Egy új üzletpolitika van megszületőfélben, ebben biztosak voltunk eddig is. Azonban amíg pusztán az üres beszédet hallgattuk, addig senki sem gondolt arra, hogy pontosan egy magyar cég fogja elsőként meghirdetni és az amerikai fogyasztó dömpinggel szemben zászlajára tűzni.
A Djuice megtette. Nem pusztán egy zseniális marketing”fogást” alkotott meg, de egy olyan vásárlóközpontú szolgálatot és eszmét indított útjára, amely maximálisan azt sugallja minden fiatalnak, hogy merje önmagát felvállalni, és tudjon nemet mondani. Nemet az esztelenségre és fölösleges dolgokra, nemet a hamis elvárásokra és az összes tekintélyelvű idiótaságra.
A státuszelvű öltözködés visszataszító és obszcén. A stílus – A Stílus, mely minden viselőjében egy közös forrásból ered – nem márka és logó függő.
Elszánt fashionisztaként a divat ellen kampányolni hiteltelen lenne, de klasszikus és ésszerű vonalak nem véletlenül kopogtatnak az ajtóinkon. Celine, Stella, Chloé – a jövő nyári szezontól Kors is – olyan ruhákat készített még a milliomosok számára is, melyekbe érdemes invesztálni. És ez a ruhavásárlás jelenlegi fő szempontja: az invesztálás.
Egy modern divatlapnak fogyasztóbarátnak kell lennie, és olyan darabokat kell mutatni, különösen a fiataloknak, melyekbe érdemes pénzt fektetni. Persze… a célközönség intelligenciáján múlik az egész…
A jövő, ahogyan a film is hirdeti a fiatalságban van, nem pedig a buszokon trónoló nyugdíjasokban. Magyarország, pusztán a fiatalokba fektetheti az összes jövőbeli elképzelését – ezért balgaság az összes oktatást célzó megszorítás.
Ugyanakkor. A magyar divatiparnak is a fiatalokba kell/kellene fektetnie a hitét – ifú férfi és női titánokba. Nem a vénasszonyoknak adni lehetőséget, hogy újraindítsák az életüket, hanem a fiatalságnak, hogy elkezdjék.
(És ne úgy húzzák a ruhászsákot végig az Andrássyn, mint Krisztus a keresztfát a Golgotán – heves köpködések közepette.)
Csak ennyit szerettem volna mondani, 9 perc alatt.
Köszönöm a lehetőséget.
Az’Allürista
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése