Numéro 935

Keserédes érzelmek vegyülnek a pillanathoz, amikor életemben először lapoztam végig egy francia Vogue-ot az ózdi gimnáziumom gyéren bevilágított folyosóján. Nem számít, azóta hány számmal vettem magam körül, a laphoz fűződő lemoshatatlan tragédiaszag csak nem akar oszolni. Egyrészt az egykori barátom emléke miatt, aki a gimnázium legjobb angoltanáraként tartott magánórákat, s később adta kezembe ereklyeként a 2006-os, decemberi lapszámot. Azóta visszaköltözött a férjéhez Kanadába, s jelenleg a montreali Ritz földszintjén székelő Tiffany üzletvezetőjeként félévente egyszer tudunk számadást adni egymásnak egy Skype hívás erejéig. Jázminillatát idáig érzem, hiányát nem pótolja senki: ő volt az első, aki kő és vas között megérezte, mit érzek, mikor fény és manna ömlik ki a kezeim közül, ha a Vogue-ot lapozgatom. 

George Cortina

MONTÁZS ÁLTALAM

Életéről túl sokat tudni nem lehet. Különben nem is baj, túl sok a sokat tudó mostanság, akik részletekbe bocsátkozva ölik meg szüzséjük karakterét. Legyen annyi elég, hogy Cortina valamikor Miamiban született, Avedon fotóinak hatására szegődött el stylistnak, a divat és stílus igéjét pedig a 60-as évek legendás amerikai-olasz divattervezőjének, Giorgio di Sant'angelo szárnyai alatt szívta magába. Még fontosabb életrajzi tény, hogy szikrát hány az aszfaltra, ha végigsétál az utcán. Általános érvényű jelenség, hogy hüllőszerűen koncentrált tekintetétől, szikár testének dinamikus mozdulataitól lángra lobban körülötte a tér, míg egy jóllakott ragadozó allűrjével keresztülsétál a tömegen. Sas persze nem kapkod legyek után, Cortina nyugodsága vizes lepedőként feszül a környezetére. Hogy a pásztázó pillantásait elrejtő napszemüvegeitől, vagy a pengeéles szigorral szabott zakóitól érzi-e mégis kiszolgáltatva magát az ember, még ha pusztán a róla készült fotókat nézegeti… Nem tudni. De ha egyszer elszakad a cérna, mi lesz akkor! Megnyílnak az egek és megnyílnak a vizek, és négy lovas száll le a mennyből. 

Hemingway intelmei

Ernest Hemingway az írásról. Ajánlom magamnak. 

Két részlet a Vándorünnepből. 

FOTÓ: internet

Általában addig dolgoztam, míg végére nem értem valaminek, és mindig akkor hagytam abba, amikor tudtam már, hogy mi következik azután. Ily módon biztosra vehettem, hogy másnap is menni fog az írás. De néha-néha, mikor új elbeszélésbe kezdtem, és nem tudtam útnak indítani, csak ültem a kandalló előtt, s az apró narancsok héját belefacsartam a tűzbe, s figyeltem a kék sercenést, vagy megálltam az ablak előtt, és elnéztem párizs tetői fölött, és ez járt az eszemben: „Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog. Semmi mást nem kell tenned, mint leírnod egyetlen igaz mondatot. A legigazabb mondatot, amit tudsz.” Végül sikerült is mindig leírnom azt az egy igaz mondatot, s ettől kezdve ment az írás, mint a karikacsapás. Nem volt olyan nehéz, mert mindig került valami igaz mondat, amit ismertem vagy láttam, hallottam valahol. Ha elkezdtem finomkodva írni, bevezetni és tálalni a mondanivalómat, mindig rá kellett jönnöm, hogy az efféle cikornyát vagy sallangot nyugodtan kihagyhatom és eldobhatom, és az elbeszélést a legelső leírt egyszerű kijelentő mondattal kezdhetem.

Amikor írtam, a munka befejeztével szükségem volt rá, hogy olvassak is. Ha valakinek folyton csak az jár az eszében, amin dolgozik, könnyen elveszítheti a fonalat, mielőtt másnap újra fölvehetné. Ilyenkor valami testgyakorlásra is szükség van, hogy az ember fizikailag kifáradjon, és nagyon jót tesz, ha olyasvalakivel szeretkezik, akibe szerelmes. Ez minden másnál többet ér. Később azonban, amikor rájön az emberre az üresség, olvasnia kell, nehogy a munkájára gondoljon, vagy elfogja az aggodalom, mielőtt ismét írni tudna. Akkorra már megtanultam, hogy sohasem szabad kiszárítanom az írás kútját, hanem már akkor abba kell hagyni a munkát, mikor van még valami a kút fenekén, hadd teljen meg az éjszaka folyamán abból a forrásból, amely táplálja.  

#6 | Uttanasana

FOTÓ FORRÁSA: TUMBLR.COM

Az univerzum rezgéseire
hangolódni, érezni az végtagokban áramló 
 végtelen energiát, nem elveszíteni a szakralitás 
gyeplőjét... C'EST L'ALLURE!

Oud Immortel

A parfümretalálás kálváriája.

montázs, saját

Hogy melyik a kedvenc illatom? Mikor tavaszi zápor oltja ki a lángoló fahasábot – fogalmaztam meg elfátyolosodott tekintettel a választ ZÓLYOMI ZSOLT kérdésére, aki az egyetlen magyar „Le Nez”-ként vezetett be pár évvel ezelőtt a LUXUSPARFÜMÖK misztikus és bódító világába. Inspiráló utazásra indultam akkor, s indulok a mai napig, mikor a parfümömet használom.

Kintsukuroi

MONTÁZS ÁLTALAM, KÉPEK FORRÁSA: TUMBLR.COM

A megszállottságom nem ma kezdődött. Valószínűleg akkor eshettem át a szűzkeresztségen, mikor ötévesen nagyanyám porcelánkészletét kicsempésztem a ház melletti sóderhalomba, hogy ott méret és forma szerint osztályozzam a folyami kavicsdarabokat; feketét és aprót a macskának, fehéret és szemeset a kutyának. A koncepcióra azóta sem jöttem rá (nyilván belterjes performansz-művészetről van szó, hiszen abban az időben sokat fetrengtem festékben), de egyértelműen ettől a pillanattól kezdve datálható a szerelmem a csészécskék, kancsócskák, kaniszterek és csuprok iránt.  

Most az elmúlt hetekben talált leggyönyörűbbeket válogattam össze, változatos keramikusok műhelyeiből. A legalsó tálkára ugyanakkor felhívnám a figyelmet: égszínkék repedéseit arannyal forrasztották össze, mely a japán KINTSUKUROI nevet viseli. A koncepció tótágasra állítja a közvélekedést, mely szerint a törött edény használhatatlan és értéktelen, hiszen arannyal (vagy éppen ezüsttel) javítva még értékesebbé válik, mint valaha. Ezek a keletiek… Rafkósan játszanak. És nem igazuk van?

Karizma

Karizma. Görög szó, jelentése: rendkívül megnyerő, meggyőző erő. 

FOTÓ: TOMMY TON, WWW.GQ.COM

„Szép dolog a benső szépség, de maszturbálni aligha lehet rá” – hangzott el mindez a fülem mellett. Hm. Pikáns mondat, tagadhatatlanul frappáns. Legalábbis lehetne, ha nem egy ordas nagy hazugságról lenne szó, amivel komplett iparágak szennyezik generációk szellemét. Mert hát amennyiben megállapodunk abban, hogy a benső szépség alatt egyfajta jellemet, szikár karaktert és tartalmat értünk, míg a külső szépség alatt makulátlan és mértani tökéletességet, akkor rögvest meg kell fontolnunk Kant szavait, aki szerint a pusztán tökéletes arc egy bensőjében középszerű emberről árulkodik. Kant mindezt abból következteti, hogy a benső jellemvonások kiülnek a külsőre, s ha ezek nem többek annál az elvnél, hogy a vonások hibátlanok legyenek, akkor nem is beszélhetünk zseniről. Tehát eredetiről és egyediről sem igazán. Pontosan ezért hozzá is kell tennünk: az érdekességgel nem társuló, pusztán hibátlan szépség önmagában nem lehet több egy egyéjszakás kalandnál, sőt. Talán egy teljes éjszaka még túlságosan is sok a szépségben rejlő potenciálok kibányászásához.    Gonosz vagyok. 

Villáminterjú Szűcs Péterrel

A KÉPEN SZŰCS PÉTER, BARÁTOM, MESTEREM. 
DÁVID MÁTÉ - KÉT BIKA, AKVARELL PAPÍRON

JÉZUS KRISZTUS utolsó vacsorát adott 12 tanítványának, SZŰCS PÉTER pedig interjút, méghozzá a legelsőt mióta az INSTYLE magazin új főszerkesztője lett. Karizmatikus és szenvedélyes, VÉRBELI profi, akinek természetes allűrje pillanatok alatt égeti fel a műviséget. 12 kérdés.

#5 | Charlotte Rampling

FOTÓ: CHRISTIAN KITTIGER

Hatvanhat évesen még mindig a vágy 

tárgyának lenni, nem fakuló karizmával, 

paradox intelligenciával és végzetes 

vonzerővel... C'EST L'ALLURE!

Opera misztika

Erő a fenségesből. Erő a végzetből. 

Erő az életből: drámából fent és lent, sötét és világos párviadalából. 

PHILIP GLASS magasztos operája maga a megzenésített 

szakralitás.