Sikkről, stílusról - spiritusszal. Bio, Kontakt, Jegyzet, Fenomén, Objet de l'Obsession, C'est l'Allure.


2013/06/19

Sauvage



Elképesztő. A francia Vogue nyári duplaszámának fotósorozata Anja Rubik manökennel és Andreea Diaconu, hát... tökéletes testű istennővel. Aki egyébként nem professzionális modell. Csak egészséges és elragadóan gyönyörű. A plázsra a bunda ugyan nem ajánlott, de a vadember-bennszülött hangulatot pontosan érezzük. Az igazi, az eredeti a legerőteljesebb. Csak az igaz éli túl




2013/06/13

Perzselő ihlet


A kannát színültig töltöttem. Tizenöt liter. Kegyetlen, de korántsem a leghasztalanabb módszer. Gyors mozdulattal emelem a fejem fölé a zöldellő műanyagot, a jéghideg víz hangos robajjal patakzik végig a naptól felhevült testemen. Mire persze elérem a kert végébe fektetett napágyamat, akár újra is kezdhetném a procedúrát. Már a tompán dongó legyeket sem érdekli az ismét csontszáraz testem.

Nem panaszkodom. Ugyan időbe telik, de igyekszem minden megmaradt évszakot a maga erényeiért szeretni. Most, hogy a napról visszakúsztam a szoba árnyékába és a szemeim is kezdenek hozzászokni a vakító sötéthez, bizton állíthatom: imádom a nyarat. A testemet morogva ostromló perzselő napsugarakat. Ha vízpart közelébe kerülök, esetleg egy kanna víz a kezem ügyébe kerül, gond egy szál se. Egy szavam nem lehet. Akár az Antillákon is heverhetnék, a párás szellőtől egy rongyosra púposodott könyvvel. Nem oszt nem szoroz, hol vívok Camus-vel. Ha vízpart nincs, persze akkor is van menedék. Azt képzelem, egy barátom afrikai kertjében, civakodó madarak árnyékában hűsölök. Ekkor aztán menthetetlenül bekúszik a szemeim elé a Sofia és Francis Ford Coppola, amint a Louis Vuitton Core Values kampányában beszélgetnek a szavanna ölelésében. Meghitt és intim pillanatról van szó, a lemenő nap fényében, ahol a hőség még épp annyira izzik, mint a kettejük közötti kreatív eszmecsere. A gondolatok minősége egy hullámon mozog az őket körülvevő mappák és táskák szellemiségével. Ez az a kép, amiért bármennyi hamisított táska szaladgál is az utcákon, és bármilyen olcsó emberek is viseljék az eredeti példányokat, én sosem fogom tudni megutálni a márkát. Többről szól, mint státusz. Többről, mint puszta minőség. Core Values, el nem évülő értékek. Hagyomány. Lélek. Az utazásról, pedig nem is beszélve.  


2013/06/10

Nocturne



Az éjszaka portréja. Szépiában úszik. Mikor az éjjeli égbolt olyan súlyos, hogy rád szakadna, ha nem úsznának el füstös felhők a vicsorgó csillagok alatt. Pinot noir. Testes. A háttérben pedig zene. Ívvel, érzelemmel, szenvedéllyel. Mikor pont akkor kiáltanak az éjszakába, amikor kell. Playlist 23 számmal, kizárólag sötétedés után, mikor már mindenki más nyugovóra tért. 



1.      JANE BIRKIN - Ford Mustang    \    2.      CHARLOTTE GAINSBOURG - L'Hôtel Particulier    \    3.      COCO ELECTRIK - Hanging Rock    \    4.      SIOUXSIE AND THE BANSHEES - Arabian Knights    \    5.      KASPER BJORKE - Fasano    \    6.      MICHELE LAMY X ZEBRA KATZ - How do you feel    \    7.      JOCELYN POOK - Masket Ball    \    8.      PHILIP GLASS - Pruit Igoe    \    9.      DISCODROMO – Givenchy F/W 2012/13    \    10.  TRISTESSE CONTEMPORAINE - Empty Hearts (live)       11.  LA CAÍTA - El pájaro negro    \    12.  LA MARELU - Jaleos Extremeños    \    13.  NINA SIMONE - Black Is The Color Of My True Love's Hair   \    14.  CHET BAKER - I'm a Fool to Want You    \    15.  NINA SIMONE - Tomorrow Is My Turn       16.  JAY HAWKINS - I Put a Spell on You    \    17.  JAMES BROWN - Its A Mans World (live)    \    18.  GLOBAL DRUM PROJECT - Dances w Wood    \    19.  GLOBAL DRUM PROJECT - Baba    \    20.  GNAWA MUSIC OF MARRAKESH - Night Spirit Masters    \    21.  CALL TO ARMS - Harmonic 313    \    22.  GRAUZONE - Film 2       23.  CHRISTIAN AIDS -  You're a woman, i'm a machine (Christian  AIDS remix



2013/06/09

Vogue vita




A spanyol Vogue munkatársai? Hát ők már az anyatejjel magukhoz ölelhették mindazt, ami a dolce vita életérzéséhéhez szükséges lehet. Csábítóak és töretlenül vidámak, még a parton is pazarul csillogva lüktetnek az élettől. Színek, színek, színek és még több. Jobbra, balra, a májusi lapszámban éppen tengerbe simuló kékekkel, a fehér homokba olvadó bézsekkel és a napot megidéző narancsokkal. Háttér? Azúrkék óceánnal flörtölő pálmafák. Helyszín? Cölöpökre épített mahagóni bungaló. Hangulat? Mintha csak a Gucci reklámfilmjei kelnének valóban életre. Ez, ez, és ez. Mennyire imádom ezt az utolsó videót! Tündöklés és jó kedv. Kell ennél több?   

2013/06/04

Stílusfürkészet


EMMANUELLE ALT, a párizsi Vogue főszerkesztője 
a Christian Dior monacói prezentációján. 


Most pedig elmondom, miért is nem mutogatom magam. Márpedig én aztán igazán megtehetném! Nincs semmi akadálya. Van két kezem, van két lábam és most jön a csavar: a fejem sem a derekamra nőt. Ráadásul nem csak zarás zakóim, hanem kapcsolataim is vannak, bár ha nem is lennének, bármelyik sztárral lefotóztathatnám magam a mosdó előtt. Így aztán már csak azt a hűséges fegyverhordozót kellene megtalálnom, aki rögvest Demarchelier-vé avanzsálódna, miután megmutatnám neki, hol is kell a saját gépén az exponáló gombot lenyomnia. Szóval? Mikor is indítsam a „Le style de Mathieu” oldalam? 
Talán már rögvest holnap! Vagy mégsem. Inkább soha. A személyes stílusom misztikuma ugyanis rögvest szertefoszlana, ha öntelt önkényemmel közszemlére tenném. Méghozzá naponta. Mert ahol a porond kezdődik, ott ér véget a személyiség is, szerepeket magamra osztani pedig lusta lennék. Hétfőn sportos, kedden sikkes. Szerdán elegáns és kimért, csütörtökön dögös, macsós. Pénteken itt a hétvége, Szombaton és vasárnap pedig nézzétek: mennyire élvezem az életem. 
Úgy tűnik, nincs meg bennem az a talentum, az a plusz, hogy kaméleonként számoljam fel a saját egyéniségemet, s még inkább: hogy puszta megjelenésemmel vezessem a tömeget. És már elnézést. De mégis, melyiket? A combosabb háromnegyedét, ami ponyvát és bulvárt fogyaszt disznózsíron hagymával, vagy a maradék egynegyedet, ami minden erejével igyekszek elfelejteni: egykor ponyvát és bulvárt fogyasztott (disznózsíron, hagymával)? Marad végül egy maroknyi ember, aki nem felejtett még el érteni, érezni és ízlelni – megízlelni a világ azon milliónyi árnyalatát, amiből aztán képes eldönteni, hol kezdődik és hol ér véget ő maga. Így aztán fotós, tehetség és gusztus nélkül állok el önreprezentatív reményeimtől és fordulok vissza a szavak szintjén ahhoz, ami mindig is foglalkoztatott. Mégis, mitől stílusos ma valaki?