"Művész az, akinek van szeme"
mondta sétája közben Tamara Barnoff.
Tegyük hozzá: művész az, akinek van szeme,
és nem csak néz, de lát is.
Bevallom: azért egy kicsit bepánikoltam. Most, hogy a tavasz első napsugarai rákvörösre égették az arcomat mindössze másfél óra alatt a Károlyi kertben (így a drákói szigorral tűző Napot kicselezve kellett visszacirkálnom az egyetemre), nem tudom, mennyi legitimitása van az ajánlatomnak: légy szabad! LEGYÉL MŰVÉSZ!
Új évszak, új ars poétika: méghozzá tegyél magasról a szabályokra! Egyáltalán a világra. Hordd nagyanyád ruháját vagy nagyapád kalapját, kurdássz színes selyemsálat a padlásról, vagy tetszőleges vintage butikokból – a legfontosabb kiegészítőd azonban manifesztumod legyen: egy művésznek bármit szabad. Cigit a tilosban, allűröket az Operában, de főként ott, ahol mindenki mesterkélt, ahol mindenki pózol anélkül, hogy egy szikrányit is önmagát adná. Az attitűdödért persze utálni fognak, hiszen szabadságoddal bármikor leleplezheted: a pozőrök semmit sem érnek. A fesztelenséged fenyegető. De szarni rá. A művész bármit megtehet - mondanám...
NOTE: a művész alternatívája a bölcsész. Nagyon sokat tanulok tőlük, ha nihilizmusról van szó. Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése