SIGNÉ Garance Doré

EMBEREK!!!

HOLNAP 14.30-TÓL ÉLŐ  

LOUIS VUITTON 

KÖZVETÍTÉS FACEBOOKON!!!

Suliból ellógni, munkát félredobni, kaját levenni a tűzről, kocsit metrót villamost leállítani, mert Marc ismét alkot!

(Meg vagyok róla győződve, hogy minimalizálja a lookot, és egy indusztriálisabb, de mégis szofisztikált bemutatót láthatunk HOLNAP, 14.30-TÓL.)

(Az'Allüriusta, csak így gyorsan. A következő bejegyzés a hét vége felé - az lesz az 50.)
(Am, mivel az 50. bejegyzést meg akarom tartani a fantasztikus jubilllllleummi - vagy nem si tudom mi az 50. - bejegyzésnek, az Oscar Gáláról nem közvetítenék. Imádtam az An Education zseniális és tündéri színésznőjének, Carey Mulligannek a ruháját.
Mellette az összes Armani Privét, éééés Meryl Streepet.
KeriMari (Maria Carey) egy DISZNÓ volt - mint mindig - , akit már 2002-ben le kellett volna vágni.
Magyarország "celebvilágának" egészét, sztárvilágának felét a vágóhídra kellene küldeni. A luxusszajhákkal az élen. Utána azokat akik képesek 3nál több ruhát venni Náraynál.)   

 

Nos, dióhéjban.

A divatvilág három street-style fotóst tart igazán számon: Scott Schulmant az egész street-style láz megteremtőjét, Tommy Tont a legújabb gyöngyszemet és Garance Dorét a francia sikk-királynőt.

Mielőtt még bárkinek is eszébe ötlene, hogy három fotós közül miért csak egy nő, a főleg nők irányította divatiparban – és a gondolatívet fölrántva elindulna az elmélkedés a nők siralmas társadalmi helyzetéről, Garance-ről lesz most szó. Illetve egy napjáról.

„ A legfontosabb az életben, hogy megtanulj alkalmazkodni. Eddig azzal töltöttem az összes divathét éjjelét, hogy írjak, de az elkövetkező 10 napra annyira, de annyira sok dolgom lesz, hogy a legjobb amit tehetek, hogy a bemutatók közötti szünetekben a telefonomról foglak titeket tájékoztatni – így végigkövethetitek több napom. Olyan ez mint a Twitter, csak nem élőben!

Szóval, éppen a metrón vagyok, és a Balenciaga bemutatóra tartok – két órás késéssel. Pontosan. Nincs sofőröm. Oké, vegyük újra.

08:00

Itt az ideje egy kicsit dolgozni, mivel van pár nagyon fontos dolgom, mint pl. a teddmegazonnal dolgok. Meg kell adnom pár paramétert egy magazin fotósorozatának a photosopozásához, amit én fotóztam (Yoohoo!), és holnap jár le a határidő (Boohoo). Vagy be kell fejeznem egy magazin címlapjának (!) az illusztrációját (Yoohoo!), aminek, a határideje tegnap előtt járt le. És ott az a kb. 6823 olvasatlan levél. Mintha a vertigo /pontos magyar fordítást nem ismerek. Tünetei: erős szédülés, fejfájás, hányinger, nagyon rossz közérzet a stressz hatására jelentkezik – Rachel Zoe-nak is többször volt./ tünetei jelentkeznének nálam. Garance. Nyugi. Mély lélegzetvételek. Be… ki. Be… ki.

11:00

A francba. Szalad az idő. Készen kell lennem!!! Minden alkalommal, amikor visszajövök Párizsba, elmondom magamnak, hogy milyen jó lesz, az összes ruhám a lakásomban lesz, és épen ezért képes leszek arra, hogy 15 perc alatt elkészüljek. És végre szupersikkes legyek. (Ui. Ez az életcélom)

11:35

2500 összeállítást próbáltam ki, de elkéstem. Túl sok közül kell választanom. Vásárolgatni kellene a héten egy kicsit, de egyáltalán nem lesz időm. És ma este a Merci-be, a Bar Vogue-ba és a Zahm kiállításra kell mennem, a Colette-ba.

11:55

A Concordra kell mennem. Megpróbálok bejutni a Balenciaga második bemutatójára, amit a vásárlóknak szerveznek. Szaladnom kell, percek múlva találkozunk!

12:03

Pffffff. A bemutató már elkezdődött. Igazából már véget is ért.

Ez teljesen lehangol, de találkozok Carole-lal, aki az egyik legjobb barátom és a Département Féminin számára vásárol, valamint egy Céline inget visel amit azonnal le akarok lopni róla. De mivel ez lehetetlen, lefényképezem.

Kérem, milyen volt a show. Azt feleli, nagyon jó, imádta a színeket és úgy gondolja, hogy a bemutató valóságos kreatív robbanásvolt. Azt is elmondja, hogy Hétfőn a bemutatóterembe megy, hogy végignézze a kollekció kereskedelmi változatát és vele mehetek. Imádom a showroomokat, a vásárolókat és a véleményüket: hogy, hogy értékeli a közönség a darabokat. Oly sokra megtanít a divattal kapcsolatban!  

12:30

Oké. Van egy fél órám. Oké. Ne nevessetek. Hazamentem átöltözni. MONDOM NINCS NEVETÉS! Ez A Divathét – nincs mese.

15.00

Pffff. Ez a bejegyzés túl hosszú! Mindegy. Épp a Balmain bemutató felé tartunk. Az előző jegyzet és e között bevágtam egy thai csirkét a kanapémon, az ügynököm, Salomé társaságában, aki mindig a nyakamon van – és ezt imádom benne. (Te jó isten! Már minden tudni fogtok rólam!)

A Balmain bemutatón Giovanna /Battaglia – a Vogue Nippon stylistja/ mutat nekem egy videót a kameráján. Koreografál valamit, kicsit bolondos. Azt hiszem, ez a videó fenn van YouTube-on, már majdnem sikerül belőle kiszednem a linket.

15:45
A Balmain bemutató elkezdődik – kb. 1 embernek egy ülés ¾e jut, ráadásul valaki rám ül – de pillanat. Én is csináltam már ezt egy párszor, így a látogatómat egy mosollyal üdvözlöm. AZ EGÉSZ DIVATVILÁG ITTVAN.

16.55
Scott-tal a taxiban, a Rick Owen show felé. Jazz a háttérben, lenyűgöző napfény. A Balmain nagyon mókás volt, totál recesszió tagadó rengeteg arannyal, brokáttal és Prince-szel a háttérben.

17:35
Itt vagyok a Rick Owens bemutatón Giovannával és Annával (Dello Russo) akik vonaglanak a nevetéstől, mivel Anna egy Francesco Scognamiglio övet visel, és amikor a fotósok megkérték, hogy ejtse ki angolul, azt se tudta, hogy hol kezdje.
A bemutató után ismét belebotlok Carole-ba. Beugrok az autójába (igen, neki van sofőrje!) és megtámadjuk az első kávézót, amit találunk. Olyan régen találkoztunk. Ezek a kis találkozások nagyon szórakoztatóak, de nagyon hiányoznak a barátaim.

Nem igazán voltam kész a mai napra. Az egész reggelt végignyivákoltam (a lepedő alatt bujkáltam), de amint megittam az első kávémat egy barátommal azonnal mosolyra derült az arcom! Minden feszültségem elszállt és visszatért az energiám! Épp haza felé tartok, és otthon …
Istenem! Már megint túl hosszú ez a bejegyzés. Itt most inkább megállok. Legközelebb – ha lesz – velősebben fogok írni.

Nagyölelés!

Nagyölelés! Boldog Nőnapot.

Az'Allürista