Igencsak szabad asszociáció (Kristen Stewart Elle UK június)

 

 

Nem mesterkélt, nem túlretusált, nem túlbonyolított. Íme egy tökéletes példa arra Kristen Stewarttal, hogy egy fotósorozat hogyan lehet elbűvölő, sikkes és mélységes anélkül, hogy kezdő alternatív hatást keltene, mint itthon megannyi „új” magazin vagy „új” tehetség diplomafotói.

Annak ellenére, hogy itthon SZINTE mindenki az agyonretusált, gumiszerűvé bűvölt, tökéletesen (szinte már operációs körülményeket meghazuttolóan) megvilágított modellek látványára esküszik, a nyugaton egyre több természetességet keltő fotósorozat születik. Ők felismerték a bőr szerkezetének szépségét, ők felismerték, hogy a fotón szereplő modellnek Embernek kell mutatkoznia, ők eljutottak arra a pontra, hogy azt mondják: Tökéletes ember nem létezik. Mi nem vagyunk tökéletesek, az illúziókat keltő képeknek vége.

Erre a pontra kellene eljutnia itthon is mindenkinek – aki még nem ért volna el ide. A gumiszerűség közel sem művészi allűr, semmi szépség nincs ezen képekben, csakis egy groteszk érzés. A legnagyobb probléma azonban, hogy minden kép ennyit tartalmaz, nem többet.
Igen is a nehezebb utat kell választani: nem mindig mini Jurgen Teller-ként fotózni a képeket egy egyszerű fehér fal előtt, próbababa pózokkal. Érzelmekre, hangulatokra Emberekre van szükség, ahogy Patrick Demarchelier és Mario Testino teszik – csak, hogy pár példát emeljek ki.

A divatfotózás halott. FOTÓSOKRA van szükség, akik képesek az érzelmek megragadására, akik képeikkel elvarázsolják az olvasókat és a szürke hétköznapok monoton zúgásából egy szempillantás alatt tépik ki. Az alternativitásnak nem groteszk kontraszton és kliséken kell alapulnia (virág – gyár) hanem harmónián.  

Üdv, 

Az'Allürista

(A fenti fotósorozat pedig egy jó példa a magyar Elle-nek: nem kell mindent túlbonyolítani, túlcicomázni. Viszont ez nem egyenlő az összecsapással.)