KRITIKA
A divatkritikában tárgyalt kabát az Allee Centerben
„Nem szerettünk volna divatot létrehozni” – nyitotta meg Zoób Kati Attitude nevű új kollaborációjának sajtótájékoztatóját ma délelőtt az Allee Center első emeletén, és meg kell hagyni, ennek a célkitűzésnek a legnagyobb mértékben eleget is tett, hiszen a kollekciónak az aktuális divathoz a legkisebb értelemben van pusztán köze. „Amit azonban szerettünk volna megalkotni” - folytatta Kati – „az az értéktudatosság. Valami kevésbé pazarló, valami, ami nem megy ki azonnal a divatból. Ami talán a márka nevéhez hűen viselkedni* tanít”.
Zoób Kati teljesítményének és stílusának hazai megítélése igazán változatos és sokszínű, azonban ez az esszé nem a tervezőnő jelmezszerű kosztümjeit hivatott értékelni, hanem azt a próbálkozást, mely javítana és egy minőségibb, elegánsabb, valamint kifinomultabb megközelítését szolgálná az üzleti öltözködésnek. Üzleti öltözködésnek, ugyanis a megcélzott vásárlóközönség nem más, mint azon harmincöt év fölötti nők, hús-vér Berényi Klaudiák, akik minden bizonnyal közép- vagy vezető beosztásban dolgoznak, többnyire a gazdasági életben, és profiljuk része a kellemes megjelenés.
A csavar a történetben talán ezen a ponton kell, hogy előrukkoljon, a probléma ugyanis az, hogy az imént említett kellemes megjelenés szakértői szemmel a legkevésbé sem kellemes, inkább konvencionális, a szó provinciális, feudális negatív értelmében. A magyar üzletasszonyok kevés kivétellel, de ízléstelenek és rossz képük van az öltözködésről, éppen ezért fontos, hogy egy olyan intervallumból tudjanak kedvükre válogatni, amely a lehetőségekhez képest ellehetetleníti a melléfogást.
A megalkotott ruhadarabok jól kombinálhatóak egymással, visszafogott, diszkrét és valóban kellemes színekkel játszanak. A trendektől való távolságtartás hitelességet és komolyságot kölcsönöz viselőinek, az időtlen darabok pedig a legtöbb testalkaton előnyösen mutatnak, ellentétben más üzletek up-to-date kínálatával. Mindemellett szeretném kiemelni az eladógárdai tagjait, akik a ruhadarabok kombinálásában és kiválasztásában nagy segítséget jelentenek, méghozzá (a plázai környezetében) szokatlanul felkészült módon, tanácsadói tudással felvértezve.
Igaz a divat és stílus tekintetében melléfogás még így is lehetséges, ugyanis a kollekcióban jópár rettenetes darab bukkan fel, mint például a zsabós blúzok, vagy lakkszegélyes, olajzöld táskák - azonban ezeket kompenzálják mindazok, melyeket még én magam is szívesen ajánlanék.
A hivalkodóbb hivatalnok darabokon túl számos olyanra lehet lelni, melyeket egy igazán kifinomult, elegáns, a divatra és stílusra érzékeny nő is a ruhatárába tud építeni, a darabok kortalanságából fakadóan. Ezek általában egyszerűbbnek célzottak, legtöbbször semleges színűek, mint például egy piszkosbézs, teljesen A-vonalú, szabadon lengedező ruhácska.
A mesteri kimunkáltságra ad ugyanakkor példát a több színben is megtalálható, mellrészénél kétórás kézimunkával piézett keményített ing, valamint az a tojás alakú, tiszta gyapjú kabát, melynek anyagába olajszínű rózsákat szőttek bele az olaszországi Alta Moda műhelyében.
Ez a mesebeli kézművesség, mely a legkevésbé sem hasonlítható össze az iparművészi kézművességgel, az állami tulajdonban lévő Kézmű Nonprofit Kft. technikai sajátossága, mely olyannyira magas színvonalon mívelt „tudomány”, hogy több magyarországi üzemükben is gyártanak Valentino, valamint Dolce & Gabbana ruhákat. A kliensek száma végtelen és a legnagyobbak közül kerülnek ki. (Sajnos őket megemlítenem nem lehet, de higgyék el nekem, nívós nevekről van szó és nem pusztán másodvonalbeli ruhákról, vagy táskákról, hanem valódi kifutó kollekciókról.)
A sajtótájékoztatón jelen lévő képviselő, Niedermayer Antal el is mondta: a múlt évben tizenkétezer Dolce & Gabbana táskát gyártottak és ebből a mennyiségből pusztán harmincat küldtek vissza, minőségi problémákra hivatkozva. Varázslatos és megdöbbentő teljesítmény; egy lehetséges opció a hazai divattervezők minőségi problémáinak megoldására –igaz, a végső kivitelezés előtt a stiláris problémákat lenne javallott orvosolni.
Adottak tehát a minőségi, többnyire stílusosan kellemes darabok, úgy gondolom egy meglehetősen reális árfekvésben (egy ing körülbelül húsz-, egy ruha harminc-negyven-, egy kabát pedig nagyjából hetvenezer Forint), és egy olyan lehetőség, amely végre modern formában öltözteti újjá az üzleti élet feminin képviselőit.
Divat nem jött létre ebben az esetben, de a megálmodók nem is akartak (– hasonlóan a Marie Claire Fashion Days-en megjelenő tervezők zöménél, ahol igaz akartak, mégsem született. De ez már a következő kritika témája.)
Üdvözlettel:
Dávid Máté
- Az'Allürista
*Viselkedni - örömömre szolgálna, ha Magyarország teljes lakossága nem is, de legalább a vezető pozícióban tevékenykedő (szándékosan nem használnám a dolgozó igét) emberek többsége tudna viselkedni.
INFORMÁCIÓ - AZ ATTITUDE SAJTÓKAPCSOLATA A LANCECOM KOMMUNIKÁCIÓ, A PAULAY EDE UTCÁBAN BERENDEZETT SHOWROOM TALÁLHATÓ, ÉRDEKLŐDNI A +36 1 311 9152-ES, VALAMINT A +36 30 405 2387-ES TELEFONSZÁMON LEHET.
1 megjegyzés:
Legnagyobb alázattal kérdezem, a Zoób-féle, joghurthoz csomagolt, stílusosan kellemes zöld hordtáska a reklámkampány része-e?
Megjegyzés küldése