Sikkről, stílusról - spiritusszal. Bio, Kontakt, Jegyzet, Fenomén, Objet de l'Obsession, C'est l'Allure.


2010/05/30

Igencsak szabad asszociáció (Kristen Stewart Elle UK június)


 Photobucket

Photobucket
Photobucket  Photobucket

Photobucket

Photobucket

Nem mesterkélt, nem túlretusált, nem túlbonyolított. Íme egy tökéletes példa arra Kristen Stewarttal, hogy egy fotósorozat hogyan lehet elbűvölő, sikkes és mélységes anélkül, hogy kezdő alternatív hatást keltene, mint itthon megannyi „új” magazin vagy „új” tehetség diplomafotói.
Annak ellenére, hogy itthon SZINTE mindenki az agyonretusált, gumiszerűvé bűvölt, tökéletesen (szinte már operációs körülményeket meghazuttolóan) megvilágított modellek látványára esküszik, a nyugaton egyre több természetességet keltő fotósorozat születik. Ők felismerték a bőr szerkezetének szépségét, ők felismerték, hogy a fotón szereplő modellnek Embernek kell mutatkoznia, ők eljutottak arra a pontra, hogy azt mondják: Tökéletes ember nem létezik. Mi nem vagyunk tökéletesek, az illúziókat keltő képeknek vége.
Erre a pontra kellene eljutnia itthon is mindenkinek – aki még nem ért volna el ide. A gumiszerűség közel sem művészi allűr, semmi szépség nincs ezen képekben, csakis egy groteszk érzés. A legnagyobb probléma azonban, hogy minden kép ennyit tartalmaz, nem többet.
Igen is a nehezebb utat kell választani: nem mindig mini Jurgen Teller-ként fotózni a képeket egy egyszerű fehér fal előtt, próbababa pózokkal. Érzelmekre, hangulatokra Emberekre van szükség, ahogy Patrick Demarchelier és Mario Testino teszik – csak, hogy pár példát emeljek ki.
A divatfotózás halott. FOTÓSOKRA van szükség, akik képesek az érzelmek megragadására, akik képeikkel elvarázsolják az olvasókat és a szürke hétköznapok monoton zúgásából egy szempillantás alatt tépik ki. Az alternativitásnak nem groteszk kontraszton és kliséken kell alapulnia (virág – gyár) hanem harmónián.  



Üdv, 
Az'Allürista
(A fenti fotósorozat pedig egy jó példa a magyar Elle-nek: nem kell mindent túlbonyolítani, túlcicomázni. Viszont ez nem egyenlő az összecsapással.)

2010/05/29

Az 5-csillagos küldetés 5-csillagos véleményei

Photobucket

Photobucket


Meg kell, hogy mondjam Kovács Patrícia egyszerűen a maga kis színes allűrjével, tűzről pattant, de mégis elegáns karizmájával teljesen elbűvölt.
Patrícia nem az a „színésznő”, akit a Fókuszból (és társaiból) ismerünk: Ő igazi színművészkisasszony, aki másodpercek alatt változtatja meg a hangszínét, ad elő egy monológot, vagy játszik el egy japán, vele egykorú gyermekkel rendelkező édesanyát a Beugró színpadán.

„Eddig sose volt ilyen autóm. Én egy szervókormány nélküli, tengelytöréses Suzukin tanultam meg vezetni. Iszonyatos egy hebrencs módjára vezetek az utakon, de az utasaim is azt mondták, hogy kivételesen, biztonságban érezték magukat mellettem.”
Patríciának e mellett igen meglepő újdonság volt (mint ahogyan nekem is), hogy a DS3 egy apró kijelzőn maga javasolja a sebességváltás fokozatát, így egy környezet és pénztárcakímélőbb vezetésre ösztönzi vezetőjét.

Elitől megtudtuk, hogy miután elkezdődött Az 5-csillagos küldetés, másnap reggel már idegesen ébredt, ugyanis amint megnyitotta a Facebook oldalát, egyből látta, hogy Regina megelőzte a képfeltöltéssel. Így az elkövetkezendő egy hónapban Eli próbált lépést tartani az örökmozgó Reginával, és mindent bevetett - kezdve az InStyle partiról megamaradt lufiktól egészen a zebraszőr szőnyegig.

Eli véleménye szerint mindenki személyiségéhez passzolt a kocsi, amit egy hónapon keresztül vezethettek a Citroen jóvoltából. Patrícia tűzpiros, fekete tetejű DS3-a tökéletesen tükrözte jelenlegi NO FEKETE morálját. Regina fehér bogarához nem volt olyan ruhája, ami nem illet volna így az sem okozott problémát, hogy egy nap többször öltözött át – a számtalan cipőcseréről pedig nem is beszélve.
Talmácsi Gábor Gianfranco Ferré tavasz/nyári kollekciójára emlékeztető autója klasszikus fekete-fehér festés kapott, míg Eli maga egy dandys, grafitszürke, cseresznyebordó DS3-mat használt.


Üdv,
Az’Allürista

(Holnap, vagy picit később Talmácsi Gábor véleményét, gondolatait olvashatjátok a divatról és a felelősségvállalásról)

2010/05/28

DS3 Anti Retro - Az 5-csillagos küldetés sajtótájékoztatója


Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket



Kedden a Citroën ANTI RETRO négy főszereplője ismét találkozott egy rendhagyó sajtótájékoztató keretében, amelyen én is részt vehettem, mint első az sajtótájékoztatómon.
A rendezvény a Fausto’s nevű, isteni, (szerintem) olasz étteremben került megrendezésre, ahol Talmácsi Gábor, Kovács Patrícia, Dukai Regina és Eli van Poeyer számolt be az egy hónapos DS3 vezetési tapasztalatairól mely során, együttesen, közel 6000 kilométert vezettek le az ország egész területén.

Hajdu Nóra, a Citroën kommunikációs és marketingigazgatója volt olyan készséges, hogy megossza velem nézeteit az autóválasztásról. Véleménye szerint kétféle sofőr létezik: az egyik, amelyik A-ból B-be akar eljutni és a praktikumot helyezi előtérbe. Ezen vezetők közé tartozik Ő is, mint büszke C5 tulajdonos.
Valamint vannak a „háromajtós autósok”, akik a külső és a design alapján mérik fel elsőként leendő járművüket. Helyes választás nem létezik, mindenkinek joga van eldönteni, hogy mit szeretne. A Citroën pedig megalkotott egy autót, amely egyszerre ötvözi mindezt.

Be kell, hogy valljam, ha hiányos és gyakran későn kapcsoló memóriámat nem tompítom egy pohár pezsgővel megérkezésemet követően azonnal, és nem varázsol egy el kicsit, képtelen lettem volna nyugodtan, minden nemű zavaros lelkesedés nélkül beszélni a sajtótájékoztató utáni fogadáson Dukai Regina kivételével, a négy ikonnal.
A felszolgálás Pazar volt, a pincérek borzasztóan készségesek. Alig fejeztem be egy garnélás-olívás tészta fogyasztását és fordítottam el pincért keresve a tekintetem Gáborról, egyből egy kéz nyúlt a tányérért, és ajánlotta a következő fogást.

Azonban van egy nagy problémám. Roppant csalódott vagyok, amiért egyes lapok, az esetleges konkurencia miatt – név szerint Eli miatt – nem küldtek még asszisztenseket sem a rendezvényre. Ez borzasztóan gyerekes és magyar dolog. Elhiszem, hogy lapzárta van, hogy a színfalak mögött dúl az ellenségeskedés egymás irányába, de össze kellene szednie minden szerkesztőnek magát, ugyanis a magyar divatélet fellendítése csakis közös munka során történhet.
Az acsarkodás luxusát senki sem engedheti meg magának. 


Szép Napot! 
Az’Allürista





(Ui.: Holnap a három csillagunkkal olvashattok riportot)

2010/05/27

L'HEURE BLEUE - SZÉPérzékrészegítés a Vogue Paris-val


Photobucket

Photobucket Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket Photobucket

Photobucket

Photobucket



Ez is egy OLYAN PILLANAT.
Egy olyan pillanat, amikor nem számít, hogy ma 4 oldal hosszú esszét írtam magyaron két órán keresztül Ady háborúellenes költészetéből – a tegnapi sínylődéssel együtt kb. 10 oldalt összesen. Nem számít, hogy teljesen hulla vagyok minden divatot érintő kérdésben, és az sem számít, hogy ma a hirtelen 27 fokban aszalt szilvaként jöttem haza, és tapadt a karom a busz műbőr huzatához.

Nem. Mert itt van a mi csodálatos francia Vogue-unk, amelyben a horvát születésű, itáliai neveltetésű, Párizsban dolgozó Anastasia Barbieri egy újabb fotóművészeti csodát alkotott, mely a 2010-es nyár IT-színét, a kéket prezentálja.

A színskála koránt sem elcsépelt: egészen a lilától a vizes türkizig terjed. A ruhák drapériaszerű esése, lágy, érzéki vonalai erős, már-már Elissa Santsi-szerű kontrasztban állnak a búvárok merev gumiruhájával valamint a Vogue Paris-tól megszokott és vágyott vad high fashion pózokkal.
A környezet részegítő különlegessége és vadsága, a sorozaton használt matt, telítő szűrő, és a profi szakmai háttér teszik igazán felejthetetlenné Anastasia és a francia Vogue június/júliusi ruhaválasztásait.
Különleges, IZGALMAS!!!, és mégis érthető. Ez kellene itthon is. Nem pedig összecsapni a dolgokat és lefelejteni a címlapon szereplő ruha nevét.
(Tessék megnézni milyen gyönyörűek a fény-árnyék hatások!!! A tónusok! A zaj a képen, a szűrő használata! Egyáltalán nem gagyi, gumiszerű, sterilhatású kép amit itthon szinte mindenki nyomat. Foj. Van ÉLET a képen!!!)

Üdv
Az'Allürista

2010/05/26

Sminkextravaganza (Vogue Italia)


Photobucket

Photobucket Photobucket



HÁT NEM GYÖNYÖRŰ INTENZÍV SZÍNEK EZEK?! A volt általános iskolás rajztanárom utálta, ha szürkével festettem. Élénk színeket akart, kéket és pirosat egymás mellé, ahogy Pablo mester is tette. Itt most valahogy… ötvöződik a szín és a hagyomány.

A Vogue Italia júniusi számában a tőle megszokott extravaganciával és bujasággal ábrázolja a 2010-es sminktrendeket, Sasha Pivovarova segítségével.
Igaz Sasha az elmúlt időszakban igencsak nyúzott, drogos arccal mutatkozott minden nyilvános helyen, de jelen esetben a 3 kg alapozó, a sminkmesterek tapasztalata és nem végső megoldásként a photoshop is segített.

Természetesen nem győzöm hangsúlyozni, hogy mint a Vogue Italia egész maga inspirációul szolgál minden olvasónak, és nem diktálja a divatot. Ha a vadságot képesek vagyunk – nem is igazán megérteni – hanem fölfogni és elfogadni (ez ugyanaz, nem?!), akkor képesek vagyunk elosztani kettővel, és leredukálni az eredményt egy péntek esti partira.

Otthon próbálkozni: csak óvatosan.
Álmodozni és ihletet meríteni: kötelezően.

Még ma találkozunk,
Az’Allürista

2010/05/19

Narancs


orange!!!!


Annak ellenére, hogy a narancssárga kizárólag az emberek egy bizonyos rétegének a kedvence – zavarba ejtő, vad hatása miatt -, idén nyáron, ha valami fejbevágó frissességre vágyunk, jobb élénk színt nem is igazán találhatnánk. A vadabb embereknek stílusához tökéletes kiegészítő, a decensebb polgároknak merész széllökés az önmegvalósítás ismeretlen vizei felé.

Vadságát ellensúlyozzuk visszafogottabb színekkel, mondjuk barnával vagy fehérrel, azonban a military sötétzöldjéhez is igazán elegánsan passzítható. Érdekes hatást érhet el egy narancssárga blúz – merészebbeknek blézer – egy sikkes szürke farmerral, napbarnított bőrrel és fehér kiegészítőkkel.

Ha nem szeretnénk, hogy túlságosan is kihívó legyen a megjelenésünk, a színen kívül más figyelemkeltő eshetőséget – buja fodrok, flitteres feliratok, közönséges pántok – ne legyenek egyidejűleg jelen, törekedjünk a minimálra.


(Ui. Igazából a TREND a pirostól a vérnarancson át egészen a narancsig tart. )
Üdv,
Az’Allürista

2010/05/17

A Dior a kelet felé nyit (Resort 2011)




Megfigyeltem, hogy pár legendás háznak – talán szám szerint kettőnek – a tavasz/nyári illetve ősz/téli kollekciói sokkal, de sokkal extravagánsabbak, álmodozóbbak, mint a Resort és a Pre-fallok. Az utóbbi kettőnél a tervezők valahogy mindig a divatház gyökereiből merítik az ihletet, és ezt ötvözik olyan 70-30%-ban a társadalmi hatásokkal, és nem fordítva.
Éppen ezért lenyűgöző a Dior Shangahai-ban tartott Resort bemutatója.

A 2003 óta harmadszor tett látogatása során a Dior egy hatalmas, 150 méter hosszú szürke sátrat állított fel a Huangpo folyó mellett, nem messze attól a helytől, ahol tavaly decemberben a Chanel mutatta be Pre-Fall kollekcióját.
Az első sor telis-tele volt olyan múzsákkal, mint Charlize Theron és Marion Cotillard, akik az 500 meghívott közül természetesen az első sorban az LVMH elnöke Bernard Arnault mellett foglaltak helyet.

“Nem igazán akartam egy újabb “Kínát” készíteni. Úgy gondoltam igazán erőteljes és laza lenne, ha a le savoir faire français-t prezentálnánk. Igazából csak azt az izgalmat akartam megragadni, ami Párizshoz hasonlóan Shanghai-ban is történik manapság” mondta Galliano.
És nem is untatta a közönséget – A Lady Blue Shanghai snaeak peak videomontázsát leszámítva (borzalmas, borzalmas!!!).




A kollekció tulajdonképpen egy jól álcázott, gigászi üzleti fogás. A Dior, a Chanel példáját követve nem azért ment Kínába, hogy „nyisson a megigéző, mesés keleti kultúra felé”, hanem pusztán azért, hogy a haldokló couture vonalának vásárlókat találjon.
Mivel a recesszió fölfalta – igen, szőröstől-bőröstől - minden nyugati ember pénztárcáját, és totál fölöslegesnek állította be az haute couture-t: az egyetlen megoldás: a keleti emberek (legyen szó orosz milliárdosok feleségéről, vagy japán üzletasszonyokról) piedesztára emelése, és fényesre nyalása.

A mocskos részleteket leszámítva, igazán tetszetős kollekciót állított össze John, lenyűgöző, lélekemelő zenével – aminek létrejöttében nagy szerepet játszik a Shanghai Sinfonietta elő közreműködése – és Aguleira kisasszony Not myself tonight-ja.
A Dior igazán Dior, tündéri, de mégis fölfogható; nőies, de mégis határozott. A maszkulinitás lekopott, itt-ott még megjelenik, de erőtlenül. Egyszerre ötvözi a kislányos, franciás pajkosságot és kínai extravaganzát.
Vajon mennyire lesz programadó ez a bemutató ősszel?




(Ui. A képfeltöltő szerver rosszalkodik, de hamarosan újra láthatóak lesznek a képek - túlléptem egy GB határt. Hojjojj, nem ez az első eset)

Jó holnapot!
Az'Allürista

2010/05/13

Chanel Cruise 2011




A divat valamilyen szinten egyszerűsödni próbál, hogy érthető legyen az átlagemberek számára és célja, hogy a modelljeire úgy tekintsenek az emberek, mint a szomszéd lányra, aki nem deszkavékony, két lábon járó vállfa, hanem igazi hús-vér ember.

Valami ilyesmi történik a Chanelnál is. Eddig, ez a legkönnyebb, legérthetőbb, legfrissebb kollekció valaha, ami a színeket hordó, játékos és pajkos szomszéd csajnak szól. Persze a pénztárca vastagsága elengedhetetlen.

A több ezer vendég, jóformán egy gigászi film forgatására érkezett: a Saint Tropez híres Quai Jean Jaurès-ja, ahol egykor Bridget Bardot paráználkodott, teljesen feltakarítva, ipari mértékben megvilágítva és… kordonokkal elválasztva a nem beavatott emberektől.

A közönség a legendás Sénéquier teaház és cukrászda piros teraszáról, egy frissítő jeges tea és színlelt unalom mellett nézhette végig, ahogyan az első modellek motorcsónakok segítségével érkeznek meg a partra, majd a paparazzókkal nem törődő starletek kecsességével lejtenek végig mezítláb a makulátlanra takarított utcán.

A Chanel ebben a bemutatójában (annak ellenére, hogy közel sincs annyira karakteres, mint az előző évek cruise termései) bámulatosan kapcsolta össze a 80-as évek iránti epekedő nosztalgiát a természethez fűződő szoros rajongással. Így került elő a 70-es évek lazasága, naturalizmusa és könnyed bája. 

Jó Holnapot!
Az'Allürista

2010/05/12

Remember Now - short film by Karl Lagerfeld (Chanel Cruise)





Hát legyünk őszinték és nyersek - talán néha még nekünk is megengedhetőek az efféle privilégiumok: a Karl rendezte rövidfilmek nem igazán a mondanivalójukról és a cselekményükről híresek. Ez van.
Ha van a képek mögött egy filozófia, de hiányzik a cselekmény az önmagában nem probléma – egy fekete fehér fotó is késztethet valakit orgazmusra – vagy éppen sírógörcsre.
Jelen esetben a történet egy kiöregedett elegáns aranyifjúról szólhat, aki végigjárja a számára abszolút ismerős és mára már semmit mondó inspirációs forrásokat.

Azonban nem elkerülhetetlen az a tény – és jelen esetben erre az oldalra billen ám a mérleg -, hogy Lagerfeld Lehrer kitűnően bánik a hangulatokkal, valamint a képi megjelenítéssel: a se füle se farka sztori érzés azonnal szertefoszlik, és Leigh Lezark mixére tapossuk az ifjúságunk Babtiste mezítelen felsőteste és Abbey Lee pajkos ajka között.

Az egoista klisével töltött érkezés a távozásnál szertefoszlik, mikor két francia (hivatásos) színészünk gyalog indul haza, s útközben az egész rövidfilmet (és a 2009-2010-es évet) uraló retrofeeling forrásai modern köntösben jelennek meg. Alain Delon és Maurice Ronet, Bianca és Mick Jagger valamint mint Saint Tropez kihagyhatatlan, azonban jelen esetben nem képbe illő, Bridet Bardo szexi mambója az És Isten megteremté a nőtből.

Pamela partijának csupán ebédjére érkezik meg két főhősünk, ahol a teljes szereplőgárda minden erejüket bedobva lazulnak még egyet, majd punnyadás kellős közepén egy hatásos belépővel megjelenik Karl – stílszerűen totál fehérben.

Reméljük a holnapi Cruise kollekció képeivel megértjük és teljessé válik a kép.


Jó Holnapot!
Az’Allürista

(Kihagyhatatlan megjegyzés: Jake haja... imádom.)

2010/05/10

Egyenes labirintus (Egy tiszta ember meséje)



(Az első két része a versmixnek, de ajánlom, hogy töltsétek le a lenti, teljesen biztonságos linken)


(38:34)

Talán a legnemesebb, ha úgy kezeljük ezt a közel negyven perces hangjátékot, mint egy percek alatt elröppenő beszélgetést, amely a Magyar Rádió, Turai Tamás szerkesztette Mixmag nevű műsorban hangzott el a 2003-as elindulást követően. A műsor célja a modern zene és az irodalom olyan mérvű ütköztetése, mely túlmutat a Halász Judit vagy a Kaláka által előadott, megzenésített verseken. A zene segítségével olyan fokozott lelkiállapotba sodor minket az alkotó Yobderboi, hogy még a legértelmetlenebb sorok is súlyos rációt nyernek a térben.

Amikor elkezdjük hallgatni a hanganyagot, egy mókás, olykor igencsak gyerekes öregúr hosszas, hosszas monológja veszi kezdetét, mely a kezdeti vicces bohémkodás után fokozatosan áttér - még-még bohéman - a világ nagy igazságaira, igazságtalanságaira, és felmerülnek az életünket átszövő nagy filozófiai kérdések.

A groteszk gúny és fricska a társadalmat mozgató pénzről az őrület hatalmasságával együtt emelkedik, s egy zuhanó kútba veti a hallgatót, hol Pilinszky, és Karinthy Haumann Péter hangján változtatja hájszagú moslékká az addig tiszta vizet.

Pilinszky androgűn, neme és emberek fölött álló hangja mely költőhöz képest messze bravúrosan tolmácsolja saját verseit, Aranykori töredéke kiemeli a hallgatót a szennyből, s az ég fel röpíti. Röpíti, röpíti, megfürdeti, tiszta napsugárral melengeti – közben intelmekkel inti. S a hangok immár nem mint incselkedő bácsi, hanem mint győztes ókori hadúr vonul be átkönnyezet szívünkbe: egy tiszta ember emléke.

Azonban a dicsőség nem tart soká, vissza kell térnünk merev keretein közé a hideg s nyirkos Földre, mely még az albatrosz gigászi szárnyait is könnyedé roppantja össze. „Lefelé látunk, egy akarattal nyitva hagyott alagsori szobába”.
Nem lehet, nem szabad. A Szívünk megszakad.

A mixben, részleteiben vagy egészében elhangzanak a következő költemények:

Karinthy Frigyes: Így írtok ti, Pósa bácsi: Ninácska - részletek (Haumann Péter)
William Shakespeare: Ahogy tetszik - részlet (Jacques monológja) (Márkus László)
Karinthy Frigyes: Így írtok ti, Szép Ernő: Dal (Haumann Péter)
Moliére: A fösvény (Harpagon monológja, részletek, Illyés Gyula fordításában) (Márkus László)
Babits Mihály: Cigány a siralomházban - részlet (Gábor Miklós)
Babits Mihály: Jónás könyve - részlet (Harmadik rész) (Ascher Oszkár)
Karinthy Frigyes: Így írtok ti, Ady Endre: Moslék-ország (Haumann Péter)
Pilinszky János: Aranykori töredék (Pilinszky János)
Szép Ernő: Ne higgy (Márkus László)
Weöres Sándor: Önarckép (Márkus László)
Pilinszky János: Sztavrogin visszatér (Pilinszky János)

 (Forrás: origo.hu - itt a Yonderboi-al készített interjú is megtekinthető)

Üdv,
Az'Allürista

2010/05/09

A férfi ruhásszekrény utazása - Shanghai, Michael Lin



Photobucket

(Íme a tökéletes íróasztal. Nem csak Michaelnek, nekem is. Imádom.)

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket

Photobucket



Művészi hitvallásom az írás terén a szimbolistákéhoz hasonló: szavakkal kifejezni a kifejezhetetlent.
Nos, a Louis Vuitton által folyamatba lendült "A férfi ruhásszekrény utazása" egy nagyon cifra káromkodásszerkezettel lenne leírható, hogy kifejezze az invidiumom hirtelen kiszabadulását a ketrecébe szorított, önmarcangoló harcából.
Vigyázat, ezek a képek valóban rohamokat okozhatnak, különösen Holger Hillerrel párosítva.

Szegény K ügynöktől már 2 hete kapom a sajtóanyagokat, de az idő hiányában képtelen voltam igazán figyelmet szentelni neki. Azonban most rászánom magam - halálbüntetés terhe mellett – az elmaradt anyagok bepótlására.

Az első állomás Párizs, azonban ha nem haragszotok, magára a kollekcióra majd ősszel szakítanék időt. Nem vagyok a fastfashion híve, mindent a maga idejében, tehát a második állomásról indulunk, Shanghai-ból.

Shanghai elképesztő mértékekben növekszik, és vonzza magához a hatalmas divatházakat. Chanel itt mutatta be az elő ősz kollekcióját, valamint Lagerfeld készített is egy kisfilmet, amelyben Mademoiselle Chanel álmaiban ide utazik. A Prada First Springjében, ebben a városban találkozik a múlt és a jelen, a Louis Vuitton pedig a The Shelby segítségével kutatta fel a legkimagaslóbb művészeket, akik, nos… bővelkednek LV produktumokban. 
    
Így, mai első alkotónk Michael Lin és stúdiója, akinek geometrikus és pop inspirálta virágaival díszített hatalmas installációi a védjegyévé váltak, melyek a terek újragondolásával egy kellemesebb, melegebb atmoszférát biztosítanak.




Csodálatos Vasárnapot!
Az'Allürista


2010/05/07

Fuck the Pain away - Madonna az Interview-ban


Photobucket

Photobucket Photobucket

Photobucket

Photobucket Photobucket

Photobucket

Photobucket Photobucket

Photobucket

Photobucket Photobucket
(csak mert a képekről nekem ez a zene jutott az eszembe: http://www.youtube.com/watch?v=IGnYu8cgViA)

Szóval igen. Ez az a fotósorozat az, amire az ember azt mondja, hogy abszolút művészi értékű és hihetetlen hatást gyakorol az emberre. Jobban mondva rám.
Lenyűgöző fény-árnyék hatások, pózok és még mindig a Madonnától megszokott – nem mellesleg elvárt - lázadó keresztény atmoszféra, pengevillantásnyi szexualitással, mely jelen esetben egy 50 éves nő szofisztikáltságával is párosul.

Madonna minél öregebb annál fiatalabbnak néz ki. ÉS nem csak a hihetetlen mértékben fejlődő plasztikai sebészetről és a vele egyenértékű photoshopozó grafikusok tudásáról van szó, hanem Ciccone „kisasszony” lendületes, a képek határait túlfeszítő kisugárzásáról. Hihetetlen erővel bombázza az olvasót, és közvetít egy olyan modern szicíliai álmot, amelyet a Dolce & Gabbana párosa húzott elő az archívumból, és erőltet rá az összes magazin által minden szende szűzre, aki ki akar válni a tömegből.

Múlthét szombaton meg is éreztem ennek a hatását, amikor sorfalat kellett volna állnom a ballagáson – elmondanám, a kötelező 10 percen, míg azok a szerencsétlenek le és felvonultak, az árnyékban, egy hangyaboly mellett kókadoztunk közel 25 fokban. És nem akartam odanézni, de láttam a sok kiöltözött embert, akik a barátnőm szerint négy éven keresztül erre a pillanatra vártak, hogy kiöltözhessenek.

Hát kiöltöztek. A fekete csipkemellény, vérvörös kommunista szaténing, a lábszárközépig érő fényes fekete nadrág és a hegyes orrú 2002-ben menő 4 centis magas sarkú még a kevésbé látványos megjelenésű személyiségek közé tartozik. Benkő-féle Edit asszonyok járkáltak és fontoskodtak minden felé, Bea asszonyok csitították a kis fattyaikat és decensnek mutatkozó nagymamák lopkodták a széket, amik az osztályok számra lettek kipakolva.

De valahogy Madonnán, még a csipke is jól mutat. Mert hozzá tartozik, mert ízig-vérig olasz.

A fotókat a Mert & Marcus jegyzi – ha visszaemlékeztek a tavaly szeptemberi amerikai Vogue-ban található Grace-féle Natalia Vodianova sorozatra, az őket dicséri.
A stylingot pedig Karl Templer, az örök, józanész határian mozgó megbotránkoztató követte el.


Ma(do)nnás álmokat!
Az’Allürista

2010/05/06

Újszülött érkezett - Citroen DS3

Photobucket

(A képen Damien Luniaud, a CITROËN Hungária Kft. ügyvezető igazgatója, Talmácsi Gábor, Dukai Regina, Eli van Poeyer - akivel a későbbiekben egy hosszabb cikket is olvashattok - és Kovács Patrícia) 

Photobucket Photobucket

Photobucket Photobucket



Olga. Ne mondd már, hogy nem emlékszel. Tudod… az egész világ katicabogárnak becézgette a kis – azt hiszem - 70-es évek „kicsikocsiját”. Na, ugye, hogy tudod te!

Képzeld, látom én a WonderWoman képeit, hogy egyre közli és közli a kis újszülött képeit, de csak nem látok összefüggést. És erre megkapom a mindig franciásan tökéletes, technológiai csodadinasztia CITROËN babaköszöntő sajtóanyagát.

Büszkén prezentálom a DS család legifjabb kalandorát DS3-at! Hát nem tündéri? Már most olyan sportos és karakteres, igazi városi harcos! Ne viccelj Olga, még nincs vége, ugyanis a babaköszöntő zsúrra, nem mások voltak hivatalosak, mint Talmácsi Gábor a MotoGp 125cc világbajnok motorversenyzője, Kovács Patrícia színésznő, Dukai Regina énekesnő, műsorvezető valamint ELI!!! (De valamit ittál? Oké: Eli van Poeyer a Marquard Media divatigazgatója).

Ők négyen egy hónapon keresztül fogják sajátjukként szeretni négy pici DS3-mukat, melynek minden egyes mozzanatát végigkövetheted DS3 Facebook profilján. (Illetve, követhetnéd, ha vennéd a fáradságot, hogy felregisztrálj. Tudom, tudom… baromság… Bevallom már függő is vagyok, de valahogy kapcsolatot kell tartanom A Való Világ képviselőivel. Nagyon vicces, nem Viktorra gondolok.)  



Jó Holnapot!
A küldendő bejegyzések megíratlan tengerében pancsoló Az'Allürista