félelme ez a másság a magyar divatélet beszari szereplőinek.
Suttogunk és áskálódunk, lapítunk ha kell és kompromisszumokat kötünk melyek fikarcnyit sem érnek, s mindezt miért? Mert nem merünk nagyot szakítani? Szóban, írásban, öltözködésben? Hova lett a kurázsi, a magyar virtus? Miért félünk egymás előtt nyílt lapokkal játszani, miért félünk kilépni és azt mondani: bocsánat, de ez értékelhetetlen, de segítek, mert tehetséges vagy.
Miért tartunk fent álságos kapcsolatokat?

Szomorú és kiábrándító, ugyanakkor felháborító, hogy hazánkban nem a szakmai rátermettség, sokkal inkább a személyes hírnév határozza meg az irányított kritika hőfokát. Szomorú, hogy a vizuálisan megízlelhető (olykor ehetetlen) munka helyett egy név írott látványa, vagy egy jól csengő, manipulált reputáció diktálja, mit is kell gondolnunk. Így aztán nem csak a hazai helyzet szomorú, hanem a hiteles és objektív tükör nélkül maradt végtermék is sokszor.

Miért megvetett az, ha napvilágra kerül azaz igazság, amit minden tehetséges ember igaznak és jogosnak érez, akinek a vénájában valóban a divat csörgedezik?

Kedves Olvasó! Ha Ön is úgy érzi, ideje egy hangra figyelni, amely minden igyekezetével és tudásával a hasonló kérdések felgöngyölítésére vállalkozik és megpróbálja lerántani mindazokat a lepleket, melyek az elmúlt évek során kerültek az igazságra, akkor kérem mondjon nemet a másodrendűségre és vállalja Ön is nyíltan a meggyőződéseit – csak így indulhat párbeszéd, csak így válhat eredményessé a magyar divat.

(Valamint nem utolsó sorban: olvassa az Allűr blogot.)

Szívélyes Üdvözlettel:

Dávid Máté

Az'Allürista