Sikkről, stílusról - spiritusszal. Bio, Kontakt, Jegyzet, Fenomén, Objet de l'Obsession, C'est l'Allure.


2014/01/23

Osvárt Judit


Megkérdeztem, válaszol? Azt mondja igen. És igen. 


Egyetlen magazin volt, amit rendszeresen vásároltam még Ózdon. Szinte a teljes zsebpénzemet a 8 nyolc évvel ezelőtt induló Elle Dekorra költöttem. Nem is olvastam, hanem faltam, már a kioszktól két lépésre, a buszmegállóban. A második lapszám szerkesztői levelében a főszerkesztő arról írt, a lap megjelenése után másodszor szembesült a „túl jónak lenni” problémájával: ahogyan gimnáziuma új olasz tanára nem hitte el, milyen jól használják a nyelvet, úgy az olvasók sem, hogy a magazin szinte egésze hazai készítésű. Nem tudom miért, de a sorai a mai napig visszhangoznak bennem. A főszerkesztő Osvárt Judit volt, most pedig úgy tűnik, hamarosan egy szerkesztőségen belül fogunk dolgozni. Elképesztő...

        MINEK AZ ÍZE VOLT A LEGKELLEMESEBB VALAHA IS A SZÁMODRA? Horvátországban, Vis szigetén szoktunk nyaralni. Ott vettünk a helyi piacon kapribogyót, aminek az ízét a mai napig érzem a számban. Semmilyen más kapribogyóval nem sikerült eddig még csak helyettesíteni sem.  
        BARÁTOK VERŐDNEK ÖSSZE, NÁLAD. MIT ÜTSZ ÖSSZE PERCEK ALATT? 
Tapas lesz, mindig van itthon olajbogyó, szárított paradicsom, parmezán, kapribogyó, valamilyen jobb felvágott (mortadella például), kevernénk egy tonhalkrémet, gyorsan leugranánk egy jó kenyérért vagy lepényért, lehet hogy sütnénk egy quiche-t gyorsan, ezekhez mindig van itthon alapanyag. Jó csoki is mindig van itthon, ha más desszertre nincs idő. Ha van egy-két óránk a vendégség előtt, akkor gyorsan összedobok egy tarte tatint, és télen mindig van a hűtőben konfitált kacsa.  
        MIT TANULTÁL AZ OLASZOK KULTÚRÁJÁBÓL? 
A szépség iránti állandó és folyamatos érzékenységet. Szépen öltöznek, szépen beszélnek, mindenben keresik a szépet – a kiskanáltól a nőkig. Nekik mindennél fontosabb a „bella figura“ , tehát hogy milyen a megjelenésük, az imidzsük – ezt én nagyon felszínesnek tartom, de az építészetük, a művészetük, az általános vizuális kultúrájuk irigylésre méltó. A design számukra nem úri huncutság, hanem a mindennapok része, még akkor is, ha a többség ott sem engedheti meg magának a drága bútorokat, eszközöket. A gasztronómia terén is tanultam: minél jobb minőségű alapanyagokkal kell dolgozni, és azok gyakorlatilag maguktól összeállnak étellé, nem kell sokat főzni, fűszerezni. Az olasz konyha az egyszerűsége és a jó minőségű alapanyagok miatt káprázatos.  
        KI MOST SZERINTED A LEGERŐSEBB DESIGN TERÉN? 
Egyre erősebbnek látom a designban a technológia szerepét: ma már nem azok a sztárok, akik egy látványos citromfacsarót terveznek, hanem azok, akik egy olyan eszközt és/vagy eszközt és technológiát raknak össze, amit az emberek szeretnek és használni is tudnak. Forma és technológia, hardver és szoftver egysége a siker kulcsa most (ezért olyan sikeres az Apple), és a design következő sztárjai erről a területről jönnek majd. Hogy honnan, az más kérdés: ebben a tekintetben totálisan globalizált a piac, és mivel jó nálunk a képzés, lehet hogy épp egy magyar tervezőből lesz szupersztár, miért ne? 
        MI VOLT A LEGUTOLSÓ TÁRGY, AMINÉL AZT ÉREZTED, AZONNAL MEG KELL FOGNOD?
Egy Designologist kanapé, a Hephaistos üzletében. 
        MELYIK FILM VOLT RÁD A LEGNAGYOBB HATÁSSAL? 
Dutch Light, egy dokumentumfilm a németalföldi festészet alapjául szolgáló titokzatos holland fényről. Felejthetetlen.  
        MI INSPIRÁL? 
A képzőművészet és a fotó, azon belül Velazquez, a németalföldi festők, Hammershoi és Rodchenko, illetve a művészettörténeti könyvek, pl. az Impossible Museum (Prestel Verlag). Valamiért nagyon erősen inspirál a kobaltkék és a cseresznyepiros szín, főleg együtt (van is erről egy Pinterest board-om). És újabban nagyon inspirálnak a fiatalok, akikkel dolgozom – mind 30 év alatti fiúk és lányok, a maguk területén profik, a technológiát teljes természetességgel kezelik, jól kommunikálnak, gyors az észjárásuk, nyelveket beszélnek, nagyon ambiciózusak és tele vannak jó ötletekkel.  
        MIÉRT ÉRI MEG BUDAPESTEN ÉLNI? 
Mert mindig történik itt valami. Nyílik egy új étterem, másnap egy másik, és az igazán menő helyeket csak akkor ismered, ha itt élsz. Folyamatosan ismerhetsz meg új, érdekes embereket úgy, hogy ki sem mozdulsz a Belvárosból. A város építészete kimeríthetetlen titokforrás. Felnézel egy homlokzatra, ott egy felirat, amit még sosem vettél észre, pedig láthatóan szecessziós stílusú, és te évekig dolgoztál a szomszéd épületben (tegnap történt meg velem). Besurransz egy nyitva felejtett kapun, és érintetlen üvegablakokat látsz, amik száz éve díszítik a lépcsőházat. Minden nap kettes villamossal járok, egyszerűen nincs szebb látvány, mint a Duna és a budai oldal. Az eklektikája ellenére, vagy éppen azért, nagyon-nagyon izgalmas város építészetileg Budapest.  
        MI SZERINTED A LEGNAGYOBB ERÉNY?
A szorgalom és az alázat.  
        MI AZ A TANÁCS, AMIT A PÁLYAKEZDŐ ÖNMAGADNAK ADNÁL? 
Amit apukám írt az emlékkönyvembe másodikban: tanulj sokat, mert azt soha senki nem veheti el tőled!  
        TÚL JÓNAK LENNI SZERINTED ELŐNY VAGY HÁTRÁNY?
Nem tartom magam „túl jónak“, inkább csak gyorsabbnak, kíváncsibbnak és tájékozottabbnak, mint az átlag. Előbb eljutnak hozzám, előbb leszűröm, előbb észreveszem a világ újdonságait, mint a többség, aztán ezeket formálom át úgy, hogy nekem is tetsszen, de a célközönség is értse. Így volt ez az Elle Dekorban és a Design Héten is így történik most. Mindezt egyébként nem tudnám egyedül csinálni, mindig kellenek hozzá hasonló társaim, akik legalább annyira naprakészek a világ eseményeiben, mint én, és akik lefordítják tárgyakká, enteriőrökké, eseményekké, csokrokká, bármivé azt, ami szerintünk ma még újdonság a világban is, de holnap már nálunk is divat lesz.
Juci blogja: http://jucjucjuc.blog.hu/
 

2014/01/22

Caroline, Caroline...







Előre szeretném leszögezni, gyakorlatilag semmit sem tudok erről a nőről. Erről a CAROLINE SIEBERről. Mindössze annyit, hogy elég jól néz ki, és ahol a Chanel neve elgurul a padlón, ő ott van – márka nagykövet, mi más lenne a dolga, mint reprezentálni. Persze némileg utánanéztem, a pedigréje nem is olyan rossz: Ausztriában született, Londonban tanult és dolgozott pénzügyi vonalon, de a kétezres évek elején váltott: stylist lett, most pedig Emma Wattson is az ügyfelei közé tartozik. A Tatler szerint ott a helye a világ 10 legjobban öltöző női között, miután pedig tavaly nyáron hozzáment egy osztrák báróhoz, báró Fritz von Westenholzhoz, az amerikai Vogue-ban is bérelt a helye. Az esküvőt természetesen ők hozták le elsőként, a szeptemberi szám címlapján „az év lakodalma” címen futott. A dínom-dánomban pedig mindenki ott volt. Mindenki. Nem semmi. Mint a leopárd mintás kabátos képe, napszemüvegben, az emlékmű előtt. Az az allűr, az a stílus, az az elegancia! Ohlalá…



2014/01/19

#14 | Ikon, aggyal




Akkorának lenni, hogy 
az ember a legkiválóbb zseniknek 
dirigáljon, mondjuk, 
mint Diana Vreeland 
Capotenak...    C'EST L'ALLURE!

2014/01/16

Csibészek




Van valami végezetesen vonzó, van valami féktelen magabiztosság abban a bizonyosságban, ahogyan ezek a férfiak itt jönnek-mennek. Sikktől sisteregve mozognak a nagyvilágban: lazák és lélegzetelállítóak, mindeközben lángra kapnak a fennköltségtől, az eleganciától. Van bennük ugyanakkor egy megfejtetetlen eredetű, nyers és intellektuális arrogancia, egy áthidalhatatlan szakadék ő és te közted, ő és úgy általánosságban, mindenki más között. Aztán ott a holdudvar, beavatottakkal. Rejtélyüket ők sem fürkészhetik ki, csak a rejtvényt lehet megfejteni, a rejtélyt nem. De korántsem a pénz sugározta felszínes klisékre gondolok, ami a sznobéria tárgya, hanem az agy eleganciájára, az életvitel minőség-orientált emelkedettségére, a teremtő géniusz mivoltukra. Mindannyiuknak. Félelmetesek. És ápoltak. A züllött antihős rokonjaik egytől-egyig a jóból lett rosszfiúk kifinomultságával. Remek konyak, finom cigi, kiváló ing. Ó a fehér ing. Hát anélkül nem élet az élet.  




2014/01/11

Szenzáció szombaton



Szombati szenzációk. A ködön átsütő napfényre ébredni. Kényelmesen felöltözni, persze kellő csavarral, kellő attitűddel, és elindulni reggelizni. Ahogyan Áron Eszter mondja: mert megérdemel ennyit a hétvége első reggelén az ember. És valóban. Nyakba a várost, nyakba a tereket! Szabadulj ki az igából és élvezd... az életet. De most komolyan, mi másért éljen az ember, ha nem a szombat délelőttért?! Francba az egészbe. Essen az ember szerelembe. Legalább az omlettjével!

















2014/01/07

Perfekt porcelán













Szóval anyámnak van egy mondása. Ha a vállalata ügyfélfogadási napjain valaki dühbe gurul és elborul az elméje, a legnegédesebb mosollyal és eleganciával azt javasolja a delikvensnek, szedjen hangyát. Hogy ez mennyire olaj a tűzre, én aztán jól tudom, számtalanszor benyújtotta nekem is indítványát, legutóbb mikor a tehetetlen értetlenségtől dührohamban törtem ki egy eu-s pályázatból, tört-fehérből mandarinra festett vidéki kastély láttán. Anyámnak persze igaza volt, így is tetszik azért valakinek, az a szép jó szín! Szóval anyámnak van egy mondása, nekem pedig számos mellett, egy be nem ismert fétisem, aminek a porcelánok a címzettjei. Odáig vagyok értük. Ha pedig van valami defekt bennük, hát nem is részletezném. Velük álmodom. Ha pedig ismét felzaklatnám magam a kifinomultság ellen elkövetett esztétikai gaztetteken, majd a LA PHILIE Chitins Glanz étkészletéről fogom a hangyákat kapargatni. 



2014/01/03

Finoman a kifinomultat






Klasszikus, frivol, érzékeny. GIAMBATTISTA VALLI egyike azoknak a fenomenális tervezőknek, akiknek pazar glamúrja minden szezonban szíven talál. A formák vitalitástól duzzadnak és kerekednek, az anyagok finomak, a rideg elegancia pedig nagyvonalúságtól és szenvedélytől oldott, csábító. Ha nő lennék, csakis Valliban lennék hajlandó férjhez menni. Már csak azért is, mert egy ilyen ruhában, mint ez is itt a 2014-es haute couture kollekcióból, nőként kell, hogy kezeljék A Nőt. Nincs más választás. Az udvariasság nem választható opció, hanem kötelesség, Valli pedig bravúrosan emeli piedesztálra a nők báját, és én odáig vagyok ezért a gesztusért. Olyan ez, mint kinyitni az ajtót egy hölgy előtt, felsegíteni a kabátját, vagy úgy egyáltalán: finoman kezelni azt, ami kifinomult. Ugyanakkor jól tudjuk: "az egyszerűség a kifinomultság legmagasabb foka", nem pedig a manírok.     


2014/01/02

#13 | Clift






Prémgallér, fehér nadrág, 
lovaglócsizma - épp csak felkaptam, 
épp keresztbe fonom a karjaimat, 
épp a világ leggyönyörűbb nőjét 
hallgatom. Hallgatni kincs, főleg olyan maszkulin nemtörődömséggelahogy azt 
Montgomery Clift teszi.    C'EST L'ALLURE!