Az elmúlt 10 évben a Chrisopher Bailey vezette Burberry a világ talán legnépszerűbb, és legimádottabb márkájává nőtte ki magát - mind a jó ízléssel megáldott nők, mind az igényes férfiak köreiben. Éppen ezért tökéltem el, hogy „én márpedig nem fogom szeretni”.
A tegnapi milánói bemutatón, már az első szám, Dusty Springfield fájdalmas ám bizakodó dala úgy éreztem engem szólított meg és teremtette meg a kollekció pesszimista gyökerekből induló, de kitörni vágyakozó hangulatát.
A modellek alaszkai favágók klasszikus kockás kabátjaiban, dohos cukorkaszínekben, 60-as éveket idéző szabászati megoldású kabátokban lepték el a kifutót, és teremtettek luxust, valamint oxfordi intelligenciát.
Pár, a tavaly Mount Ventaux-t is megjárt shearling kabátok ismét előkerültek a szekrényekből, igaz kissé fényesre modernizálva – csakúgy, mint a bézs zakók és bolyhos pulóverek.
A Burberry férfi kezdeti rebellis színhasználata után ismét magára talált, s közel sem nyomasztó barnákat és feketéket húzott magára – szűkített öltönyöket, bundákat és szigorú kabátokat.
Így lett a high-tech intelligenciából up-to-date dandy és rock and roll , 2011januárjában.
Így lőtték főbe a bennem rejlő gőgöt, s imádom ismét a márkát.
A Burberry erőssége eredettudatának köszönhető. Tisztában van a gyökereivel, és fegyverként használja azt, melyet demokratikus keretek között nyújt át minden egyes szimpatizánsának. Tudja honnan jött, és tudja merre tart – lehet az idő ködös, párás, esős.
A legtrendibb brit márkaként még azt is képes elérni, hogy a sör és sültkolbász szagú, tipikusan ostoba amerikai favágókockákra egyetemes intelligenciával tekintsünk.
Honosítja mindazt, mi erősíti, s felülírja a kliséket és sztereotípiákat.
Magyar tervezők, hol vannak a ti gyökereitek?
Üdv,
Az'Allürista
1 megjegyzés:
Én se úgy indultam neki, hogy márpedig ezt akkor is szeretni fogom. Néhol el is bizonytalanodtam, de összességében lenyűgözött. Úgy az egész, mindennel együtt.
Megjegyzés küldése