Kék, 21 árnyalatban

Rendkívüli válogatás egy rendíthetetlenül megkedvelt színből. A KÉK, mint kurátori pillantásaim tárgya. A KÉK, mint a spirituális intuíció misztikus faktora. 21 KÉK kép, arról, mit jelent nekem a paletta ezen tónusa. 

Háborgó óceán. Koromfekete éjszaka két borókabokor árnyékában. Júdás az olajfaligetben. Sugdolózó alakok a holdsávban. Kavargó kozmosz, pillanat az ősrobbanás előttről. JOHN ZURIER képén órákat tudnék elmélkedni. Raivola című képe számomra abszolút zamatos és misztikus. 

ISABEL MARANT. Ha a párizsi sikkből vizsgáztatni lehetne, a bizottság Ő maga lenne. Fesztelen, laza és végtelenül cool. Ikon.

Az első szintetikusan előállított kék színű festék a berlini kék volt. Mivel mesterséges előállítása folytán jóval olcsóbb volt társainál, Picasso például 1901 és 1904 között ezzel a színnel írta be magát a művészettörténetbe, híres "Kék korszakával". A berlini vagy porosz kék elnevezés Párizsban, a párizsi kék pedig Berlinben terjedt el érdekes módon. Voilá, a párizsi kék!

Karácsonyi kívánságlista

Ugyan kérem! Most, hogy a Húsvétot KARÁCSONYRA cseréljük, ideje kívánságlistával is előállnia minden tisztes embernek. Én megteszem. Öt KÍVÁNSÁG a Nyuszihoz.

HUMORÉRZÉK. Persze így is van bőven belőle (nem tehetek róla: így születtem), de azért egy hajszálnyival több jól jönne. Nincs is annál fantasztikusabb szórakozás, mint amikor az ember saját magának röhög a leginkább. Legutóbb a Batthyány téri aluljáróban sikerült elvágódnom a metróhoz rohanva. Az Örsig nevettem magamon.

ROLEX SUBMARINER. Fénylő acél, fekete számlap. Dinamikával rajzolt vonalak. Tajtékkal pattogó mutatók. Egy álom, ami ha a csuklómon ragyogna, pontosan annyit érne, mint a mellé kötött karkötők. Semmit, vagy valamit.

EGY KÁVÉ ADY TÁRSASÁGÁBAN. Már a helyszín kiválasztásakor szorongani kezdenék. Legyen a Centrál, vagy azt utálta? Nem, azt én utálom. Akkor a Gerlóczy. Nem, az neki már kiégett. Üljünk inkább a rakpart peremén és jót beszélgetve lógassuk lábainkat a Dunában tükröződő kozmoszba. „Minden egész eltörött.” Értjük egymást.

FEKETE MOTOROS DZSEKI. De a tökéleteset! Vállban feszeset, gallérban karakánt. Ne ódivatút, de ne is klisé tömegárut – eszményi csodát, koromfekete áldást. A sugallattal is megelégszem, hol találom.      

EGY MADELEINE SÜTŐFORMA. Szilikonból, múlthéten az InStyle szerkesztőségébe menet láttam az Auchanban. Kiegészítésképpen kérném Proust hiányzó két kötetét az első mellé, valamint egy délceg fiatalembert, aki egy erőteljes mozdulattal a laptopomat kitépné a kezemből és az utcára hajítaná. Időm lenne, mint a tenger.  

___________
Ha a weimari vizslák iránti rajongásomat kitudnám fejezni öt sorban, beszúrnám. De nem, tehát ők egy külön bejegyzést fognak kapni, mint par excellance kívánság. 

Omlós oldottság

11 INSPIRÁLÓ LOOK ISABEL MARANT 

2009-ES TÉLI KOLLEKCIÓJÁBÓL

Most, hogy mindössze egyhétnyi TAVASZ után ismét beköszöntött a TÉL, ideje a legdiplomatikusabb mosollyal a szekrény mélyére túrni és kihalászni a már hálálkodva elcsomagolt nagykabátokat.

Micsoda déja vu, micsoda madelaine-moment! Szinte mintha csak tegnap lett volna, mikor önfeledten trappolunk bele a frissen esett hóba! Ha efféle negédes érzelmeket nem is tudna mindenki a bundája látványához kötni, ajánlom, vessen egy pillantást Isabel Marant ősz-téli kollekciójára. Nem, nem az ideire, és nem is a jövő őszire. A 2009/2010-esről van szó, egy hallatlanul örök érvényű kompozícióról, melynek egykori vadsága mára klasszikussá érett. Én például ekkor szerettem bele. Ugyan az aktuális mínuszokban több mint merész választásnak bizonyulna a bunda plusz trikó kombó (még ha flitteres sállal is részegíti meg a megjelenését az ember), de egyszerűségénél fogva még mindig példaadó lehet. Emmanuelle Altot sem lehet elégszer idézni: mikor egyszerűen jó, mikor nem tűnik erőltetettnek, akkor igazán ellenállhatatlan – mondja. Márpedig mostanság a neonfények és delíriumos minták kereszttüzében gyakorta elveszik az a finom és „nonchalance” elegancia, amitől sikk, a sikk. Persze a sikkhez kellő mennyiségű önirónia is szükséges, ami aztán intelligencia nélkül elképzelhetetlen. Szűken méri ajándékait a Jóisten.      

A TOVÁBBI KÉPEKÉRT 

Nyirkos nyelven

Julianne Moore West Village-i kertje egy paradicsomi csoda, 

a természet gazdag zöldjeinek árnyalatában. 

 ARCHITECTURAL DIGEST, FOTÓ: CHRISTOPHER BAKER

Mikor fél órával ezelőtt elmerültem egy forró vízzel teli kádban és szentségelve szidtam az apokaliptikus időjárást (nota bene: Chanel 2011 Fall/Winter idén márciusban), zseniális gondolataim támadtak. Először is, hogy azonnal közölnöm kell Julianne Moore New Yorki házának lélegzetelállító kertjét, ugyanis voltam olyan ostoba, hogy ne tegyem meg eddig. A katasztrofális klímára való tekintettel pedig ez végzetes hibának minősül. Másodszor pedig zseniális gondolatok is gyúltak az elmémben a tavasszal és kertészettel kapcsolatban, amiket azóta azonban elfelejtettem. Mentségemre szóljon: a kádban való kikászálódás közben kis híján végérvényesen megsemmisítettem egy amerikai Vogue-ot, ráadásul a borotvahab is elfogyott, mire borotválkozni kezdhettem volna. Mindazonáltal meg kell jegyeznem: nem vagyok az az ember, aki az időjárás miatt panaszkodik, de a mai nap után igazán megütöttem volna az illetékest. Julianne kertje persze kárpótol – zamatos zöldjei, roppanó levelei és nedves kövei megigéznek. Kiváltképp, hogy nem vagyok a virágok nagy párfogója. Kizárólag a fehér és a kékes, lilás egyedeket viselem el, de hogy elegánsak-e vagy inkább vadabbak, az nem számít. Korbácsliliom az abszolút befutóm a buxusok és kövirózsák mellett – jut eszembe, Szűcs Péter szerint, ha virág lennék, kövirózsa volnék. Mikor megkérdeztem miért, azt válaszolta: most egy szimbólumot tapostam ketté.

 

Bárbara Martelo

Ha holnap véletlenül felszólítanának: írjak azonnal könyvet BÁRBARA MARTELÓról, a monográfiám alcíme „a legtüzesebb cigány lány” lenne. A spanyol stylist Madridban született és jogot hallgatott, saját bevallása szerint pedig mindig is vonzotta a divat, de pusztán véletlenül keveredett a Zarát is birtokló Inditex vállalatóriás jogi osztályára. Míg nem szült pár évvel ezelőtt ikreket a férjének, addig főállásban dolgozott a spanyol Vogue divatszerkesztőjeként. Jelenleg szabadon úszik, Mango, Zara és Massimo Dutti stylistjaként nem csak a Vogue-okból ismerhetitek. Stílusa borotvaéles, brutál-minimál, szemében szülőföldjének szikrázó tüzével.

ABSZOLÚT KEDVENC, ABSZOLÚT STÍLUSIKON a maszkulinitás konstans karakán szellemiségével és egy leheletnyit szexi attitűddel. Kedvencei a szigorúan szabott zakók és kabátkák, basic pólók és farmerek kombinációjával, férjének megcélzott parázna apróságokkal. Csipkefehérnemű villan a fehér póló alól, kecsek boka a felhajtott farmer alól. Sikk.

Tanácsa: ne légy divat őrült és kombináld a kedvenceidet; megjelenésed pedig fejezze ki, ki is vagy!      

Les liens du sang

Daniel és Lucie de la Falaise a Vogue Homme Internationalból 

és pár bekezdésnyi fölösleges eszmefuttatás. 

Vasárnapi gyorssegély

Mint nagyon sok más dologban, így abban is igazán formabontó vagyok, hogy melyik naptól ráz ki a hideg. Sem a hétfő reggelekkel, sem a péntek három órákkal nincs semmi problémám, ellenben a vasárnap délutánok elmondhatatlanul lefárasztanak, még csak ha rájuk gondolok is. A besűrűsödött levegőjükkel, a Megáll az idő hangulatukkal és összművészeti vegetációjukkal a sírba kergetnek. Passzív pályára tesznek és azon kapom magam, hogy a semmi és a valami (valamit nagyon csinálnom kellene) határmezsgyéjén ülök. A hátam már fáj, a lábam zsibbad, de mégsem tudom elszánni magam. Gyarló, gyarló, gyarló ember vagyok.

Tizenkét gyorstanács, mit kezdj az időddel, ha hozzám hasonlóan te sem tudod. Csak saját felelősségre. Csak humorral.

Chanel-csoda

Jázminmezők szelíd illata, íriszek hideg parázsa, kaméliák elegáns bája. A CHANEL március 8. és 10. között különleges pop-up store-t nyitott a londoni Covent Gardenben, ahol az angolszász időszámítás szerint anyák napja alkalmából nem csak a francia divatház ikonikus parfümjeiből, de ikonikus virágaiból is lehet egy csokorral választani. A dekoráció pulzuspontja a fehér szekérinstalláció, bimbózó virágokkal és parfümös üvegekkel díszítve – aligha akadhat olyan nő, aki nem gurítaná egészen hazáig. Abszolút J’AMIE kategória, abszolút kedves.
Ez úton kívánok én is Boldog Nőnapot, minden kedves hölgynek, aki követi a blogot!

TOVÁBBI KÉPEKÉRT:

A kor zamata

"...a kezemben egy olyan csodálatos lapszám, 

mely őszinte piedesztálra emeli a kor és karakter vitathatatlan varázsát..."

FOTÓ: VOGUE PARIS, DAVID SIMS

Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor a belga reptér előcsarnokában kapkodva tuszkoltam a novemberi francia Vogue-ot a pulóverem alá, hogy az amúgy is túlsúlytól dudorodó bőröndöm ne keltsen még nagyobb feltűnést. Így aztán horpadásig behúzott hassal és visszatartott levegővel sétáltam oda a pulthoz, s nyújtottam át a papírjaimat az ügyeletes kezelőnek, aki megkönnyebbülve nyugtázta: nem szeretnénk sem extra bukósisakot, sem plusz három bőröndöt a gépre vinni valami érthetetlen üzü-üzü nyelven ugra-bugrálva. Szempillantások alatt a kordon mögé jutottunk. A megkönnyebbülés sóhaja több volt egy a repülés maceráihoz nem szokott emberénél; a liluló arcom ismét emberi árnyalatot öltött. Miután a gépünk átrepült a kritikus határon és újra vízszintesben utaztunk, elővettem az ereklyémet és tüzetesen végiglapoztam. A sejtjeimbe ivódott impressziókon túl kezemben a bizonyíték, hogy a divat fővárosában jártam, de még fontosabb, hogy a kezemben egy olyan csodálatos lapszám, mely őszinte piedesztálra emeli a kor és karakter vitathatatlan varázsát.

Vitatkozhatunk és látványosan egyet nem érthetünk – én a francia Vogue-ot pontosan azért szeretem, mert talán nemzeti karakteréből fakadóan sosem csinál politikai vitát a szépségből és karakterből. Míg az amerikai és az angol lapszámban, tanulmányokban tárgyalt módszerekkel rekesztik ki az idősebb generációkat, hogy a szépség illúzióját egy 17 éves lány biológiai érettségére eliminálják, addig a párizsiak sosem machinálnak rafinált eszközökkel, hogy elrejtsék az emberi öregedés tagadhatatlan tényét és legfőképp: nem sumákolják el azt a zamatot, amit egy tapasztalt nőn érezni. Mivel mostanra pedig már egészen kikristályosodott: poétikai programom, hogy rávilágítsak mi is kell még a stílus és sikk mellé, hogy valami IZGALMAS POÉZIS és ne egy halott összkép süljön ki egy emberből, a kor íze megkerülhetetlen pontja a kérdésnek. nyilvánvaló spiritusz-opció, mondani sem kell. Íme hát, FIGURES DE CARACTÈRES, a kedvenc anyagom novemberből.

#7 | Miss Vogue

FOTÓ FORRÁSA: VOGUE PARIS, LACHLAN BAILEY

Magasról tenni a konvenciókra, 

holott határaikkal tisztában lenni;

magasról tenni az uralkodó értékrendre,

de az univerzális érvényűeket 

betartani: egyszóval vagánynak lenni... C'EST L'ALLURE!

Káprázat a körúton

Most gyakorlatilag kiderül. Minden. Leginkább az, hogy milyen mikor egyszerre nincs elég időm írni és egyszerre teli vagyok alkotói energiákkal. Végzetes kombináció, pontosan mint egy borzalmas hét után egy fantasztikus órát eltölteni egy Múzeum körúti nagypolgári lakás szalonjában, ahol egy kommunányi fiatal kreatív a világ zsenijeit vonzza mágnesként. Öt ujj, egy kéz, egy gitár. Egy emberrel, egy szenzuális skót zsenivel a szoba egyik sarkában, félkörben harminc emberrel, akik tátott révülettel hallgatják eszméletlenül megindító és megmozgató virtuóz játékát. Gareth Dickson csak játszik, és játszik, és játszik a négyzetrajzú szalonban, ahol a kristálycsillárt a bézs falakról visszaverődő olvasólámpák fénye színezi sejtelmesre. Előtted a művész, jobbra tőled a közönség, balra pedig a körút vibráló fényeivel, zörejeivel és élet-szagával. Idebent melengető szellemesség, odakint csörömpölő fagy. Révületedből csak a villamos zakatolása, egy-egy parketta reccsenése, vagy egy kéz ébreszt fel, mely véletlenül a lábfejedre nehezedik, mert a padlótól a plafonig emberek csüngnek, megigézve. Végre egy élmény, amiben öröm részt venni, és nem menekülni. Köszönöm.  

 Gareth Dickson videók:
http://www.youtube.com/watch?v=12tPFDQSTFk
http://www.youtube.com/watch?v=SLQuRjVuq_c&NR=1&feature=endscreen
http://www.youtube.com/watch?v=7YKcw86qS_E