Sikkről, stílusról - spiritusszal. Bio, Kontakt, Jegyzet, Fenomén, Objet de l'Obsession, C'est l'Allure.


2010/01/31

Stella & Natalia


 

 
Voilá. Egy hete még siránkoztunk, hogy tél van és se hó, se hideg – bezzeg most… Mindenkinek ajánlanám Prada combtőig érő horgászcsizmáit, biztos vagyok benne, hogy a leesett 50 centis hóban jól fog funkcionálni.



Mellesleg, a legfrissebb kép a neten: Stella McCartney tavaszi kollekciójának az első kampányképe, Natalia Vodianovával – a tavaly őszi kampányból jól ismert figurák idén szabadságot vettek ki (voltaképpen, az egész Csipke Rózsika statisztagárda és Sigrid Agren.).



  
Üdv,
Az Allürista

2010/01/27

Lv Ligne petite

 

Mit ér a jelen múlt nélkül? Teszi fel a kérdést a Louis Vuitton egész világot átölelő csapata, akik nap, mint nap, azon dolgoznak, hogy újabb és újabb technikai fejlesztéseiket a hagyomány szele minden oldalról átitassa – legyen szó divatról vagy építészetről, a temérdek goods-ról nem is beszélve.

„A Louis Vuitton asnières-i műhelye már másfél évszázada élő szimbóluma annak, ahogyan a cég egyedülálló módon ötvözi a hagyományokat és a fejlődést.
Az asnières-i műhely Párizs közelében megkérdőjelezhetetlenül a Louis Vuitton lelke. Több mint egy évszázada, 1859-től 1977-ig ez volt a cég egyetlen termelő egysége, mielőtt a növekvő kereslet további műhelyeket hívott volna életre. Asnières továbbra is a Louis Vuitton egyedülálló szakértelmének szimbóluma.”

Így aztán, az LV az apró bőráruk 100. évfordulójára 3 új állandó terméket készített, melyek 2010 februárjától kaphatóak az üzletekben.



Jó Holnapot,
Az Allürista

2010/01/23

Louis Vuitton F/W 2010/2011 Menswear






Dolgozok a kommenten.
Jó Holnapot!
Az Allürista




2010/01/20

A saját orra után megy


(Adaptáció a magyar Marie Clair Randevú sorozatából, Winkler "csoda" Nóra tolmácsolásában. Trunkó Bálint aprócska fotója, Békefi Zsóka alapozója és szakértelme.)

Zólyomi Zsolt az egyetlen orr, vagyis parfümőr Magyarországon. Versailles-ban, a luxuskozmetikumok világhírű francia iskolájában végezte el a Fragrance Academy parfümkészítő mesterkurzusát. Azóta készíti saját parfümkreációit.





Becsukott szemmel állok, és az orrom előtt elhuzigált papírcsík illatáról meg kell mondanom, mi jut eszembe. Van, amelyik olyan, mintha csíkos napernyő alatt a tengerparton figyelnéd a szelet, van, amelyik a töppedő szőlőszemeké, van, amelyik a még meleg sütemény illata, ahogy a vaníliás cukor szálldos rajta, és volt egy, amelyet hosszasan szagolgattam, mire beugrott, hogy mire emlékeztet. A Szerb utcai ortodox templomban érezni ezt a sűrű nedvességet, ahogy a tömjén már beivódott a fába. „Jó! – mondja Zsolt –, ennek Éjféli mise a neve.” Odavagyok. „Ezeket az illatokat és azokat az alapanyagokat, amelyekből saját parfümöket keverek, nem lehet egy napon említeni a mindenki által ismert kölnikkel – folytatja. – Az alapanyagárak mutatják a legjobban az arányt: 130 euró az alja, és 150 ezer a teteje.” Zsolt már kiskorában élénken szaglászott, de csak később jött rá, hogy ez több egy szokásnál. Azt mondja, ma már bárkiről „le tudja kapcsolni” a parfümjét, és képes az alatta lévő igazi, saját testillatát megérezni. Ezt elég zavarba ejtő hallani, hiszen más szagunk van, ha éppen szerelmesek vagyunk, izgulunk, vagy ha bánt valami. Zsolt bizalmasan kezeli a megérzéseit. Amikor személyre szóló parfümöt kever, hónapokon át tartó folyamat veszi kezdetét. Az illattanácsadás jóval rövidebb. „Általában kitöltetek egy tesztet, de ez csak időhúzás. Amíg válaszolnak, figyelem, szagolgatom őket, szinte mindegy is, mit felelnek a kérdésekre. A feleségeiket küldő férjek persze aggódva kérdezik, milyen közelről fogom körülszaglászni az asszonyukat” – mondja nevetve. Az illatok komplex emlékeket hoznak vissza, gondoljunk csak a nagyszüleink lakására vagy az első szerelmünk illatára. „A szagemlékek az agyban ott tárolódnak, ahol az anya-gyerek kapcsolat, az érzelmek vagy a szexualitás, és ahol a hosszú távú memória is »bekapcsol«. Szoktam járni idősek otthonába. Olyan illatokat szagoltatok az ott élőkkel, mint például az istállóé vagy a rozsdás vödörben álló vízé. Minap egy 103 éves bácsinak megelevenedett egy hároméves kori emléke. Ez testvérek között is százévnyi idő. A gondozóik ilyenkor fontos információkat tudnak meg róluk.” Létezik fájdalomcsillapító illatkeverék is, amely a fogászatban jön jól, de arra a kérdésre, hogy mi lenne, ha karácsonykor csak szagolgatnánk egy bejglikeveréket ahelyett, hogy négy rudat megennénk naponta, sajnos azt mondta: a gyomrot nem lehet becsapni.

Louis Vuitton Live Show & személyes




A mai nap személyes hangvételt veszek, és kicsit naplózok, már ha megengeditek.

Megvan az első rendszeres olvasója az oldalnak. Bár Nicolettee fogalmam sincs, hogy, hogy tudta felbűvészkedni magát A Rendszeres Olvasók közé, de azért szeretném neki megköszönni a fáradtságot, a kutatgatásért. Remélem, megtartja jó szokását, és rendszeresen követ minket. (Nem tudom, mire fel a fejedelmi többes.)

Ma, miután megcsináltam az angol illetve társadalom ismeret osztályozóvizsgát – ne nem azért mert bukfenc volt (arra, ha nem tartom a mesebeli hármasomat, akkor a biológia lesz a befutó), hanem mert mindkettőből előrehozott érettségi teszek. Bár tavaly már megcsináltam rajzból egy 90%-osat, az egyre szuperebb oktatási rendszer miatt, azt hiszem 2011-től, nem lehet rajzból érettségizni – és ez csakugyan egy olyan groundbreaking idea mint a nyelvvizsgáért adható pontok lecsökkentése. (bezzeg, aki 3H-s – halmozottan hátrányos helyzetű – 7 ponttal több jár. Mire sarkall a magyar oktatás? Hogy szülj gyereket, vagy legyél … és több pontot kapsz.)

Az pedig már igazán csak egy finomság, hogy még ma meg kell írnom két cím alapján, két fogalmazást Az ember tragédiáját illetően, méghozzá úgy, hogy kitűnjön a többi közül. Magyar emelt érettségi? Tuti. Szellemi épség holnap reggel? Kizárt.  

Azonban, a legfontosabb hír, hogy holnap, elkezdődik a Párizsi (férfi) Divathét, és 14.30-tól a LOUIS VUITTON őszi/téli férfikollekciójának 2010/2011-es bemutatója lesz. Alig várom.

A Milánói (férfi) Divathét legnagyobb durranása –számomra – Gianfranco Ferré dandy kollekciója, rengeteg szövetkabáttal – amit az elszabaduló indulatok féken tartására egy övet alkalmaznak – és prémpulóverekkel. Csodaszép és csodaizgalmas.


Jó holnapot!
Az Allürista

2010/01/17

Transzformáció


Míg Christopher Bailey újrateremtette a 21. századi felfedező legendák ruhatárát - hatalmas, prémbéléses irhakabátokkal, (akár) a sarkkörökön is tökéletesen funkcionáló katonai kabátok végtelen variációival -, addig a Costume National tervezője az expedíció színteréül nem a Csomolungmát, hanem a nagyváros fagyos levegőjétől szikrázó utcáit jelöli meg.

A jövő tél metropolita férfije gazdagon használja, és párosítja a különféle anyagokat, azonban színeit tekintve, meglehetősen minimalista, kissé zárkózott. Kerüli a rikító neonos színeket – ezzel egy elegánsabb, harmonikusabb megjelenést kreál.
  
Azonban új megoldások is születnek. Míg a bőr az alsóbb rétegekbe kúszik és a szúrós gyapjúkardigán bőrré szelídül (akár csak az Emporio Armani tegnapi bemutatójánál) a meleg kötött rétegek a felszínre kúsznak és birtokba veszik a vastag szövetkabátok törzsi részét, az öltönyök ujjait, melyek pulóverré változnak és a nadrágok alsó kétharmadát.
Vajon a vidéki emlékeket hordozó transzformáció csak a ruhatárban jelenik meg, vagy az új férfi gondolkodásában is?     



Jó Holnapot!
Az Allürista


2010/01/15

Burberry Live Show



Szentül meg vagyok róla győződve, hogy szegény Christopher Bailey (Tudjátok, aki mellett Tóth Ali van, azt hiszem a novemberi Marie Claireben), egészen véletlenül felejtette el kipostázni a meghívóinkat, a 2010/2011 Ősz-téli Burberry bemutatóra.
Kérlek, ne vegyétek zokon, nagyon sok dolga lehet, azonban biztos vagyok benne, hogy ha az online közvetítését nézzük meg a bemutatónak, legalább akkora fílingje lesz.

Tavaly utolsó óráról szaladtam el, hogy láthassam a Louis Vuitton közvetítését. Mintha Carine Roitfeld mellett ülhettem volna. Csak a tudat, hogy ugyan ebben a pillanatban a divatipar nagyágyúi is ugyan ezt nézik, és ők is el vannak ájulva…

Holnap 18 óra. Ha jól számoltam.

http://live.burberry.com




Jó holnapot!


Az Allürista

2010/01/14

Givenchy Vagabond





 Mostanában, úgy tűnik, hogy egyre többen kutatnak a gyökereik után. Nem csak a szomszéd Gizike nénit érdekli, hogy ki lakott előtte, a 70es években a lakásában, de Ricardo Tischit is, a Givenchy tervezőjét, hogy hogyan nézett ki a kései 60as, kora 70es évek francia nője.  

Kemény, de mégis törékeny; vad, de mégis elegáns; maszkulin, de mégis nőies. A kezdetekhez való visszatérés, egyben, a szegecsek és dramatikus, római fejpántok, valamint az izgága hímzések elhagyását is jelenti – és valljuk be, ezekkel redukált jegyekkel még elegánsabb és időtállóbb darabokat sikerült kreálni.
  
Imádom az extravagáns részleteket a könnyed és nőies, strucctoll szoknyák fölött. Az avantgard kabátokat, a vagabond nadrágokat és kosztümöket, a színeket és az über-sikk Nightingale táska kerekes változatát is. A következő must-have, a reptér szerelmeseinek és a mindig úton levő üzletasszonyoknak / üzletembereknek - hiszem, hogy ez az utazótáska, nem csak a hölgyek privilégiuma a 21. században. 


Jó Holnapot!
Az Allürista

2010/01/10

Expedicióra, nem mindenkinek




Annak ellenére, hogy egyetlen egy online orgánum sem ír, semmiféle használható, vagy éppen hajmeresztő kritikát a Louis Vuitton 2010-es Pre-Fall kollekciójáról - melynek prezentációját a napokban tartották, Párizsban – „kénytelen” vagyok a saját magam „szakirodalmi” szertárából dolgozni. Legalábbis azzal próbálkozni, hogy megfogalmazom, amit számomra sugall a kollekció.

„Összekeverni a múltat és a jelent szórakozás gyanánt, de kényelmeset alkotni” – jellemezte Marc Jacobs megbízott tervezője, Julie de Libran, aki a szezon közepi kollekciókért (Pre-Fall és Resort) felelős.

Múlt alatt, gondolom, azokra a klasszikus elemekre gondol, mint a kasmír stóla (amely új formában, poncsóvá alakítva jelenik meg) vagy éppen a faux-fur, és rókaprém galléros kabátok – kiegészítve sűrűn vert, csipke zoknikkal – amelyek biztosan nem hiányozhattak a nagyi szekrényéből, épp úgy mint az 1930as évek gyöngyös, flitteres tánccipői.

A fekete, szőrős, jetikesztyűk, lábmelegítők valamint kucsmák (nem is beszélve a Vaszilij Blaszennüj teplom kupoláit idéző mintákat a táskákon) pontosan megfelelnének egy jövő őszi trend alapkövéül, amely nem csak a „szaladj fel a padlásra és kapd fel az 50 évvel ez előtti ruhákat” nosztalgiázásnak, de egy Moszkvától, egészen Tibetig ívelő expedíció hasznos, stílusos és látványos kiegészítői lehetnének.

Azonban, ha a kucsmák nem törnének világuralomra, még mindig esedékes, hogy egy újabb must.have-el egészül ki, az orosz milliárdosok listája (az enyémet leszámítva.)




Jó Holnapot!
Az Allürista

2010/01/08

A Stílusról



[A képen Kristen McMenamy - bozontosan, a párizsi Vogue októberi számából, fotózta David Sims, megvalósította Joe MyKenna - 80-as, 90-es évekbeli modell, akinek védjegyévé vállt, hosszú, ősz haja a negyedik X-en túl. Láncdohányos és stílusikon.]

Borzasztóan nehéz behatárolni, de egy biztos, belülről fakad. Rendezett és következetes, azonban igen szeszélyes hang valahol a bal pitvarunk sejtjeiből. Mindig az a stílusos, amit mi választunk, a saját döntésünk, amit nem erőltetnek ránk, legyen az szülő, legjobb barát, társadalom vagy a sajtó. A stílus nem a részletekben, hanem az egységes harmóniában figyelhető meg (legyen akármilyen vad is az illető öltözete és kiegészítő tára), amely nap, mint nap, megjelenik az adott személyen. Az elegancia és a sikk unokatestvére, azonban a trendiséghez nem igazán áll közel. (Nárayhoz és az összes tőkés varrónőhöz úgyszintén.) 

Imádom az egyéniségeket. Találkoztam pár emberrel már az életemben, főleg színészek és drámatanárok körében, akik hatalmas nagy belső energiával rendelkeznek, ami tapinthatóan sugárzik a környezetükben. Olyan légkört teremtenek maguk körül, mint Carine Roitfeld, bármi nemű luxus nélkül.
És ez a kulcs. Az abszolút mérce. Ha egy igazán stílusos emberre, egy szakadt fehér pólót adnánk, egy rongyos farmerral, akkor is képes lenne megragadni az emberek tekintetét, a puszta kisugárzásával. Belülről kell, hogy fakadjon, különben csak egy jól festett álarc, amely lehull a hálószoba küszöbén éjszakánkét. 

Szimpla példa erre Emmanuelle Alt, a francia Vogue divatszerkesztője, aki a maga szakad Balmain pólóival biztos – ha még csak egy röpke másodpercecskére is – magára vonzza a turisták tekintetét, ha kiszáll fekete szedánjából, a Jardin des Tuileries bejáratánál. 
 

Ha nem szeretnék, dohányozni mások erőltetésére nem stílusos, de azt mondani „Ne haragudj, inkább tovább élek” az.
A megfelelni vágyás hatására egy új, de nem a legmodernebb telefon, nem stílusos (különösen, ha nem egyezik az egyén életvitelével), azonban egy szigetelőszalaggal összeragasztott régi, az. (Pl. Carrie Bradshaw régi telefonja.)
Közhelyekbe burkolózni - legyen az egy lila outfit, vagy elrongyosodott szólások és közmondások alkalmazása - nem stílusos. Jobban mondva, nekem nem jön be. Azonban, ha az illető a saját egyéniségre szabja át a szófordulatok, illetve közmondások által gazdagon hímzett prêt-á-porter ruháját, az.

Sajnos a probléma, hogy nagyon kevés ember érzi, ki stílusos és ki nem. Talán, szükséges ehhez is némi klasszikus alap, mint a táncban. Balett nélkül nem megy semmire sem az ember – divatban művészeti ismeretek és a művészet szeretete nélkül. De ez csak puszta spekuláció. Nem?



2010/01/07

Best wishes for 2010 from LV


Szóval. Attól függetlenül, hogy harmadszor írom újra ezt a bekezdést – ezt úgy tálalom, mintha a több része készen lenne az irománynak – kifejezetten úgy érzem, különösen miután megkaptam a Louis Vuitton új évi üdvözlőlapját, Csajbók Mariann tolmácsolásában (aki egy párját ritkító stílusikonangyal és Wonderwoman, egy kéttagú Powerwomen team-el a háta mögött), 2010 A siker, és nem… a siker…, éve.


(model-of-the-moment Lara Stone, Steven Meisel által fotózva, Bardot pózban, moha ágyon)

Nagyon fontos megemlítenem, ha már így a siker szóba jött, hogy már csak az is igazolja ezt, hogy ebben az évben még nem estem el a jeges járdán – tavaly akkorát zakóztam, hogy fél órán keresztül kerestem a kulcsom a kocsik alatt, illetve röhögtem magamban (ami az eksön után érkezők számára eléggé érdekes látvány lehetett).

Sőt, ha a siker már ennyire felkapott téma, így az első héten, muszáj megemlítenem, hogy milyen gyönyörűen haladok felfelé azon a bizonyos létrán FarmVille-en. (Kissé lelkiismeret furdalásom van, ugyanis nem vetettem be, csak a határ felét patiszonnal – foj, az életbe nem enném meg.)

Óóó, és új a design. Hát, be kell, hogy valljam, nekem nagyon tetszik. Lehet, hogy kicsit "snassznak" tűnik, de nekem ost pont erre a minimál és kordában tartható külsőre van szükségem. Egyenlőre. Habár jelenleg az összes vad amazont ráirányítanám, 2-3 emberre, dee… A cél a jelenlegi feszültség (amit én, furcsa mód, érzek az iparban) hivatott megjeleníteni.

Borzalmas, hogy mi folyik ma az utcán. Nem az Andrássy-n. Így a Kis János tér és a Kovács Marika utca között, országszerte. Lilába borult a fél ország, ami önmagában nem lenne gáz és gagyi, ha ez lenne a trend. Tavaly szuper volt (amíg Bódi Szisziék és lelkes követőik nem hordták), idén erőltetetten gyenge. Egy felső még nem a világ, de teljes hittel hordott lila outfitek… csak ha sarokra megyünk dolgozni. De persze… „Erre van igény”. Jajj. Majd folytatom, ha nem lesz 0:04.

Ölelcsókol,


Az Allürista