Sikkről, stílusról - spiritusszal. Bio, Kontakt, Jegyzet, Fenomén, Objet de l'Obsession, C'est l'Allure.


2010/03/26

Kész átverés - olasz módra




Szóval. Szóval szóhoz sem jutok.

Tudni kell, hogy amikor egy nagy divatmárka – mondjuk az Armani vagy a D&G – egy üzletbe költözik, annak a kialakításáig az ablakokat és ajtókat bevonják semleges papírokkal, és maximum egy kicsike táblán hirdetik, hogy itt a Roberto Cavalli fog megnyílni, április végén.

Így aztán, aki a múlt héten, az Andrássy úton, a luxusmobiltelefonokat áruló Vertu és a Művész Kávéház között sétálgatott, és tett egy fürkésző pillantást a boltok felé, megakadhatott a szeme, egy a fenti módon elmaszkírozott üzleten. A felirat még véletlenül sem volt diszkrét: STÍLUSIKON ÉRKEZIK.

Ez és a kiküldött 100 hófehér meghívó után, amely ízléstelen módon tartalmazta a 100 meghívott ember nevét, akik egytől egyig a magyar divatipar legnagyobb formálói – kezdve az Elle divatszerkesztőitől, A The Roomig – az emberek jogosan és igen kreatívan találgattak, hogy ugyan ki érkezik egy ilyen apró boltba?
Prada? Fehér meghívó… lehetetlen.
Fendi? Ekkorába?
Ferrari? Ott több piros lenne…
Dior? Ő nem piros…
Akkor? Mindenképp valami stílusikon! Valami igazi ikon!

Nos. Most tessék megkapaszkodni. Osvárt Andrea gyönyörszínésznő és Tombor Zoltán zsenifotográfus (sokszor dolgozik a magyar és az olasz Marie Claire-nek) elhozott Olaszországból egy üveg sört. Még nem is egy közel 300 évnyi történelemmel rendelkező Guinnesst, hanem egy Dreher színvonalú Peroni nevű valamit, ami állítólag borzasztóan stílusos és 550 Forint körüli ára ellenére luxuscikk szerűség.

A bolt tulajdonképpen nem bolt, hanem egy kirakat, amit a tulajdonostól bérelnek április végéig. Bemenni nem lehet, megvenni a sört nem lehet – reménykedni, hogy a Tescoba megérkezik, és az akciós újságban benne lesz – a leértékelt tablettás, gazdaságos bor szomszédságában… lehet.

Voltaképpen az elgondolás, hogy készítünk egy kirakatot, ami a vágyakozás tárgya lehet, de oda bejutni nem lehet, nagyon, de nagyon eredeti, azonban új nincs a nap alatt.
A Prada csinált hasonlót 2005-ben, amikor két skandináv szobrász-építésszel elkészítettek egy műalkotást, egy Prada butikot (ami voltaképp egy szobor) a préri kellős közepén, Texasban, Marfa város közelében.

Azonban itt a gerillamarketing és a túl-, túl-, túlhajhászása a dolognak, aztán a végén a hatalmas csalódás tönkretette az élményt, és átverés szagot kezdett árasztani. Az egész olyan, mint a sok idióta reklám a tévében, amitől egyenesen rosszul vagyok/vagyunk, de mégis beszélünk róla.
Hatalmas sajtót sikerült pukkasztania, de az emberek kárára. És bármekkora is a piapiac, ez helytelen.  

DE! Legalább, egy jót beszélgethettek A Százak. Sáros fehér padlószőnyegen.      

Nincsenek megjegyzések: