(A fotókat Viszlay Márk készítette)
Szőke Gábor Miklós, a Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős, piszkosul zseniális szobrásza 2010 júniusában egy olyan párját ritkító kiállításra invitálta a valós művészetre szomjazó esztétakéjenceket, mely az emberi lét szélsőségeit groteszk tükörként tárja fel.
A Dante Konferencia, mely kilenc alvilági dobermann titkos ülését mutatja be egy grandiózus installáció keretében, a belső démonaival viaskodó – és azokat jól ismerő emberhez szól. A kiállítás egyszerre megrázó és őszinte, félelmetes és gondolatébresztő.
A D9 (A G8 után szabadon) résztvevői Dante Univerzumának kilenc leghatalmasabb tartományura, élet és halál irányítói, vérszomjas, műanyag palack testű kiborg lények a szerves és szervetlen világ groteszk határán.
A Kilenc titkos, misztikus és az emberi fül számára otromba hangon kommunikál egymással – hangskálájuk a dekopírfűrész sikító neszétől a láncfűrész hidegrázó, vaskos monológjáig terjed.
Tanácshelyük nem más, mint egy fából tákolt ógörög templom kultikus színtere, melyet rozsdás kennel vesz körül – s óvja meg az giccstől ellaposodott szemlélődőt.
A tanácskozás irányítója nem más, mint a magán Ferenc József és Sztálin elvtárs emlékeit hordozó, világuralomra törni kívánó Alexandrosz. Fogai helyére konyhakések nőttek, fehér-arany-vörös egyenruhájára érdemrendek kerültek. Feje veszedelmes sebességgel fordul 360 fokot körbe, testével a tanácsasztalt rázza.
Gigászi erejével egyedül a vele szemben ülő, körfűrészfogú Tomasso, Dante cápa énje képes elbírni, kinek erejéül a hátából kiálló fűrész ad bizonyosságot. Bőre, mint a rothadó hal, elméje, mint a penge.
Az asztalfőn a láncfűrész-fejű kutya, az abszolútista-anarchista uralkodó Dante ül, jobbján egy elegáns 20. századi gengszterrel, Filippoval. Balján a kecses és nőies férfi, a sunyi Baltazár hegyezi füleit, kinek koponyájából egy őzbak szarva áll döfésre készen. Futurisztikus jövőképével egyedül egy agárra emlékeztető jövőbeli lény, Veltero veheti fel a versenyt.
Veltero érzelemmentes életét egy az agya helyét bitorló gép helyettesíti, mely gőzt bocsát ki tulajdonosa koponyájából, ha túlmelegszik. Sokan Can Grande della Scalával azonosítják, a veronai nagyúrral aki éveken keresztül vendégül látta a száműzött Dantét. Nevének jelentése „Nagy Kutya” – a remény és a megváltás szimbóluma.
Mellette kúszik a félénk és alattomos bestia, kiharapott szájkosárral a fején. A pokolbeli áruló, a legszörnyűbb bűn elkövetője. A futurista festőről, Giacomo Balláról elnevezett fenevad hátából egy rettenetes, zakatoló fűrész áll ki, mely halálos sebet ejthet minden alattomosságát kétségbe vonón. Vele szemben Luis, a múlt század filigrán konzervatívja ül.
A torkosság nagyura, a Filippo mellet helyet foglaló túlfejlesztett Ciacco a mértéktelenséget szimbolizálja. Vonásai eltúlzottak, testéből kusza csövek kavalkádja ömlik a szemlélődő látókörébe.
Míg nap mint nap a televízióban, a magazinokban, az utcán, a buszon, a közértben az idealizált, irreális szépséget keressük megszállottan, teljesen megfeledkezünk a lelkünk mélyén és a világ kietlen pusztáin szunnyadó vadállatokról. A groteszk valóságot, az emberi érzések klüklopszait mi magunk zárjuk el egy vaskos kennellel körbezárt templomba. Azonban, ha meglazul a zár és rés nyílik, vagy netalántán egy elkóborolt, báránybőrbe bújt ordas megkerül rémülten nézünk szembe a rémségekkel/rémségeinkkel és megdöbbenve kérdezzük: ilyen rút a valóság?
Szép Holnapot!
(mert holnap backstage képek és tudósítás az OurStyle júliusi fotózásáról)
Az'Allürista
