Hallani a divattervezőket az öltözékek készítésének folyamatáról, vagy látni őket munka közben, mikor problémákat oldanak meg szabókkal, vagy modellezőkkel, valószínűleg a legnagyobb gyönyörök közé tartoznak, amit csak a műhelyben élhetünk át – állítja Cathy Horyn a New York Times retteget kritikusa On the Runway című blogján.
Kevésbé egyet nem is érthetnék vele, hiszen Horyn Alexander McQueen londoni stúdiójába látogatott el, ahol Sarah Burton avatta be a kulisszatitkokba, azonban mi történik, ha ugyanez Közép-Európában, fizikálisan elhatárolva a Kárpát-medencében, Magyarországon, annak is infraktus-élt szívében, Budapesten történik meg?
Valószínű és szinte minden esetben bekövetkezik a mellé- és félrebeszélés, a tényeket elutasító ámítás és belemagyarázás, a primitív heroizálása
Inkább ne is fussunk tovább a kérdés mentén, mert ingoványba érkeznénk – ha még nem taposnánk már most a felszínén -, tehát inkább élvezzük Burton beszámolóját és Horyn narrációját.
Sarah Burton kreációi gyönyörű példái az emberi elme gazdagságának, a teremtő erő hatékonyságának és a divat, mint hordható és csodálnivaló leképződésének a kagylókkal, gyöngyökkel és csipkével párosított, szépen túli, fenséges ruhákon.
FIGYELEM! A személytelenített, geometrikus avantgárd minden kétséget kizáróan a múlté.
Sarah Burton kreációi gyönyörű példái az emberi elme gazdagságának, a teremtő erő hatékonyságának és a divat, mint hordható és csodálnivaló leképződésének a kagylókkal, gyöngyökkel és csipkével párosított, szépen túli, fenséges ruhákon.
FIGYELEM! A személytelenített, geometrikus avantgárd minden kétséget kizáróan a múlté.
Szép Napot!
Az’Allürista
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése