Íme, amiben hiszek

"I’m sorry, but I don’t want to be an emperor. That’s not my business. I don’t want to rule or conquer anyone. I should like to help everyone - if possible - Jew, Gentile - black man - white. We all want to help one another. Human beings are like that. We want to live by each other’s happiness - not by each other’s misery. We don’t want to hate and despise one another. In this world there is room for everyone. And the good earth is rich and can provide for everyone. The way of life can be free and beautiful, but we have lost the way.

Greed has poisoned men’s souls, has barricaded the world with hate, has goose-stepped us into misery and bloodshed. We have developed speed, but we have shut ourselves in. Machinery that gives abundance has left us in want. Our knowledge has made us cynical. Our cleverness, hard and unkind. We think too much and feel too little. More than machinery we need humanity. More than cleverness we need kindness and gentleness. Without these qualities, life will be violent and all will be lost....

The aeroplane and the radio have brought us closer together. The very nature of these inventions cries out for the goodness in men - cries out for universal brotherhood - for the unity of us all. Even now my voice is reaching millions throughout the world - millions of despairing men, women, and little children - victims of a system that makes men torture and imprison innocent people.

To those who can hear me, I say - do not despair. The misery that is now upon us is but the passing of greed - the bitterness of men who fear the way of human progress. The hate of men will pass, and dictators die, and the power they took from the people will return to the people. And so long as men die, liberty will never perish. .....

Soldiers! don’t give yourselves to brutes - men who despise you - enslave you - who regiment your lives - tell you what to do - what to think and what to feel! Who drill you - diet you - treat you like cattle, use you as cannon fodder. Don’t give yourselves to these unnatural men - machine men with machine minds and machine hearts! You are not machines! You are not cattle! You are men! You have the love of humanity in your hearts! You don’t hate! Only the unloved hate - the unloved and the unnatural! Soldiers! Don’t fight for slavery! Fight for liberty!

In the 17th Chapter of St Luke it is written: “the Kingdom of God is within man” - not one man nor a group of men, but in all men! In you! You, the people have the power - the power to create machines. The power to create happiness! You, the people, have the power to make this life free and beautiful, to make this life a wonderful adventure.

Then - in the name of democracy - let us use that power - let us all unite. Let us fight for a new world - a decent world that will give men a chance to work - that will give youth a future and old age a security. By the promise of these things, brutes have risen to power. But they lie! They do not fulfil that promise. They never will!

Dictators free themselves but they enslave the people! Now let us fight to fulfil that promise! Let us fight to free the world - to do away with national barriers - to do away with greed, with hate and intolerance. Let us fight for a world of reason, a world where science and progress will lead to all men’s happiness. Soldiers! in the name of democracy, let us all unite!"

És aztán ez. A szöveg itt is remek.

A kor virága

A kor számomra mindig is csodálat tárgya volt, főleg azoknak az embereknek az arcán tükröződve, akik méltósággal és eleganciával tudtak megöregedni. Méltóság alatt az élet természetes folyásának elfogadását értem, mellyel bár perelhet az ember, el kell, hogy fogadja, máskülönben nincs karizma. Az, aki kizárólag áldozatként éli meg a világot, sosem lesz karizmatikus.

Annyi mindent adhat a kor, ami számomra érték. Például egy olyan magabiztos attitűdöt, mint ahogy a technikai truvájokon átment, letisztult művész a ceruzáját a papíron húzza. Egy vonás, ami kifejezőbb bármi másnál. Aztán ott a bölcsesség, a passzív rezisztencia, a nyugalom. És a humor. És a Carpe Diem. Néha van szerencsém egy egy délelőtt lecsorogni a budai hegyekből, ahol jól szituált öreglányok szlalomoznak a villamossínek között. Rúzs, smink, körömlakk, piros sál, piros sapka. Nem derogál adniuk magukra.

A Le Monde hétvégi mellékletében megjelent fotósorozat a kor szépségének ad teret. La fleur de l'age. persze ez az esztétika és koncepció is a franciáknál él igazán. (Lásd: Catherine Deneuve.)   

Kimaxolt élet

Énekeljen bármilyen csalódásról, fájdalomról, tragédiáról, Chavela Vargas megható erővel és tartással teszi azt. Számomra ezért vált órák leforgása alatt ikonommá ez a gyönyörűen megöregedett matróna, miután egy bajtársam megmutatta éjszakába könyöklő dohányzásunk alkalmával a Paloma Negrát. (Bajtárs, mert ha a barátsághoz egy véka sót meg kell enni, egy igaz baráttal az ember napról-napra meg is teszi. Most a La Lloronát hallgatjuk.) Chavela élt, látott, cselekedett, szenvedett – létezni szerintem igazán csak így lehet. Máskülönben negyven-ötven évesen megy el az ember esze, márpedig megbolondulni nem akkor, hanem fiatalon kell. Khalo szeretőjeként Chavela mindezt azt hiszem ki is maxolta. És még mennyi mindent. 

#15 | Bárhol, bármikor

Inspiráció. Jelen esetben 
a szerkesztőségben, a tumblerem 
tartalmának vállalható 
felével...  C'EST L'ALLURE!

David Gandy

Isten éltesse a brit szupermodellt, a ma 34 éves David Gandy-t, aki hát, egy pillantással falvakat lobbant lángra. 

Osvárt Judit

Megkérdeztem, válaszol? Azt mondja igen. És igen. 

Egyetlen magazin volt, amit rendszeresen vásároltam még Ózdon. Szinte a teljes zsebpénzemet a 8 nyolc évvel ezelőtt induló Elle Dekorra költöttem. Nem is olvastam, hanem faltam, már a kioszktól két lépésre, a buszmegállóban. A második lapszám szerkesztői levelében a főszerkesztő arról írt, a lap megjelenése után másodszor szembesült a „túl jónak lenni” problémájával: ahogyan gimnáziuma új olasz tanára nem hitte el, milyen jól használják a nyelvet, úgy az olvasók sem, hogy a magazin szinte egésze hazai készítésű. Nem tudom miért, de a sorai a mai napig visszhangoznak bennem. A főszerkesztő Osvárt Judit volt, most pedig úgy tűnik, hamarosan egy szerkesztőségen belül fogunk dolgozni. Elképesztő...

        MINEK AZ ÍZE VOLT A LEGKELLEMESEBB VALAHA IS A SZÁMODRA? Horvátországban, Vis szigetén szoktunk nyaralni. Ott vettünk a helyi piacon kapribogyót, aminek az ízét a mai napig érzem a számban. Semmilyen más kapribogyóval nem sikerült eddig még csak helyettesíteni sem.  

        BARÁTOK VERŐDNEK ÖSSZE, NÁLAD. MIT ÜTSZ ÖSSZE PERCEK ALATT? 
Tapas lesz, mindig van itthon olajbogyó, szárított paradicsom, parmezán, kapribogyó, valamilyen jobb felvágott (mortadella például), kevernénk egy tonhalkrémet, gyorsan leugranánk egy jó kenyérért vagy lepényért, lehet hogy sütnénk egy quiche-t gyorsan, ezekhez mindig van itthon alapanyag. Jó csoki is mindig van itthon, ha más desszertre nincs idő. Ha van egy-két óránk a vendégség előtt, akkor gyorsan összedobok egy tarte tatint, és télen mindig van a hűtőben konfitált kacsa.  

        MIT TANULTÁL AZ OLASZOK KULTÚRÁJÁBÓL? 
A szépség iránti állandó és folyamatos érzékenységet. Szépen öltöznek, szépen beszélnek, mindenben keresik a szépet – a kiskanáltól a nőkig. Nekik mindennél fontosabb a „bella figura“ , tehát hogy milyen a megjelenésük, az imidzsük – ezt én nagyon felszínesnek tartom, de az építészetük, a művészetük, az általános vizuális kultúrájuk irigylésre méltó. A design számukra nem úri huncutság, hanem a mindennapok része, még akkor is, ha a többség ott sem engedheti meg magának a drága bútorokat, eszközöket. A gasztronómia terén is tanultam: minél jobb minőségű alapanyagokkal kell dolgozni, és azok gyakorlatilag maguktól összeállnak étellé, nem kell sokat főzni, fűszerezni. Az olasz konyha az egyszerűsége és a jó minőségű alapanyagok miatt káprázatos.  

        KI MOST SZERINTED A LEGERŐSEBB DESIGN TERÉN? 
Egyre erősebbnek látom a designban a technológia szerepét: ma már nem azok a sztárok, akik egy látványos citromfacsarót terveznek, hanem azok, akik egy olyan eszközt és/vagy eszközt és technológiát raknak össze, amit az emberek szeretnek és használni is tudnak. Forma és technológia, hardver és szoftver egysége a siker kulcsa most (ezért olyan sikeres az Apple), és a design következő sztárjai erről a területről jönnek majd. Hogy honnan, az más kérdés: ebben a tekintetben totálisan globalizált a piac, és mivel jó nálunk a képzés, lehet hogy épp egy magyar tervezőből lesz szupersztár, miért ne? 

        MI VOLT A LEGUTOLSÓ TÁRGY, AMINÉL AZT ÉREZTED, AZONNAL MEG KELL FOGNOD?
Egy Designologist kanapé, a Hephaistos üzletében. 

        MELYIK FILM VOLT RÁD A LEGNAGYOBB HATÁSSAL? 
Dutch Light, egy dokumentumfilm a németalföldi festészet alapjául szolgáló titokzatos holland fényről. Felejthetetlen.  

        MI INSPIRÁL? 
A képzőművészet és a fotó, azon belül Velazquez, a németalföldi festők, Hammershoi és Rodchenko, illetve a művészettörténeti könyvek, pl. az Impossible Museum (Prestel Verlag). Valamiért nagyon erősen inspirál a kobaltkék és a cseresznyepiros szín, főleg együtt (van is erről egy Pinterest board-om). És újabban nagyon inspirálnak a fiatalok, akikkel dolgozom – mind 30 év alatti fiúk és lányok, a maguk területén profik, a technológiát teljes természetességgel kezelik, jól kommunikálnak, gyors az észjárásuk, nyelveket beszélnek, nagyon ambiciózusak és tele vannak jó ötletekkel.  

        MIÉRT ÉRI MEG BUDAPESTEN ÉLNI? 
Mert mindig történik itt valami. Nyílik egy új étterem, másnap egy másik, és az igazán menő helyeket csak akkor ismered, ha itt élsz. Folyamatosan ismerhetsz meg új, érdekes embereket úgy, hogy ki sem mozdulsz a Belvárosból. A város építészete kimeríthetetlen titokforrás. Felnézel egy homlokzatra, ott egy felirat, amit még sosem vettél észre, pedig láthatóan szecessziós stílusú, és te évekig dolgoztál a szomszéd épületben (tegnap történt meg velem). Besurransz egy nyitva felejtett kapun, és érintetlen üvegablakokat látsz, amik száz éve díszítik a lépcsőházat. Minden nap kettes villamossal járok, egyszerűen nincs szebb látvány, mint a Duna és a budai oldal. Az eklektikája ellenére, vagy éppen azért, nagyon-nagyon izgalmas város építészetileg Budapest.  

        MI SZERINTED A LEGNAGYOBB ERÉNY?
A szorgalom és az alázat.  

        MI AZ A TANÁCS, AMIT A PÁLYAKEZDŐ ÖNMAGADNAK ADNÁL? 
Amit apukám írt az emlékkönyvembe másodikban: tanulj sokat, mert azt soha senki nem veheti el tőled!  

        TÚL JÓNAK LENNI SZERINTED ELŐNY VAGY HÁTRÁNY?
Nem tartom magam „túl jónak“, inkább csak gyorsabbnak, kíváncsibbnak és tájékozottabbnak, mint az átlag. Előbb eljutnak hozzám, előbb leszűröm, előbb észreveszem a világ újdonságait, mint a többség, aztán ezeket formálom át úgy, hogy nekem is tetsszen, de a célközönség is értse. Így volt ez az Elle Dekorban és a Design Héten is így történik most. Mindezt egyébként nem tudnám egyedül csinálni, mindig kellenek hozzá hasonló társaim, akik legalább annyira naprakészek a világ eseményeiben, mint én, és akik lefordítják tárgyakká, enteriőrökké, eseményekké, csokrokká, bármivé azt, ami szerintünk ma még újdonság a világban is, de holnap már nálunk is divat lesz.

Juci blogja: http://jucjucjuc.blog.hu/

 

Caroline, Caroline...

Előre szeretném leszögezni, gyakorlatilag semmit sem tudok erről a nőről. Erről a CAROLINE SIEBERről. Mindössze annyit, hogy elég jól néz ki, és ahol a Chanel neve elgurul a padlón, ő ott van – márka nagykövet, mi más lenne a dolga, mint reprezentálni. Persze némileg utánanéztem, a pedigréje nem is olyan rossz: Ausztriában született, Londonban tanult és dolgozott pénzügyi vonalon, de a kétezres évek elején váltott: stylist lett, most pedig Emma Wattson is az ügyfelei közé tartozik. A Tatler szerint ott a helye a világ 10 legjobban öltöző női között, miután pedig tavaly nyáron hozzáment egy osztrák báróhoz, báró Fritz von Westenholzhoz, az amerikai Vogue-ban is bérelt a helye. Az esküvőt természetesen ők hozták le elsőként, a szeptemberi szám címlapján „az év lakodalma” címen futott. A dínom-dánomban pedig mindenki ott volt. Mindenki. Nem semmi. Mint a leopárd mintás kabátos képe, napszemüvegben, az emlékmű előtt. Az az allűr, az a stílus, az az elegancia! Ohlalá…

#14 | Ikon, aggyal

Akkorának lenni, hogy 
az ember a legkiválóbb zseniknek 
dirigáljon, mondjuk, 
mint Diana Vreeland 
Capotenak...    C'EST L'ALLURE!

Csibészek

Van valami végezetesen vonzó, van valami féktelen magabiztosság abban a bizonyosságban, ahogyan ezek a férfiak itt jönnek-mennek. Sikktől sisteregve mozognak a nagyvilágban: lazák és lélegzetelállítóak, mindeközben lángra kapnak a fennköltségtől, az eleganciától. Van bennük ugyanakkor egy megfejtetetlen eredetű, nyers és intellektuális arrogancia, egy áthidalhatatlan szakadék ő és te közted, ő és úgy általánosságban, mindenki más között. Aztán ott a holdudvar, beavatottakkal. Rejtélyüket ők sem fürkészhetik ki, csak a rejtvényt lehet megfejteni, a rejtélyt nem. De korántsem a pénz sugározta felszínes klisékre gondolok, ami a sznobéria tárgya, hanem az agy eleganciájára, az életvitel minőség-orientált emelkedettségére, a teremtő géniusz mivoltukra. Mindannyiuknak. Félelmetesek. És ápoltak. A züllött antihős rokonjaik egytől-egyig a jóból lett rosszfiúk kifinomultságával. Remek konyak, finom cigi, kiváló ing. Ó a fehér ing. Hát anélkül nem élet az élet.  

Szenzáció szombaton

Szombati szenzációk. A ködön átsütő napfényre ébredni. Kényelmesen felöltözni, persze kellő csavarral, kellő attitűddel, és elindulni reggelizni. Ahogyan Áron Eszter mondja: mert megérdemel ennyit a hétvége első reggelén az ember. És valóban. Nyakba a várost, nyakba a tereket! Szabadulj ki az igából és élvezd... az életet. De most komolyan, mi másért éljen az ember, ha nem a szombat délelőttért?! Francba az egészbe. Essen az ember szerelembe. Legalább az omlettjével!